Ahhoz, hogy bármilyen vadat terítékre hozzunk, nem árt tanulmányozni, kifigyelni a szokásait, viselkedését. Minden információ nélkül nem ajánlatos csak úgy nekirontani a vadnak. Jó tudni, a nap mely időszakában aktív, mi a gyenge pontja, mire bukik. Például tudvalevő, hogy a nappali ragadozók szívből utálják a baglyot. Az okos vadász ezt ki tudja használni, mert a szarkát, a szajkót, a szürke varjút, ha meglátja a baglyot, azonnal elkapja a hév, támadni kezdi a fülest, és nem fordít annyi energiát saját biztonságára. Bátrabb lesz, és nem figyel arra, hogy a vadász ott leskelődik a bokor mögül, ami végzetes lehet számára. Kedves barátomtól Németországból kaptam egy nagyon élethű csalibaglyot, melyet majd az idényben tesztelek, remélem, eredményesen.

Májusban kezdődik az őzbakvadászat. Hogy mivel lehet lépre csalni a bakot? Az őzgida hangját utánzó síppal. A hangra bejön a suta, őt pedig követi a bak, és ha megfelelő adottságokkal bír, akkor leadható a lövés. Szerintem a libavadászat a csúcs, mert rettentő okos és ravasz állat a vadlúd. Tanulékony, átlagon felülien éles a látása, kitűnő a hallása, de neki is van gyenge pontja. Nagy erőfeszítést kell tenni, hogy egyáltalán reménykedhessünk egy sikeres lövés leadásában. Nem árt tájékozódni, hogy merre repülnek a madarak reggel, hol a kedvenc helyük a kihúzáskor, és melyik útvonalat használják az esti behúzáskor a tóra. Semmi nincs kőbe vésve, mert gondolnak egyet, és borul a megszokott rutin. Libavadászatkor a legfontosabb teendő a kitűnő álcázás. Én csirkehálót szoktam befonni különböző színű és vastagságú gyomnövényekkel, melyek nem sokban különböznek a terület növényeitől. Ősszel sárga, barna, bronzos, ezüstös színű kerítésem van, körülbelül 4 méter hosszúságban, és kör alakúra feszítem ki, hogy el tudjak rejtőzni mögé, amikor húznak a libák. A másik módja az álcázásnak a libagödör kiásása. Nagyon hatékony, de könnyen felfázik benne a vadász. Fontos a libahangok utánzásának a tökéletes elsajátítása is, mert ezzel a közelünkbe tudjuk csalogatni a libákat.

Ha kimegyünk libára vadászni, nem az a kérdés, hogy látunk-e libát, hanem hogy hány libára tudunk lövést leadni. A gyakorlott vadász felnéz az égre, és már tudja, melyik sípot hogyan kell megszólaltatnia. A liba társas lény, oda szeret leszállni, ahol a földön a fajtársai már eszegetnek vagy pihengetnek. Ezt szoktuk kihasználni, és nagy odafigyeléssel rakjuk ki a csalilibáinkat, hogy minél élethűbb csapatot alkossanak. Ezeknek a beszerzése se nem egyszerű, se nem olcsó, ráadásul nem is kaphatóak minden sarkon. Szerencsémre kedves osztálytársam Amerikából hozott nekem egy tucatot. Minél több csaliliba van kinn, annál nagyobb a remény, hogy jönnek az igaziak is.

Van olyan libahang, amely azt jelenti, gyere, itt vagyunk, továbbá olyan is, amikor eltévedt libát hívunk be, hiszen a vadászok legnagyobb segítsége a libavadászaton a jó sűrű köd. Ilyen időjárási körülmények között a libák sokkal alacsonyabban szállnak, mert nem látnak rendesen — persze mi, vadászok sem, de nagyobb az esély, hogy hamarabb észrevesszük őket, mint ők bennünket. Nem kérdés, ködben addig nem jövünk haza a libavadászatról, amíg van golyónk, mert a madarak összevissza repülnek, bármikor bejöhetnek lőtávolra. Tiszta időben, verőfényben olyan magasan repülnek, hogy még gépágyúval sem tudnánk ártani nekik. Ilyenkor sok a bosszankodás, de ez is a vadászat része.

A libák csapatban szállnak, és közben állandóan beszélgetnek, mi pedig ezt meghalljuk, és beszólunk az ő csevegésükbe, ami nagyon sokszor sikeres vadászathoz vezet. A libasípok sem olcsó játékszerek, de az sem árt, ha a vadász tudja is használni őket. Amikor a vezérlúd a mi hangunkra behoz száz libát a fejünk fölé, akkor libabőrözik a vadász úr. Nem is baj, ha nem esett liba, fontos, hogy bejöttek a hangra.

Ejtsünk néhány szót az öltözékünkről is. Nem lehet kirívó, és jól kell álcáznia bennünket. Még az arcunkon is álcaháló van, a puska is be van tekerve álcaszalaggal, nehogy megcsillanjon a cső, mert a libák rögtön észreveszik, és irányt váltanak. A libavadászat tele van izgalmakkal, sohasem unalmas, és mindig új kihívásoknak kell eleget tennünk, ha libasülttel szeretnénk meglepni családunkat.

A vadkacsa vadászata sokban hasonlít a libáéhoz, természetesen más típusú sípokat használunk, külön kacsázásra alkalmasakat, melyek nagyon élethű hangot adnak ki. Ha kacsázni akarunk, akkor bizony egy jó órával előbb kell felkelnünk, mert a kacsák sötétben, éjjel is táplálkoznak, de ugyanúgy reagálnak a hangra, csapatosan jönnek. Sokkal gyorsabban repülnek, és sötétben célozni is kihívás. Gyakorlott vadásznak ez persze nem gond, a lényeg az, hogy legyen esély lövést leadni.

A sikeres vadászat lényege, hogy sok segédeszközre van szükségünk, ami hozzájárul a vadászatunk eredményességéhez. Ez természetesen mind pénzbe kerül, ami azt tükrözi, hogy a vadászat sohasem volt olcsó sport.