home 2024. május 27., Hella napja
Online előfizetés
Vajon a pénz boldogít?
Pap Ágota pszichológus
2022.01.05.
LXXVI. évf. 52. szám
Vajon a pénz boldogít?

Egy új év kezdete előtt akarva-akaratlanul is felmerül a bőségesebb, gazdagabb időszak reménye, mely ma már nemcsak a termésre vonatkozik, hanem egészen konkrétan a jussra, azaz a pénzre is. No de boldogít-e a pénz?

Egyes tanulmányok szerint a pénz valóban hoz némi boldogságot, de csak egy bizonyos határig — az alatt boldogtalanabbak lehetünk, felette pedig már nem hoz nagyobb boldogságot (ez a határvonal egy 2010-beli tanulmány alapján évi 75 000 dollárnál lehet). A frissebb felmérések pedig azt mutatják, hogy a több pénz több boldogsággal és nagyobb elégedettséggel jár együtt. Mások azt állítják, hogy nem a pénz boldogít, hanem az, amire költjük — pontosabban az élményeink beszédesebbek és tartósabbak a tárgyi javainknál (Gilovich és Van Boven). Jézus szavaival élve: „Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem moly, sem rozsda nem emészt, és ahol tolvajok nem törnek be és nem lopnak. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is” (Mt 6,20—21).

„Nem a pénz mennyisége számít, hanem a pénzhez való viszonyunk: akinek nagyok az igényei, a jövedelme azonban alacsony, az boldogtalannak fogja érezni magát. Akinek viszont kicsik az igényei, de magas a bevétele, az elégedett lesz azzal, amije van.”

A hét főbűn közé soroljuk a kapzsiságot is, melyet napjainkban talán pénzközpontú gondolkodásként tapasztalhatunk meg. Laham szociálpszichológus szerint a pénz valóban nyújthat boldogságérzetet, hiszen kontrollhelyzetbe kerülve mi magunk irányíthatjuk általa az életünket (bizonyos területeken), ám könnyen el is tévedhetünk a rossz döntések sűrűjében. Azaz a pénzközpontú gondolkodás önmagában még nem bűn, de a túlzott anyagiasság valóban eltéríthet bennünket a jó útról. Kapzsiságról, mohóságról vagy éppen telhetetlenségről pedig akkor beszélünk, amikor valamiből többet szeretnénk, mint amennyi méltányos lenne. Ez leginkább akkor történik meg, amikor sebezhetőnek érezzük magunkat, amikor görcsösen ragaszkodunk valamihez, ám egyúttal bizonytalanok is vagyunk, és félünk. Vagyis a kapzsiságunk nem azt jelzi, hogy rossz emberek vagyunk, hanem hogy valamiből hiányérzetünk van, valamely vágyunk kielégítetlen.

A pénzzel való bánásmódot soft skillként emlegetik. Fontos megjegyeznünk, hogy minden pénzügyi döntés, melyet egy személy meghoz, értelmesnek tűnik számára egy bizonyos pillanatban. Amerikában például a szegények négyszer többet költenek lottószelvényre, mint a legmagasabb bevételű háztartások. Ennek legfőbb oka az, hogy a szegények képtelenek félretenni váratlan kiadásokra, vagyis alacsony jövedelem esetén értelmes döntés lehet a lottószelvény. A befektetők legjobb trükkje a kudarc kezelésére, ha úgy terveznek, hogy semmilyen rossz pénzügyi döntés ne legyen képes térdre kényszeríteni őket. Mégis a legnehezebben a pénzügyi készség sajátítható el, hogy képessé váljunk a célszámaink megvalósítására, vagyis a pénzszerzéshez kockázatvállalás és optimizmus szükséges, megtartásához pedig ezek ellenkezője: alázat és óvatosság. A vagyonról azt olvastam, hogy az az, amit nem látunk — a meg nem vett autó, a nem hordott ékszer, a visszamondott luxusnyaralás stb. —, amit még nem változtattunk át látható dologgá, vagyis a felhalmozott maradék. Manapság sokszor spórolunk meghatározott cél nélkül, a megtakarítás pedig biztosíték az élet elkerülhetetlen meglepetései esetére.

A befektetéssel kapcsolatos könyvekben (pl. Morgan Housel: A pénz pszichológiája) leginkább az szerepel, hogy úgy használjuk az időnket, hogy általa visszaszerezzük az idő feletti irányítást. Vagyis a pénz birtoklásával megvan a lehetőség, hogy azt csináljunk, amit akarunk, amikor csak akarunk, azzal, akivel csak akarjuk, és ameddig csak akarjuk.

Nevezhetjük a pénzt egy kollektív fikciónak is, mégis, ma már olyan fogalmakkal dolgozunk, mint az affuenza (affluence, magyarul a bőség és az influenza szavakból áll össze), melynek jelentése nagyjából a következő: a még többet akarok szorongásából fakadó túlterheltség.

Pszichológiai szaklapokban publikált cikkekben olvashatunk arról, hogy az alacsonyabb gazdasági státuszú személyek könnyebben ismerik fel az arcokon megjelenő érzelmeket, mint a jómódúbb kísérleti személyek. A tehetősség hajszolása pedig önmagában egy kényszeres viselkedésforma, és a viselkedéses függőségekhez soroljuk, de könnyen válhatunk a pénzköltés függőjévé is.

Nem a pénz mennyisége számít, hanem a pénzhez való viszonyunk: akinek nagyok az igényei, a jövedelme azonban alacsony, az boldogtalannak fogja érezni magát. Akinek viszont kicsik az igényei, de magas a bevétele, az elégedett lesz azzal, amije van. A gazdagságunk relatív, talán van olyan ország, ahol jobban élhetnénk, ám szegénységtudatunk mindenhová velünk utazik.

Ne feledjük, számos mese is rámutat arra, hogy a belső gazdagság sokkal fontosabb, mint a földi javak. A hősök általában minden vagyonukat elveszítik jóhiszeműségből, de belső értékeik egyre csak gyarapodnak, és végül meglelik boldogságukat. Elpazarolják pénzüket, hogy lelkileg megfelelőbbé váljanak, és fontos tapasztalatokat gyűjtsenek.

„A pénzközpontú gondolkodás önmagában még nem bűn, de a túlzott anyagiasság valóban eltéríthet bennünket a jó útról.”

Néha azon is érdemes elgondolkodnunk, milyen szabályokat, gondolatokat örököltünk meg szüleinktől, elődeinktől a pénzzel kapcsolatban. A modern ember leginkább a pénzhez és a tulajdonához ragaszkodik, ezért önmagunkat is megkérdezhetjük arról, hogy szívünk melyik része ragaszkodik a pénzhez, és melyik a tulajdonhoz. Milyen módszerekkel próbálunk boldogak lenni? Mennyire fontos nekünk a pénz? A pénz ugyanis sokszor szeretetpótlék, még a halál után is, értsd: örökség. Ha például elmarad az örökösök várva várt támogatása, akkor azt az elhunyt büntetéseként és szeretete hiányaként élik meg. Máskor, még éltükben, a szülők anyagi jellegű figyelemmel fejezik ki érzéseiket, közös idő helyett busás zsebpénzzel.

Sokan csak akkor szeretnének elkezdeni „élni”, amikor már lesz elég keresetük, de a keserű valóság egészen más. A pénz sohasem tudja teljesíteni ezt a vágyunkat, még akkor sem, ha már elég áll belőle rendelkezésünkre. A saját erejükből meggazdagodott emberek gyakran állandó félelemben élnek, hogy újra elszegényedhetnek, a gazdagok pedig, hogy szegények lesznek. Szólhat az életünk többről is, mint pénzgyűjtésről és az „élés” folyamatos halogatásáról, de ebben csak mi dönthetünk.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..