home 2024. május 22., Júlia napja
Online előfizetés
Utazni és tanulni
Tóth Lívia
2020.01.22.
LXXV. évf. 4. szám
Utazni és tanulni

Történjék bármi, utazni muszáj — szoktunk idézni egy kissé átírva egy római mondást.

Pompeius ugyanis, aki bizonyára álmában sem gondolta volna, hogy kétezer év múlva is emlegetik a szavait, egészen pontosan ezt mondta: „Navigare necesse est, vivere non est necesse” — azaz hajózni muszáj (vagy szükséges), élni nem. Ő így „ösztönözte” a Szicíliából Rómába gabonát szállító hajósokat, hogy a viharos idő ellenére is keljenek útra a kikötőből. Mi persze a kissé bizarr buzdítás második részét nem vesszük figyelembe, és az elejét is legtöbbször a szándékunk igazolásaként alkalmazzuk.

Én leginkább akkor emlegetem ezt a történetet, amikor az országhatár felé tartok, és lélekben már felkészültem mindenre. Hosszú várakozásra, idegeskedésre és fura kérdésekre egyaránt. Mert amióta ismét tanulásra adtam a fejem, és viszonylag rendszeresen ingázom Zenta meg Szeged között, a felsoroltak mindegyikéből bőven van részem. Most mégsem a „leálló rendszerről” és a két határ között összeérő sorokról szeretnék írni, inkább egy-két olyan párbeszédet osztanék meg önnel, kedves Olvasó, amelyen magam is jól szórakoztam. A kedvencem a következő:

— Hova megy? — kérdezi a határőr.

— Iskolába.

— Tanul vagy tanít?

— Tanulok.

— Mit?

— Kulturális mediációt.

— Kellett nekem kérdezni, úgysem tudom, mi az!

Szerencsémre, nem várta el tőlem, hogy megmagyarázzam a választott mesterszakom mibenlétét, inkább utamra engedett. De legközelebb, amikor összefutottunk, megismert, és így szólt a társaihoz: Hagyjátok a hölgyet, iskolába jár. Képzeljétek, tanul. És gondolatban nyilván azt is hozzátette: szegény.

Az is előfordult, hogy a mi oldalunkon kérdezték meg tőlem, miért utazom Szegedre, és amikor azt válaszoltam, hogy egyetemre járok, szabad fordításban valami ilyen volt a reakció: na, magának is jókor jutott eszébe! Egy pillanatig késztetést éreztem, hogy elmondjam, van már egy felsőfokú diplomám, melyet a megfelelő időben szereztem meg otthon, Újvidéken, de aztán inkább egy közmondással ütöttem el a párbeszéd élét: jobb későn, mint soha!

Erre csak egy mosolyt kaptam, mely nyilván sokkal sajnálkozóbb lett volna, ha hangosan is kimondom, ami már a nyelvem hegyén volt: és képzelje el, nem kényszerből csinálom, sőt, élvezem, hogy újra diák lehetek!

Mert utazni, ha nem is muszáj vagy szükséges, nagyon jó! Minden korban. És tanulni is.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..