Egy olykor kaotikus, túlnyomórészt mégis követhető és pazar krimi(paródia), mely engem leginkább egy Agatha Christie-féle karácsonyi gyilkosságra emlékeztetett. Az elvarratlan szálak végül ördögi módon fonódnak össze, a végjáték pedig, amennyire meglepő, annyira szórakoztató is. Igazi közönségfilm, mellyel talán maga Rian Johnson is igyekezett jó pontokat szerezni a Star Wars: Az utolsó Jedik után. Nem igazán sikerült, de erről majd később.

Úgy tűnik, hogy a mai moziközönség ki van éhezve a Gyilkosság az Orient Expresszen stílusú bűnügyi sztárparádékra. Pedig hányan hitték, hogy ez a műfaj réges-rég nyugdíjba ment! A Tőrbe ejtve zseniális lesz a végére, még úgy is, hogy az elején csak nehezen találja meg a saját hangját. Gyilkosság történik a vidéki kúriában: az áldozat egy nyolcvanöt éves, milliárdos krimiszerző (Christopher Plummer), az ügy kivizsgálására pedig a helyszínre utazik Benoit Blanc (Daniel Craig), a francia mesterdetektív. Hogy ki bérelte fel, rejtély.

A villába egy ünnepségre érkezik, az ott pöffeszkedő családtagoknak pedig mind egy szálig kőkemény alibijük van. A csavar viszont az, hogy mindahányan nyertek az író halálával, azaz minden egyes szereplőnek érdekében állt, hogy a ház ura elhalálozzon. A család tagjai a nyilvánvaló indítékok ellenére mindvégig próbálják kimosni magukat, Blanc detektív eszén azonban — micsoda meglepetés — nem olyan könnyű túljárni.

Ami a Tőrbe ejtve című filmet igazán különlegessé teszi, az a megmosolyogtató sztárparádé: Chris Evans, Jamie Lee Curtis, Don Johnson, Michael Shannon, Toni Collette, a teljesség igénye nélkül. Mindannyian remekül teszik a dolgukat. A díszletek szempontjából is szemkápráztató, sőt burzsoá ez a mozi, mely a ház minden zegzugában elhelyezett díszfegyverektől lesz igazán bizarr. Craig a maga szikár, keménykötésű alakjával mégis képes volt hihetően eljátszani egy hollywoodi Poirot szerepét. Az egysorosai is zseniálisak, az őt belengő fura misztikum pedig csak még érdekesebbé teszi a karaktert. A „Ki tette?” műfajának szabályait kifordítva és eltúlozva, ezüsttálcán kapunk egy Johnson-féle (pozitív értelemben) csiricsáré krimi-vígjátékot, mely a kétórás játékideje ellenére is rövidnek tűnik majd, olyannyira mozgalmas és pörgős.
 

Mozivászonra írták, legyen ez bármekkora közhely is. Azért erős a Tőrbe ejtve, mert egy naftalinszagú zsánerbe volt képes új életet lehelni, és minduntalan újra meglepetést tud szerezni. Kár, hogy Rian Johnson azért kapott számos negatív kritikát a Tőrbe ejtve miatt — nézői vélemények százezrei döngölték földbe —, mert elvileg elbaltázta Az utolsó Jediket. Az internet népe pedig nem felejt. A Csillagok háborúja rajongói tömegesen szavazták le remegő ujjaikkal az új filmjét, mert személyes sértésnek vették Johnson Star Wars-megközelítését.

A film angol címe, a Knives Out és a korai munkacím, a Morning Bell is egy-egy Radiohead-dal az Amnesiac című albumról. Ebből is látszik, hogy a mozi minden pillanata a kikacsintásokról és a csibészségről szól. Várjuk a folytatást, Benoit Blanc karakterében ugyanis minden megvan, ami kultuszstátuszba emelheti. Méltatlan a sok kifogás Rian Johnsonnal szemben.

Képek: imdb.com