Azok is indítványozhatják a nyomozást, akik kétségbe vonják saját származásukat azt feltételezve, hogy ők is a csecsemőkereskedelem áldozatai lettek. Ezenkívül a nemzetközi DNS-nyilvántartás is segítheti a nyomozást. Azokban az esetekben pedig, ahol beigazolódik, hogy tisztázatlanok a körülmények, legfeljebb 10 000 eurós kártérítés ítélhető meg.

Az elmúlt harminc-negyven évben a becslések szerint több száz csecsemőt loptak el a szerbiai kórházak szülészeteiről. A magukat érintettnek vélt szülők azért feltételezik azt, hogy bűncselekmény áldozatai lettek, mert az egészségesen világra jött gyermeküket a szülés utáni napokban holttá nyilvánították úgy, hogy a csecsemők holttestét nem láthatták és nem temethették el. Sokan nem is ragaszkodtak az újszülött eltemetéséhez, mert azt mondták nekik, hogy ezt a kórház oldja meg, aztán amikor észhez tértek a megrázkódtatás okozta traumából, és kérdezték, hogy a baba hol lett eltemetve, nem kaptak választ. Ezekben az esetekben rendszerint hiányosak a dokumentációk, furcsa módon vagy a tűz martalékává váltak, vagy az árvíz tette tönkre az archívumot, vagy csak egyszerűen eltűntek a papírok. 2013-ban az Emberi Jogok Európai Bírósága arra kötelezte Szerbiát, hogy 10 000 eurós kártérítést fizessen Zorica Jovanovićnak, aki azért perelte be a strasbourgi bíróságon Szerbiát, mert nem kapott hiteles információkat a fia sorsával kapcsolatban, aki állítólag a szülészeten halt meg. A bíróság arra kötelezte Szerbiát, hogy hozza meg az eltűnt csecsemőkről szóló törvényt.

A Vajdasági Magyar Szövetség 2010 óta követi ezt a kényes témát, és részt vett annak a bizottságnak a munkájában is, amely azzal foglalkozott, hogy hogyan lehetne segíteni az érintett szülőknek — emelte ki lapunknak a törvény elfogadása után Kovács Elvira, a VMSZ köztársasági parlamenti képviselője, aki maga is felszólalt a vita során a kérdés kapcsán. Mint mondta, a szombati szavazás előtt az érintett szülők gyűjtőszervezeteinek képviselői tárgyaltak a kormányfővel, és az utolsó pillanatban három fontos módosítási indítványt is elfogadtak, melyet az érintett szülők is támogattak. Az eredeti törvényjavaslatot a szülők leginkább azért kritizálták, mert a vizsgálatot csak az érintettek indítványozhatták volna, tehát a szülők, a nagyszülők és a legközelebbi családtagok. Ez módosítva lett, ennek alapján az a személy is elindíthatja a nyomozást, akiben felmerül a gyanú, hogy őt annak idején ellopták a kórházban, és nem a biológiai szülei nevelték fel. A szülők számára talán az egyik legfontosabb kérdés az volt, hogy a lezáratlan nyomozások újraindíthatóak abban az esetben, ha újabb fontos bizonyíték kerül napvilágra. A harmadik módosítás pedig az illetékes bizottságra vonatkozott, mely most valójában úgy áll fel, hogy az állami szervek képviselőivel szemben a többséget az érintett szülők, illetve az ő érdekeiket védő szervezetek képviselői alkotják. A bizottságnak az a feladata, hogy kövesse ezt a kérdéskört, és értesítse róla a parlamentet, valamint a közvéleményt. Ez azért is fontos, mert folyamatosan napirenden akarják tartani a kérdést, és azon lesznek, hogy ne csak papíron létezzen ez a bizottság, hanem végezze is a munkáját.

Az érintettnek vélt szülők érdekeit képviselő szervezetek szerint a legutóbbi ilyen bűncselekmény az ezredforduló környékén fordulhatott elő, az elmúlt években nem regisztráltak ilyen eseteket.

Illusztráció (Pixabay.com)