* Első nagyjátékfilmedet, a Balra a nap nyugszikot huszonhárom évvel ezelőtt mutattad be, s most moziba került a Magasmentés című alkotásod, melynek forgatókönyve (Kelj fel, és járj munkacímen) több mint tizenöt éve készen volt. Miért kellett rá annyit várni a forgatással? 

— Sok volt a változás a magyar támogatási rendszerben. Lett volna két beszálló koprodukciós partnercég, egy holland és egy dán, de kiderült, hogy Magyarországról nem kapunk elég önrészt, mely szükséges lenne a koprodukcióhoz, szóval főleg anyagi okai voltak. A film szinopszisával és projekttervével pályáztam a Berlinale Talent Project Market elnevezésű koprodukciós vásárra, s megkaptam a lehetőséget, hogy 200 producer előtt prezentáljam, azaz pitcheljem a tervem, ami óriási lehetőség. Az öt legjobb tervet Pitching Awarddal jutalmazták, az egyik én voltam. Ez egy picit gyorsított a dolgok folyásán, majd később a Hartley—Merrill forgatókönyvíró versenyen is második díjat nyertem, csak ekkorra már szétszéledtek a koprodukciós partnerek. Később, 2019-ben újra pályáztam a Nemzeti Filmintézethez, forgatókönyv-fejlesztésre kaptunk pénzt, majd 2021-ben gyártásra. Szóval gyermeklépésekkel jutottunk el végül a forgatás első napjáig, majd a kész filmig.

* Ennyi huzavona után nincs az emberben egy hagyjuk az egészet a fenébe érzés?

— Dehogynem. De többen mondták, hogy van benne potenciál, fontos a téma is, így nem hagytam annyiban.

* Mi fogott meg ebben az eléggé tabunak számító dologban, mely az öngyilkosság? Annak pszichológiája? 

— Magyarországon csökkenőben van a szám, most „csak” 3000 sikeres öngyilkosság van évente, ami döbbenetes adat. Felmerülnek az emberben kérdések, s elkezded keresni rájuk a válaszokat. Ezt nem egy dokumentumfilm, hanem játékfilm segítségével teszem. Elkezdtem kutatni a témában, beszéltem szakemberekkel, elmentem a tűzoltókhoz, stb. Van egy önéletrajzi szál is, egy apa-fiú történet, ki nem beszélt problémákkal, vitákkal. A főszereplőm egy tűzoltó, van egy város, nevezzük Budapestnek, ahol egy furcsa időjárási körülmény, azaz a túl sok eső miatt az emberek kétségbeesésükben le akarnak ugrani a háztetőről, hídról. A tűzoltóságot és a film tűzoltó karakterét egyfajta hősnek tartják, de lassan kezd lehullani a vakolat, megismerjük, ki is ő valójában. Nem egyszerű eset ugyanis, hiszen követi a mentettjeit, ami elvileg tilos, egy kicsit úgy kezeli őket, mintha a családjuk lenne, rátelepszik az életükre. Közben a fia, apját követve, kamerával felveszi a mentéseket, s eladja a videókat a tévének. Alakul a történet, vannak még csavarok, de nem árulok el többet.

* Azt mesélted, hogy előtte bizony kellett kutatni, belelátni például a tűzoltók munkájába. Mentésen is voltál jelen?

— Sok tűzoltóval összeismerkedtem, velük töltöttem több napot, ott is aludtam, s azt is kértem, hogy ha lesz riasztás, velük mehessek, de nem volt.  

* Van egy bevált szöveg, mellyel a tűzoltók az ugrani készülőket próbálják meg lebeszélni?

— Személye válogatja. Az egyik tűzoltó, aki sokat mentett, és közben elvégezte a pszichológia szakot is, mesélt fura esetekről. Volt, hogy egy fiatal fiú le akart ugrani a hídról, és sehogy sem lehetett leszedni onnan. Nem szólalt meg, nem válaszolt, elveszett vele minden kognitív és érzelmi kapcsolat. Egy pillanatban aztán lentről felordított egy rekedt hang: Csabika, azonnal gyere le! A nagyi volt az, Csabika meghallotta, s lejött. A Mamut bevásárlóközpontban az év első felében négy sikeres öngyilkosság volt, kettő az épületen kívül, kettő belül. Elég nagy trauma lehetett másoknak látni, hogy valaki leesik, mesélték, hogy valaki elkezdett rikoltozni, hogy engedjék be a boltba, mert ő vásárolni jött. Fél perccel azután, hogy az orra előtt zuhant le egy ember. Olyan is volt, hogy egy fiatal nő a híd tetején ugrásra készült, lezárták a hidat, az emberek pedig elkezdtek kiabálni, hogy ugorj már le, te hülye liba, haladjunk! Szóval vannak durva esetek és reakciók. Ez mutatja az emberek hozzáállását is, sok elutasítás áll ennek hátterében. Érdekes, hogy amikor elkészült a film, sokan mondták, de jó, hogy ilyen fontos témával foglalkozik, később pedig azt kaptam, hogy nem értik, miért kell erről beszélni.

* Sok nagy magyar színészt láthatunk a filmben: Cserhalmi György, Hegedűs D. Géza, Keresztes Tamás, Kovács Lajos, Schneider Zoltán, Keszég László, Takáts Andrea, Bánfalvi Eszter, Makranczi Zalán, de a főszerepet egy román színész, Bogdan Dumitrache játssza. Miért esett rá a választásod?

— Sok jó színész van Magyarországon, ez tény, de valahogy ebből a negyvenhét és ötvenkét év közötti korosztályból nem találtam olyat, aki ennyire férfias, ilyen erős kisugárzása s karizmája van, és tud kamera előtt játszani. Úgy forgattunk, hogy Bogdan megtanulta a magyar színészek utolsó két mondatát, s a magyar színészeket is arra kértem, tanulják meg az ő mondatainak a végét. Szerettem volna, ha nem azt figyelik állandóan, hogy a másik mikor fejezi be a szövegét, mert ez látszik. De jön a következő feladat, szinkronizálni, amivel már alapból elveszítesz valamit a színészből: a hangját, ahogy sír és üvölt, ezek mennek a kukába, ha nincs jó szinkronszínészed, aki ezt nagyon érti, hogy a hangjával át tudja adni a filmben játszó színész érzelmeit.

* Hát igen, ez nehezítő körülmény, és nem könnyítetted meg saját dolgod a helyszínek terén sem, hiszen magas tetőkön, hidakon is forgattatok, nem keveset. A veszélyesebb jeleneteket kaszkadőrök csinálták? 

— Huszonöt kaszkadőr dolgozott a filmben. Használtunk darukat, az egyik kaszkadőrnek be kellett ugrania a Dunába, a híd tetejére is felvittem a jelenetet, ahol azért mindenkinek egy kicsit megremeg a lába. Szerencsém volt Bogdannal, mert ő jól bírja a magasságot, szeret mászni, alpinista is volt, megjárta a 3000 méteres magasságot is, szóval neki ezzel nem volt gondja, de sokaknak igen. Vicces volt, ahogy két csapó között fönt a tetőn ült Bogdan és Bánfalvi Eszter, beszélgettek a híd szélén, lelógatva a lábukat. Persze ki voltak biztosítva. S ez volt még nagy munka, minden drótot, kapaszkodót, darut, a hídról a stábot, az emelkedő nagy kránt eltüntetni az utómunka során.

* A történet szerint ugyebár sokat esik az eső, ezt pedig nem lehet előre kiszámítani, így esőgépet biztosan kellett használnotok.

— Igen. De sajnos nem tudják túl magasra felvinni ezeket az esőgépeket, így ott nem tudtuk megoldani. Közben felmerül, hogy mi történik, ha olyan időjárás van, hogy esik, amitől a híd vizessé, csúszóssá válik. S adódhat szélsőséges esetben olyan helyzet, hogy tíz napon át esik, és muszáj dolgozni. Ez persze csak felvetés, de ilyen esetekben is a biztonság az elsődleges, a színészt olyan erősen kikötik, hogy esélytelen megcsúsznia vagy leesnie, ráadásul még egy védősínt is tesznek mellé. 

* Van-e a tarsolyodban újabb filmes ötlet?

— Nem is egy. (Nevet.) A történeteket azért nem mondom el részletesen, mert az ember ilyenkor babonás, nem fedi fel előre a terveit. Elég annyi, hogy az erkölcs és a hivatás közötti konfliktusos helyzeteket járom körül. Ez mindig örök téma marad. Szóval érdekes történetekben nincs hiány.

Reméljük, Andrásnak az új terveivel nem kell annyi évet várnia, hogy megvalósíthassa őket.