„Nincs még egy helysége Bácskának, amelyről annyit írtak volna, s amelyről én is annyit tudnék, mint Moravicáról, a bácskai dzsentrik fellegváráról” — írta Herceg János egykor a településről, mely az idén ünnepelte betelepítésének 237. évfordulóját.
Bácskossuthfalva a jeles eseményről többnapos ünnepségsorozattal emlékezett meg. A helyi közösség tanácsának díszülését, a falu idei elismeréseinek átadását a Rekreációs Központban szervezték meg, ahogy a falunapi ünnepi műsort is.
A rendezvény kiállítással kezdődött a színházteremben, ezután májusi koncertet adtak az iskolában, majd ezt követte Molnár Ferenc Egy, kettő, három című vígjátéka a topolyai Mara színtársulat előadásában. Másnap reggel a helyi véradók részesültek elismerésben a helyi közösség dísztermében, és megtartották a nyugdíjas-sporttalálkozót is. A helyi közösség tanácsának díszülése és az elismerések átadása, valamint a falunapi műsor az Apostol együttes és a Bakos—Vojter-duó koncertjével zárult.
Az ünnepi műsor keretében felléptek a bácskossuthfalvi Ady Endre Művelődési Központ szakcsoportjai és az oktatási intézmények növendékei.
A Rekreációs Központban lezajlott ünnepi fogadáson Papp László, Bácskossuthfalva Helyi Közössége tanácselnöke üdvözölte a meghívottakat, röviden összegezve a település múltját és jelenét.
— A mi őseink 237 évvel ezelőtt települtek ide, Bácskába a Nagykunságból, Karcagról, Kunmadarasról és Jászkisérről. Hosszú, göröngyös, olykor kalandos, buktatókkal teli út vezetett el idáig, a múltbéli poros utcáktól, a nádfedeles házaktól, ahol a háziasszonyok kukoricakenyeret sütöttek, a mai internetes világig. Sok minden megváltozott, de anyanyelvünket, hitünket, hagyományos ételeinket, vendégszeretetünket, bátorságunkat, a tisztességet, a becsületet és a kun nyakasságot megtartottuk. Örömmel nyugtázhatjuk, hogy falunk, Bácskossuthfalva szépen fejlődött, szépen fejlődik. Van néhány intézménye, mely városi környezetben is megállná a helyét. Sajnálatos azonban a hatalmas méreteket öltő elvándorlás, melyet mi helyi szinten nem is tudunk megoldani, csak annyit tehetünk, hogy szeretettel fogadjuk azokat, akik hazalátogatnak. Azt üzenem nekik, bármilyen messze is vagyunk egymástól, ugyanazt a kék eget látjuk. Megnyugtató számomra, hogy a 24 civil szervezetünk közül valamennyi aktív, így a legkisebbektől a legidősebbekig mindenki megtalálja magának azt a közeget, ahol kiteljesedhet a sport, a kézművesség vagy a népművészet terén.
Közösségépítők díjazása
Az idén a település két polgára részesült a falunapi elismerésben.
Dr. Bordás László 1951-ben született Bácsfeketehegyen. A gimnáziumot Topolyán, az orvosi egyetemet Pécsett fejezte be. Az elmúlt évtizedekben bizonyította a település és a lakosság iránti elkötelezettségét. 1976-ban került Bácskossuthfalvára mint általános orvos, harmincöt évet töltött el a rendelőben, és a munka mellett bekapcsolódott a társadalmi munkába is. Két egymás utáni ciklusban is megválasztották a Vajdasági Orvosegyesület topolyai-kishegyesi szakosztálya elnökének. Mintegy száz orvos számára szervezett továbbképzést évi hat-nyolc alkalommal. Szükségesnek látta a példamutatást, így vált önkéntes véradóvá, hatvan alkalommal adott vért, közreműködött az Illyés Alapítvány kuratóriumának munkájában, majd a Szekeres László Alapítvány tagja lett. 1994-től a református egyház presbitere, 1995-től a gondnoka. Felújíttatta a templom külső vakolatát, megjavíttatta a toronyórát, új harangkoszorúkat, haranghúzó mágneses tekercseket készíttetett, megoldotta a templom külső megvilágítását, gondnoksága alatt nyári hittanterem épült, és központi fűtést kapott a templom. Húsz évig volt tagja az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetemnek, ő volt a Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház utolsó főgondnoka. 2017 óta nyugdíjas, de azóta sem unatkozik, mindenkinek segít, aki hozzá fordul.
Fodor Zoltán 1984-ben lett tagja Bácskossuthfalva Önkéntes Tűzoltó Egyesületének. Polgárvédelmi előadásokat tartott a lakosságnak. 1986-ban letette a tűzoltó-versenybírói vizsgát, és egész Szerbia területén — köztársasági versenyeket is beleértve — bíráskodott. 2005-ben alapító tagja és elnöke lett az Életfa Nagycsaládosok Egyesületének, melyet tizenöt éven át vezetett, és a mai napig is tagja az elnökségnek. 2021-től a Vajdasági Nagycsaládos Egyesületek Szövetségének elnöke. Évtizedek óta fontos közösségépítő és -összetartó munkát végez Bácskossuthfalván és Vajdaság-szerte. A nagycsaládos egyesületek családmodellt támogató polgári szervezetek, munkájuk fontos a jelenben és a jövőben egyaránt, hiszen a társadalom legerősebb egysége a család és legfontosabb értéke a gyermek. Fodor Zoltán három fiúgyermek édesapjaként és négy unoka nagyapjaként ezen elvek mentén éli életét, illetve ezeket az elveket átadva segíti a családokat.
Fényképezte: Talpai Lóránt