Ezekre a kérdésekre is nehéz a válasz. Igazából talán nincs is helyes válasz. Ahogyan helyes folytatás helyett is csak rossz, kevésbé rossz vagy nem kívánatos jelzővel illethető változatok vannak. Akik pedig erre azonnal rávágják — mert sokan vannak ilyenek —, hogy ők egy nap alatt rendet tennének, nincsenek tisztában azzal, hogy az elméleti síkon tökéletesnek tűnő megoldások a gyakorlatban miért nem valósíthatóak meg.

Itt jöhet be a képbe például az, hogy egy felmérés szerint a mögöttünk lévő, nem is olyan zord télen több embert ölhettek meg a magas energiaárak Európában, mint annak idején a COVID—19. A The Economist hírmagazin szerint ha az áram ugyanannyiba került volna, mint 2020-ban, 68 000-rel kevesebb haláleset történhetett volna. Az Economist a 2015 és 2019 közötti időszak halálozási adatait vetette össze a 2022 novembere és 2023 februárja közöttiekkel. Az általuk vizsgált 28 európai országban pedig 7,8 százalékos növekedést figyeltek meg, azaz ennyivel többen hunytak el, ami azt mutatja, van összefüggés a halálozási ráta és az energiaárak között még a gazdagnak, fejlettnek tekinthető öreg kontinensen is.

Újabb szempont a szabad akarat is, mely ugyan első hallásra nehezen köthető az energiaárakhoz, a népességfogyáshoz, de ha szélesebb társadalmi kontextusban szemlélődünk, akkor viszont nagyon is. A szabad akarat fogalmával is sokat foglalkoznak az utóbbi időben. A szabadság értelmezése ugyanis egy különösen képlékeny, számos ellentmondást rejtő folyamat. Mert ha mi dönthetjük el, mit teszünk, az még nem igazi szabadság. A véleményünk szabad lehet ugyan mindennel kapcsolatban, de tetteink szabadságának elsősorban a ne árts másoknak elv szabhat korlátokat. Lehet azonban szavakkal, leírt gondolatokkal is ártani. Nagyon is. A természet- és életellenes cselekedetek nem tekinthetőek valamiféle szabadságjognak, még akkor sem, ha vannak, akik azt hiszik, hogy igen. Nem vagyunk egyformák, és nem is vagyunk képesek egyformán felvállalni azt a felelősséget, amely a szabad akarat valódi megélésével jár együtt. Nagyon nem vagyunk egyformák, és éppen ezért képtelenség mindenkire ráhúzható „zubbonyt”, mindenkire hatásos megoldásokat keresni a világban ismét elharapózni látszó erőszak ellen. Ideális esetben a szabad akarat megadása valójában ajándék, mert csodálatos erkölcsi szabadságot, mozgásteret ad nekünk: a döntés szabadságát. De a felelősség vállalásának terhét is magában hordozza, amit egy pillanatra sem szabadna figyelmen kívül hagyni.

A pénz hatalma veszedelmesen eluralkodott a világban. Időnként azonban hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy mégsem vehetünk meg mindent pénzért. A magas energiaárak hatása még több pénzzel talán kivédhető lett volna, de minden ember életében végül eljön az a pillanat, amikor már a világ összes pénze sem válthatja ki a halált, vagy fogalmazzunk úgy, hogy a földi lét meghosszabbítását. De azt mondják az ehhez állítólag értő szakemberek, hogy kisgyerekkorban dől el minden, akkor szocializálódunk, és ez meghatározza, milyen ember lesz belőlünk. Van azonban egy régi vicc, amikor az apa meséli, hogy vett a gyerekének egy drága, de törhetetlen játékot, és most az összes többit azzal verte szét.