A pannóniai Savariában, azaz a mai Szombathelyen született 316-ban. Szülei pogányok voltak, az apja pedig katonatiszt a római császár hadseregében. Apja által került a seregbe, és mint katonatiszt ismerkedett meg a kereszténységgel. Köztudomású történet, hogy Amiens városa előtt egy didergő koldust látva félbeszakította a katonai köpenyét, és azt a szegény embernek adta. Tizennyolc éves korában megkeresztelkedett. 371-ben a nép és a papság tours-i püspökké választotta. Ő azonban tiltakozott ez ellen, s a legenda szerint egy libaólban próbált elrejtőzni, de a ludak elárulták gágogásukkal. Húszéves korában Poitiers-ben Szent Hilár püspök exorcistává (ördögűzővé) avatta. Mint püspök is szigorú szerzetesi életet élt. 397. november 11-én halt meg. Hazánkban is nagyon népszerű, és sokan tisztelik.

A nagy szellemi és egyháztörténeti átalakulás idejében született, hároméves volt, amikor Nagy Konstantin államvallássá tette a kereszténységet. Vagyis mivel a császár kereszténnyé lett, az alattvalók is felvették ezt a vallást. Ez azt eredményezte, hogy a nagy pogány tömegek bizonyos privilégiumok reményében betódultak a templomokba, ezzel úgyszólván felhígítva a hitet. Ez volt az a korszak, amikor a vallás és a politika egybefonódott. Ekkor az egyház számára a gyors terjeszkedés időszaka kezdődött, nemcsak hívei számát, hanem a befolyása alá tartozó területet illetően is. Az egyházi törvények birodalmi törvényekké emelkedtek. Ha valakit megbüntetett az egyház, annak állami büntetőjogi következményei is lettek. A vértanúk és katakombák üldözött, sokáig az élet peremén meghúzódó közösségéből néhány évtized leforgása alatt mindent meghatározó birodalmi egyház és államvallás lett, mely természetesen együtt járt mindazzal a negatív következménnyel, amely az állam és az egyház szoros összefonódásából adódott.

Szent Márton ebben a kétes keresztény korban élt, és itt jutott el a keresztény életének annak a magas fokára, amely később a szentek közösségébe emelte őt. Tizenkét évesen szülei akarata ellenére jelentkezett katechumennek, azaz hitjelöltnek. Ekkor kapta meg az első nevelést a keresztény életre. A keresztséget hat évvel később vette föl, s ez még az akkori időkben is hosszúra nyúlt előkészületnek számított. Amint megkeresztelkedett, rögtön elhagyta a hadsereget, és a poitiers-i püspökhöz, Szent Hilárhoz csatlakozott, aki egy képzés és egy gyakorlat után exorcistává szentelte. Nem sokkal ezután megvalósította régi nagy álmát, amikor is először Milánó közelében, majd a Genova előtti Gallinaria-szigeten remetéskedni kezdett. Elhatározásához a körülmények is hozzásegítették, hiszen az ariánusok és a katolikusok viszonya éppen azokban az években romlott meg, őt magát is bántalmazták, az ariánus püspökök kiutasították, úgyhogy ez egy újabb ok volt rá, hogy a remeteségben eltöltött elmélkedést válassza. A remeteévei után visszatért, és a városon kívül épített magának egy remetelakot, hogy ott élhessen visszavonulva a világtól. Hamarosan követői is akadtak, a cellája mellé újabbakat építettek, így épült fel fokozatosan Ligugé kolostora. Márton 375-ben Tours közelében egy másik rendházat is alapított, Marmoutier kolostorát, mely évszázadokon át sugárzott erőt az Alpoktól északra fekvő egyházakba, arról nem is beszélve, hogy milyen sok szent életű püspök került ki innen.

Mártont a nép úgy őrizte meg emlékezetében, mint egy irgalmas szamaritánust, aki az utolsó ruhadarabját is odaadta egy koldusnak, vagy aki a legszorongatóbb helyzetekben is a felebaráti és az Isten iránti szeretetet tette meg élete vezérelvének. Szinte rögtön a halála után elkezdték szentként tisztelni, elsőként a nem vértanú szentek között. A sírja Tours-ban van, és híres zarándokhely volt az egész középkor idején. Koponyacsontjának egy kisebb darabja 1913 óta a szombathelyi székesegyházban található.