Én a cső végébe vattadarabot szoktam tenni, így akadályozván meg a por bejutását. Jó alkalom ez arra is, hogy a maradék lőszert rendszerezzem, kaliber és felhasználási terület szerint. (Ez főként a sörétes lőszerre vonatkozik, mivel nem mindegy, milyen vadra milyen söréttel vadászunk.) Mélyhűtőbe való nejlonzacskóba hermetikusan lezárva, esetleg vákuumgéppel leforrasztva a zacskó szélét, kitűnően tárolható a lőszer. Ilyenkor célszerű átnézni a vadászruházatot is, ott is akad selejtezni- és javítanivaló. Fontos a vadászlábbeli helyes tárolása is, mert ha nem tisztán, krémmel átkenve tesszük el, bizony megeshet, hogy összeszárad, eldeformálódik az addig jól szolgáló túracipő, bőrcsizma. Abban pedig nagy kín kilométereket gyalogolni. Láttam már véresre feltört lábú vadászt rossz lábbeli miatt. Senkinek sem kívánom.

Jó alkalom ez a kis szünet arra is, hogy vadásztudásunkat bővítsük, gyarapítsuk. Érdemes átnézni a szakirodalmat, a törvények ránk vonatkozó részét, hiszen az előírások is változnak. Amint az egyik jogász ismerősöm mondta, a törvény nem ismerete nem mentesít annak be nem tartása alól. Vannak új előírások, módosítások, nézzünk utána, sok kellemetlenségtől kímélhetjük meg magunkat. Tavaly nagy port vert fel azoknak a vadászoknak az esete, akik rókára vadásztak kotorékebekkel. Beperelték őket állatkínzásért, és jó nagy pénzbüntetést kellett fizetniük. Hiába hivatkoztak rá, hogy már a nagyapjuk is így vadászott. Ma már a törvény tiltja. Régen úgy tanították, hogy azok az ebek, macskák, amelyek lakott területen kívül kóborolnak, kóbor állatnak minősülve kilőhetőek. Manapság azonban akár börtönbüntetést is kaphat, aki ezt megteszi. Ne essünk ilyen hibába, hiszen kis utánajárással sok bosszúságtól kímélhetjük meg magunkat.

Most célszerű összeülni a vadászbarátokkal, kollégákkal meg a vadásztársaságok vezetőivel, és megbeszélni a következő évi kilövési tervet. Elemezni az előző év eredményeit, hibáit. Oda kell figyelni nagyon, mert ha most félvállról vesszük azokat a döntéseket, amelyek befolyásolják a vadásztársaságok jövőjét, akkor megeshet, hogy holnap már nem tudunk beleszólni sem abba, hogy mikor ki és hol, legfőképpen pedig abba, hogy mit vadászhat.
Ilyenkor kell felújítani a vadetetőket, hiszen a zord téli időjárás rajtuk is nyomot hagyott. A régi tanyák, vadbúvóhelyek egyre fogynak. Ahol ezek száma csökken, onnan a vad is elvándorol, kiveszik, mert nincs megfelelő élettere. Mindenkit arra buzdítok, akinek van rá lehetősége, hogy fásítson. Ültessen fát, bokrot, erdőt, ahová csak lehet! Magunk és vadjaink örömére. Ilyenkor lehet, sőt kell gyermekeinket is bevonni a munkába. Így tanulják meg értékelni a természet, a vad szeretetét, azonkívül arra is jó ez az együttlét, hogy lássák: a vadászat nemcsak a vad lelövéséből áll, hanem annak gondozása is nagyon fontos! Az igazi vadász akkor is az, amikor nem fegyverrel jár. Gondol a saját vadászélményeire, de arról is gondoskodik, hogy az utána következő generációknak is hasonló szép és örömteli percek megélésében legyen része. Szép tavaszt és eredményes felkészülést kívánok minden jelenlegi és jövendőbeli vadásztársamnak!