A szülés a nők privilégiuma: kizárólag ők képesek kihordani, és világra hozni egy gyermeket. Így lettek „megalkotva”, s ezt mindenki tudja. A legtöbb kismama a várandósság csodáját is képes megélni, és tisztában van annak minden percével, mozzanatával. A szülés természetes mechanizmusáról, a női test nagyszerű, ösztönös működéséről azonban ez már kevésbé mondható el.
Szerbiában jelenleg a babák több mint 36%-a műtőben látja meg a napvilágot — pontosabban a reflektorfényt. (A WHO szerint 15% volna ajánlott.) Az újabb várandósság alkalmával a kismamák nagy és nehéz kérdés előtt állnak. Sokak számára sajnos ismeretlen a VBAC, azaz a császármetszés utáni hüvelyi szülés, holott a lehetőség adva van szinte minden, műtéten már átesett kismamának. A hiányos tájékoztatás és a berögzült sztereotípiák gyakran elzárják a sikeres VBAC felé vezető utat…
A köztudatban tévhitek keringenek, melyeket fontos feloldani. Ilyen például az, hogy egy korábbi császármetszést mindenképpen újabbnak kell követnie, vagy hogy a természetes szülés kockázatosabb a műtét után. A második császármetszés esetében a súlyosabb komplikációk előfordulásának esélye 4,3%, a harmadik műtét esetében pedig már 7,5%! Az összenövések, a vérátömlesztés, a lepény rendellenes beágyazódása, a méheltávolítás szükségességének esélye is fokozódik az ismétlődő császármetszésekkel.
A VBAC legnagyobb „mumusa” a hegszétválás, ez valójában az egyetlen pluszkockázat — azokhoz a szülésekhez viszonyítva, amelyek esetében nem volt előzetesen császármetszés —, ám ez is csak kismértékben. Kisebb az esély rá, mint az újabb császárból adódó esetleges szövődményekre. Egy korábbi műtét esetén a méhrepedés valószínűsége mindössze 0,6%, két császármetszés után 0,8—1,8%. Minden olyan beavatkozás, amely a szülés megindítására vagy felgyorsítására irányul, sajnos növeli a kockázatot.
Íme néhány statisztikai adat:
El kell mondani azt is — hiszen tény —, hogy a természetes szülés jobb választás nemcsak az anya, hanem a baba számára is. Az ugyanis, ha a gyermek hüvelyi úton jön világra, négy hetet „érlel” rajta. Vagyis a természetes módon született kicsik egész egyszerűen érettebbek, életképesebbek, mint azok, akiket műtéttel segítettek világra. Van egy meconiumbelégzési szindrómának nevezett állapot, amely normál szülés esetében azért nem szokott gondot okozni, mert a besűrűsödött magzatvíz kipréselődik a baba tüdejéből, amikor a szülőcsatornának nyomódik. Ez császármetszés esetén nem történik meg, így a sűrű folyadék a légzőszervekben maradhat. Az édesanya szempontjából is jobb, ha hüvelyi úton szülheti meg gyermekét: gyorsabb a regenerálódás, erősebb a kötődés, könnyebben megy a szoptatás, és szövődmények kialakulására is kisebb az esély (császármetszés után felléphet kismedencei fájdalom, méhgyulladás, hasfali gyulladás, hólyaghurut, bélműködési zavar).
Fontos leszögezni, hogy a császármetszés alapvetően életmentő beavatkozás, és vannak helyzetek, amikor elkerülhetetlenné válik: köldökzsinór-előreesés, elöl tapadó méhlepény, placentaleválás, homloktartás, haránt- vagy vállfekvés, szívmegállás.
Ráadásul a műtétet 50%-ban követi újabb, tehát az esetek több mint felében a kismamák a VBAC esélyét sem kapják meg.
Van egy szakmai állásfoglalás is, amelyben javaslatot tettek a császármetszés utáni hüvelyi szüléssel kapcsolatban is. E szerint azok kapjanak lehetőséget a VBAC-ra, akiknek előző császármetszésük után volt már hüvelyi szülésük, és azok, akiknek a császármetszés utáni természetes szülésüket semmilyen komplikáció nem gátolja. Akár több császármetszés után is van lehetőség hüvelyi szülésre! Vannak azonban olyan esetek, amikor orvosilag indokolt a császármetszés megismétlése: ha történt császármetszés, és a méhtesten kívül is végeztek már műtétet (meg kell jegyezni, hogy habár az ajánlásban ez áll, valójában lehetséges a hüvelyi szülés, csak jóval nagyobb óvatosságot igényel, és egy „bevállalós”, lelkiismeretes orvost); ha a műtéti heg nem keresztirányú, vagy ha a méhlepény a hegnél tapad. Farfekvés, illetve nagymértékű látásromlás esetén a VBAC szintén ellenjavallt.
Láthatjuk, hogy nagyon kevés a kizáró ok, a lehetőség tehát adva van az édesanyáknak! Ha megszületik az elhatározás, és az anyuka a hüvelyi szülés mellett dönt, rendkívül fontos a jó tájékozódás, olyan szakemberek megkeresése, akik megfelelő segítséget és támogatást képesek/tudnak nyújtani. Ugyanilyen fontos a kismamák pszichés felkészülése is, hogy az esetleges lelki traumákat, blokkokat még idejében, a szülés előtt fel lehessen oldani.
