A Crvena zvezda ellen játszotta 100. mérkőzését a TSC Magyarkanizsa, korábban Metalmania színeiben Kovács Izabella, aki a labdarúgás mellett csaknem tíz éve játékvezetéssel is foglalkozik. A Szuperligában szereplő csapatban az utóbbi időben főleg csereként lép pályára, a játékvezetésben pedig a leggyakrabban partjelzőként vesz részt, és a női I. Ligában, valamint a férfi-Vajdasági Liga északi csoportjában lengeti a zászlót.
A világ legnépszerűbb sportágával 2010-ben ismerkedett meg, amikor osztálytársnőivel megkérték Vajda Fangyó edzőt, hogy alakítson egy lánycsapatot. A jelentkező harminc lányból kialakult egy kemény mag, ők a szorgalmas és kemény munka eredményeként a felnőttcsapat meghatározó játékosaivá váltak, és a klub története során először jutottak fel az ország legjobb csapatai közé, a Szuperligába. Bella több mint tízéves pályafutása alatt játszott már csatárként, ha kellett, a kapuba is beállt, viszont legjobban a hátvéd szerepében érzi jól magát.
Kovács Izabella (jobbról a második) a szintén száz mérkőzésen pályára lépett Milana Kneževićtyel és a klub vezetőivel
— Aki ismer, és látott már focizni, az tudja, hogy a cselezés és az ehhez hasonló játékelemek nem igazán mennek, erősségem inkább a labda elvétele és megjátszása. Nálam mindig bizonytalan, hogy melyik mérkőzésen lépek pályára, mivel nem vagyok alapembere a csapatnak. A Szuperligában általában a meccsek utolsó 10-15 percében kapok lehetőséget, és már előre számolgattam, mikor lesz a századik mérkőzésem. Különösebben nem készültem rá, a rendelkezésemre álló játékpercek alatt mindig próbálom a maximumot nyújtani. Felemelő érzés volt lejátszani száz mérkőzést a klub színeiben. Az évek folyamán nagyon jó közösség alakult ki, és örömmel tölt el, hogy ennek a csapatnak a részese lehetek. Több emlékezetes meccsem van, melyek közül kiemelkedik a lazarevaci Kolubara elleni, a feljutásért vívott sorsdöntő párharc, amikor végigjátszottam a 90 percet, és tizenegyesek után kerültünk fel a második ligából az elsőbe. Ezt tartom eddigi legnagyobb személyes sikeremnek, és úgy hiszem, ez így is fog maradni — mondta Izabella.
A TSC Magyarkanizsa együttese vezeti a Szuperliga alsóházát, és néhány fordulóval a rájátszás vége előtt már biztos, hogy a lányok a táblázat 5. helyén végeznek, mellyel a klub történelmének eddigi legnagyobb sikerét érik el. Izabella az I. Ligában még stabil kezdőjátékosnak számított, a Szuperligában azonban már a kispadon kap helyet, de ő ezt elfogadta, és továbbra is szorgalmasan látogatja az edzéseket meg a mérkőzéseket.
A TSC Magyarkanizsa mezében a Vojvodina elleni mérkőzésen
— Tapasztalatom és játéktudásom a magasabb osztályhoz kevésnek bizonyult. Én ezt elfogadtam, és tisztában vagyok azzal, hogy vannak nálam jobbak, akik valóban szuperligás játékosok. Elégedett vagyok azzal a 10-15 perccel is, amelyet a pályán tölthetek — mondta rendkívül sportszerűen.
Bella az ötödik játékos a csapatban, aki legalább száz mérkőzést játszott a klub színeiben. A többiek már befejezték pályafutásukat, ő azonban tovább szeretne játszani, és szavai szerint amíg a csapatnak nem teher, addig szívesen áll az együttes rendelkezésére.
A magyarkanizsai hölgy a labdarúgás mellett 2013 óta játékvezetéssel is foglalkozik. A legkisebbektől a felnőttekig több mint háromszáz mérkőzésen fújta a sípot, illetve tevékenykedett az oldalvonal mellett.
— A játékvezetés a labdarúgással jött az életembe. Kíváncsi voltam, hogy működik a játékvezetés, mit csinálnak a bírók a mérkőzések előtt és a szünetben, milyen is lehet mérkőzéseket vezetni. Az alapokra a zentai Radivoj Muškinja tanított meg, neki nagyon sokat köszönhetek. A szabályokról szóló előadásokon vettem részt, könyveket kaptam a témában, ezekből készültem fel az elméleti vizsgára, majd sikeresen teljesítettem az erőnléti felmérőt és a vizsgamérkőzést is. Az elméleti részt állandóan tanulmányozni és frissíteni kell, hiszen a szabályok gyakran változnak. Az erőnléti résszel sem volt gondom, mivel focizom, és a kemény edzések megtették hatásukat, az ott szerzett erőt tudom kamatoztatni a játékvezetés során. A főbírónak határozottnak kell lennie, a megítélt döntés mellett akkor is ki kell állnia, ha rájön, hogy rosszul ítélt. Nyitottnak kell lenni az újítások felé, tanulni és fejlődni kell, a hibákat ki kell javítani, mert az ember legjobban a saját kárán tanul. Néhány évet bíráskodtam gyerekeknek, serdülőknek és ifiknek, mire felnőttmeccsen is szerephez jutottam. Lehetőségem lett volna előbb is felnőtt-bajnokimérkőzésen főbíróként közreműködni, de úgy éreztem, el kell telnie bizonyos időnek ahhoz, hogy elvállaljam ezt a nagy felelősséggel járó posztot. Talán egy kicsit féltem is ettől az egésztől, milyen lesz, ha én irányítom a játékot, a játékosokat. Eldöntöttem, hogy elérem a második kategóriás szintet, és ehhez tíz mérkőzésen főbíróként kellett tevékenykednem. Tehát a szükség kényszerített rá arra, hogy nagyobb felelősséget vállaljak. Tapasztaltabb kollégáim szerencsére rengeteget segítettek, jó tanácsokkal láttak el, az illetékesek igyekeztek a könnyebb mérkőzésekre beosztani, ahol a csapatokról tudták, hogy nem csinálnak problémát abból, ha esetleg hibázom. Legelső felnőtt-tétmérkőzésemen Tornyoson fújtam a sípot, ahol a házigazdák a gyálai Graničar együttesével mérkőztek. Mindkét klub szívélyesen fogadott, pozitív élményekkel zártam a találkozót — emlékszik vissza.
A játékvezetőnek mindig határozottnak kell lennie (Fotók forrása: Kovács Izabella gyűjteménye)
A Tisza Menti Liga után felkerült a Szabadkai Körzeti Ligába, majd a Vajdasági Ligába, a lányok mezőnyében pedig az I. Ligába, de a Szuperligában is bemutatkozott már. Elmondása szerint felfedezhetőek különbségek a rangfokozatok között. Amíg a Vajdasági Ligában a legtöbb helyszínen kiváló pályák és megfelelő körülmények fogadják, addig a legalsó ligában ez nem mindenhol mondható el. Kiemelte, hogy hosszú évek kellettek ahhoz, hogy kizárja a mérkőzéseken előforduló külső hatásokat. A majdnem tízévnyi játékvezetés megtanította arra, hogy nem lényeges, ki mit mond, neki csak a pályán történtekre kell figyelnie, határozottnak lennie, és minden körülmények között ki kell állnia a meghozott döntése mellett.
— A szakemberek szerint főbíróként is megállnám a helyem, csak egy kis önbizalom kellene ahhoz, hogy sikeresebb játékvezetői karriert fussak be, viszont nekem a partjelzői szerep sokkal inkább megfelel. Nem azért, mert kisebb a felelősségem, hanem azért, mert ezen a poszton egyszerűen jobban érzem magam, és úgy döntöttem, hogy inkább az oldalvonal mellett tevékenykednék a mérkőzéseken. A labdarúgáson kívül a játékvezetéssel is szeretnék tovább foglalkozni. Vannak, akik elvárják tőlem, hogy még egy rangfokozattal feljebb lépjek, ehhez azonban a Vajdasági Ligában vagy a női Szuperligában kellene mérkőzéseket vezetnem. Ez viszont nem lehetséges, mivel a Szuperligában focizom, így abban a ligában nem bíráskodhatok, a labdarúgást pedig még nem szeretném abbahagyni — mondta Izabella.
A fiatal hölgy a foci és a bíráskodás mellett a tanulásnak is szentel időt, hiszen a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem mesterképzésén diplomázás előtt áll.
