A legenda szerint Tropeát Herkules alapította a Szent Eufémia-öbölben, miközben hazafelé tartott, de sokkal valószínűbb, hogy i. e. 202-ben létesült. Egy környékbeli csata megnyerése után egy hadvezér alapította meg, és felajánlotta az istenek számára trófeaként a győzelemért cserébe. A város innen kapta a nevét (trophea – Tropea).

Tropea egy kisváros az olasz csizma orrán. A környék a turisták körében még szűz vidéknek számít. A régió legnagyobb repülőterének forgalma is csak a közelmúltban lendült fel. A két nagy, európai fapados légitársaság új lehetőségeket nyitott a csendes városok előtt, de Európának is talált egy csiszolatlan gyémántot. A vidék lakosai évszázadok óta dolgoznak olajfa- és narancsültetvényeken, vagy foglalkoznak halászattal. Tropea nem vált volna ennyire felkapott hellyé, ha a környék gazdái nem termesztenék télen-nyáron a híres cipollát, azaz a tropeai vöröshagymát. A cipolla di Tropeát a színe és a formája teszi egyedivé, de a legkülönlegesebb jellemzője, hogy édeskés, így szinte minden étel mellé fogyasztható – természetesen nyersen is. A környék fóliasátraiban termesztik egész évben. A gyökerén kívül az egész növényt fogyasztják. 2,5 euróba kerül kilója, de levelestül árulják. Helyszűke miatt megkértem a szállodám recepciósát, hogy vágja le a hagyma zöldjét. Fintorgott, és beküldött a konyhába. Elmagyaráztam a szakácsnak, hogy mit szeretnék. Erre ő a mellkasához kapott, jelezvén, hogy megszakadna a szíve, ha el kellene dobnia a cipolla bármely fogyasztható részét. Hát ekkora becsben tartják arrafelé a lila vöröshagymát. Számos terméket is készítenek belőle: fűszerek és zöldségfélék hozzáadásával egészen hosszú a krémek, szószok, mártások listája.

40 méterrel az Istenek partja felett

Tropea jellegzetes étele az arancino. A teniszlabda méretű gombócokba vagy kúpokba különféle töltelékek kerülnek – a csípős paprikától a Nutelláig. A helyi finomság magja tehát a töltelék, melyre néhány kanálnyi sárga rizst szórnak, aztán pedig panírozzák és megsütik. Az arancinók tölteléke változó, jellemzően az olasz konyha hagyományos ízei kerülnek a közepébe. A legtöbb golyóban van sajt, fokhagyma, paradicsom, tonhal vagy tropeai cipolla. A másik híres étel neve ’nduja. Ez egy erősen fűszeres, kenhető, puha sertéskolbász. Húsdarabokból és szalonnából, valamint természetes úton szárított helyi csilipaprikából készül, mely a jellegzetes tüzes ízét adja. Vastagbélbe töltik, és füstölik, így egy puha, nagy kolbászt kapnak, melyet aztán hónapokon át érlelnek. A négyszáz éve ismert ételről nemrég szerzett tudomást a világ egy szakácsversenyen, addig kizárólag Dél-Olaszországban fogyasztották.

A tropeai cipolla

A calabriai kisváros nem csak gasztronómiai élményeket kínál. A középkori település egy 40 méter magas mészkősziklára épült. Zegzugos utcái valamikor gazdag családok mára lepukkadt palotáit, többemeletes bérházakat, megkopott szökőkutakat és mohával benőtt szobrokat rejtenek. Néhány pici tér töri meg az óváros utcáit. Egyértelműen a régió legszebb városa. A turisták körében még nem annyira felkapott, így az odalátogatók még beleképzelhetik magukat a valamikori tropeai mindennapokba. Hangulatos, esti séták és finom vacsorák után itt még mindig lehet találkozni a múlt századot idéző utcazenészekkel, matrózokkal. Az első dóm a XII. században épült, azóta többször alakítottak rajta, mígnem elnyerte mai formáját. A háromhajós templomot kétszáz évvel ezelőtt gazdagon feldíszítették freskókkal. Több száz éves Madonna-szobrok otthona is, melyeket a híres carrarai márványból faragtak. De legértékesebb műkincse a Madonna della Neve című festmény, melyet a hagyomány szerint egy tengerész mentett ki a háborgó tengerből egy vihar után, és hozott Tropeába.

Arancino

Az óváros legnagyobb attrakciója a főutca vége, egyúttal ez a városi kilátó is. A Corso Vittorio Emanuele egy korláttal záródik, itt 180 fokos panoráma nyílik a tengerre, lefelé pedig a 40 méteres szakadékba. Innen a legszebb a kilátás Tropea másik bazilikájára. A Santa Maria dell’Isola-bazilika és -kolostor a türkizkék Tirrén-tenger egy félszigetének több tíz méter magas szikláján magasodik az ég felé. A templomkert valódi oázis a mediterrán hőségben. Páramentes időben a Stromboli vulkánt is lehet látni. Aki élvezni szeretné a templomdombról elé táruló panorámát, annak a 40 méter magasan fekvő óvárosból le kell mennie a tengerszintre, onnan fel a 30 méter magasan lévő bencés templomhoz, majd pedig le, és végül vissza fel a városba. De a látvány mindenért kárpótol. A környék partszakaszát Costa degli Deinek, vagyis az Istenek partjának nevezik. A kristálytiszta, türkizkék víz, az arany homokos szabadstrandok és a szinte egész évben tartó fürdési idény miatt joggal nevezik így.

Gonoszt űző amulett

A délolaszok babonásak. Tropeában számos otthont és intézményt amulett véd a gonosz erőktől. A népi hagyományban a hosszú orrú, nyitott szájú, kinyújtott nyelvű, dohányzó maszkok különösen hatékonyak a féltékenység ellen, de a gonosztól is megvédenek, illetve szerencsét is hoznak. A helyiek szerint az akár 1 méter magas maszkok visszataszító megjelenése képes elriasztani a gonosz szellemeket, és menekülésre késztetni őket. Fontos szerepük volt és van ma is a calabriai kultúrában. Gyakran használják őket dekorációként kapukon, bejárati ajtókon, vagy csak úgy ott vannak a falon. A mai fiatalok már kevésbé hisznek bennük, de az őseik iránti tiszteletből tovább éltetik ezt az érdekes hagyományt.

Dél-Olaszország, különösen Nápoly és a tőle délre elterülő vidékek, gazdag népművészeti hagyományokkal bírnak. A nápolyi betlehemeket egész évben készítik, mindig lehet vásárolni hozzájuk figurákat. A városban sok kézművesműhely van, ahol különféle terrakottafigurákat és bibliai jeleneteket készítenek. A leleményes, helyi taljánok rájöttek, hogy ez csak karácsony környékén biznisz, ezért elkezdtek más jellegű figurákat és jeleneteket is készíteni az élet minden területéről. A tenyérnyi nagyságú elemekből több négyzetméteres mesterséges világot alakítanak ki (a QR-kód beolvasásával önök is láthatnak egyet). Ezek a jelenetek főleg régi kézművesmesterségeket, közéleti jeleneteket, mindennapi pillanatokat (pl. csirkekopasztás) mutatnak be, de Krisztus születésétől az aktuális politikusokig lényegében bármi beszerezhető.

Lehet, hogy egy don van a képen

Ha Calabriáról van szó, nem lehet nem megemlíteni a maffiát. A közbiztonság egyébként jobb, mint azt elsőre hinnénk. A helyi klánok emberei biztosan jelen vannak minden sarkon, de ebből a turista semmit sem vesz észre. A csizma orrát és sarkát a ’Ndrangheta klán uralja. Nappal az egész régió biztonságos, éjjel viszont már más a helyzet. Kerülni kell a vasútállomásokat, a nagyobb társaságokat és az ipari létesítmények környékét, de ez ma már bárhol így van Európában. A tartomány egyes régióiban 30%-os a munkanélküliség. Sok fiatalnak a maffia ad „munkát”. Bejelentik őket, adóznak, betegbiztosítást fizetnek utánuk, így a kormány nem firtatja, mivel foglalkoznak, hanem örül, hogy nincsenek az állam terhére. Nem olyan rossz a helyzet, mint amilyen kép 1000 kilométer távolságban él bennünk a maffia kegyetlenkedéseiről. Tropeát naponta több ezren keresik fel, és mindenki pozitív élményekkel tér haza. Senkit sem csonkít meg a don, senkiért sem követelnek váltságdíjat.