— Ilyen jellegű esemény még nem volt Muzslyán, ezért is gondoltuk, hogy megszervezzük. 34 versenyzőnk van, fele őzpörköltet, fele pedig vaddisznópörköltet főz. Amikor szervezni kezdtük ezt a programot, a hölgytagjaink kérték, legyen süteményverseny is, és mi támogattuk ezt az ötletet. A döntésünk helyesnek bizonyult, mert nagyon sok ügyes kezű asszony benevezett a megmérettetésre, ki sós, ki pedig édes kalácsot hozott — mesélte Gregus József fő szervező.

Orovecz János, a zsűri elnöke kérésünkre azt is felvázolta, milyen szempontokat tartanak fontosnak, amikor elbírálják a pörkölteket, illetve a süteményeket.

— A legelső dolog, melyre odafigyelünk, milyen a pörköltnek az állaga, a második szempont, hogy milyen ízvilággal dolgoznak a versenyzők, és természetesen a behozott étel színét és kinézetét is figyelembe vesszük. Persze fontos a tájjelleg, mert attól függetlenül, hogy vadfőző versenyről beszélünk, mindenki a saját ízvilágát hozza magával, és több mint valószínű, hogy itt a bánáti ízek fognak megjelenni. A süteményeket illetően elmondhatom, sokszor próbálnak cukrászdai minőségű dolgokat hozni, holott azt gondolom, a régi, hagyományos, klasszikus értelemben vett süteményeknek párjuk nincs. Én személy szerint sokkal többre becsülöm a hagyományos édességeket.

A versenyzők között volt a szentmihályi Selymesi Csaba is, aki számtalan esetben dobogósként szerepelt a főzőversenyeken. A falubeliek nem tartják egymást vetélytársnak, ezúttal is 10-en érkeztek Szentmihályról, és négy bográcsban rotyogtatták az ételt, 2-en főztek őzet, 2-en pedig vaddisznópörköltet.

— Különösebben semmire sem kell ügyelni, egyszerűen csak szeretni kell a főzést. Tudni kell az arányokat, hogy a húshoz mennyi hagyma kell. Viszont akinek nincs jó pirospaprikája, be se nevezzen a versenyre, mert akinek jó törött paprikája van, az nagy előny — hangsúlyozta Selymesi Csaba, és azt is elárulta, a pörköltnél körülbelül 3 kiló húshoz 1 kiló hagymát tesz, kell még hozzá köménymag, só és szinte semmi egyéb. Azt is elmondta, mit használ ízfokozónak, de ez most maradjon titok…

Süteményben valóban nagy volt a választék, a sós és az édes kalácsokból egyaránt sokfélét kellett a zsűrinek végigkóstolnia. A muzslyai Gera Erzsébet sós tekercset sütött, az édes kalácsát pedig sárgarépával készítette.

Romániából két csapat is érkezett, az egyik Végvárról, a másik Ótelekről. A végvári Vidám Csapatnak Kele Sándor az alapítója, aki elmondta, nekik nincs semmi titkos hozzávalójuk a főztjükhöz, hagyományosan készítik a pörköltet, ahogy otthon szokták. A csapatot 4-en alkották, de összesen 15-en vannak, akik sok helyre eljárnak versenyezni, mert szeretik az effajta kikapcsolódást.

Az óteleki Magyarul Magyarokért Egyesület tagjai 8-an érkeztek, Kozma István elnök vezetésével, aki jelezte, a főszakács szerepét Nagy Sándor vállalta.

— Szeretünk jönni Muzslyára meg a környező településekre is. Ha meghívást kapunk, akkor kötelességünknek is érezzük, hogy az invitálásnak eleget tegyünk. Nagyon szeretjük a jó süteményeket, ételeket, és fontos számunkra a tapasztalatcsere. Mindenhol más ízek vannak, más gondolatok. Mi most már kilenc éve vagyunk részesei a hagyományőrző megmozdulásoknak, és nagyon sok ismerőst szereztünk ezáltal. Egyszer Tordán, egyszer Muzslyán vagyunk, máskor Szarvason, Titelen. Körbejárjuk ezeket a helyszíneket, nagyon kedves barátaink vannak mindenhol. Nemrégen volt nálunk is egy nagy rendezvény, a Gasztromajális, arra mi is meghívtuk a barátainkat mindenhonnan. Ez a Vadas Nap szerintem nagyon jó, barátságos, könnyed, mindenki üde, jókedvű, és ez jó. A főzőcskézők általában mind ilyen jókedvűek szoktak lenni — emelte ki Kozma István.

Magyarországról is voltak vendégek, Závoda Ferenc, a szarvasi gazdák hagyományápoló egyesületének elnöke már vagy tizedik alkalommal járt Muzslyán.

— Általában az aratónapokra szoktunk jönni, de voltunk már itt főzőversenyen is. Most négyen vagyunk, és mi is beszállunk a vaddisznópörkölt főzésébe, de nem kértük, hogy bíráljanak minket, mert nem tudtuk, mikor érünk át a határon. Mi valójában félkészen hoztuk a főztünket, melyet most fejezünk be, de úgy gondolom, a részvétel a fontos. Nem az a lényeg, hogy ki hányadik helyezett lesz, hanem inkább az a fontos, hogy itt vagyunk. Mi javában készülünk a 26. Kárpát-medencei találkozóra, melyet július 15-én tartunk meg. Mindenképp szeretnénk elvinni a határon túlról érkező vendégeinket egy parlamenti látogatásra, ahol Jakab István, a parlament alelnöke vár minket. Ez pénteki napon történik, másnap pedig a szokásos Kárpát-medencei találkozó lesz, természetesen aratási bemutatóval, valamint tájgasztronómiai főzőversennyel — hallottuk Závoda Ferenctől, a szarvasi aratóünnepség fő szervezőjétől.