A kupuszinai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület Sturcz József csoportja az érdeklődő közönségnek A miniszter félrelép című darabot mutatta be, melyre még a pótszékes helyek is elfogytak. A Ray Cooney által 1990-ben írt színdarabot, mely a magyar filmvásznakra 1997-ben került Kern András és Koltai Róbert rendezésében, most egy új közegben tekinthették meg az érdeklődők. Richard Willey miniszternek és titkárának, Jane Worthingtonnak a kalandjai sokak tetszését elnyerték.

— Kiszámíthatatlan eseményekkel és a groteszkkel vegyítve tárja a hallgatóság elé ezt a humoros előadást a társulat. Sajnos, a rohanó világban nem akad mindig alkalmunk kiélvezni a színházi élet szépségeit, ezért én is egyre ritkábban járok színházba. A darabot és az előadókat látva azonban úgy döntöttem, ezen az előadáson itt kell lennem. Semmiképp sem bántam meg, s ahogyan láttam, a hallgatóság többi része is hasonló véleményen volt. Mindenkinek csak javasolni tudom, hogy tekintse meg ezt az előadást, hiszen a remek történetet kiváló színészi társaság tárja a közönség elé — nyilatkozta Torda Estilla.

A topolyai Bicskei Elemér is hasonlóan jól érezte magát.

— A bácskertesi társaság minden évben ellátogat Topolyára, s mindig remek darabbal és még jobb színészi játékkal nyűgöz le bennünket. Személy szerint minden évben igyekszem megnézni őket. Az élet kínos elemeit figurázza ki a darab, mindig tartogat valami váratlan csavart, mely még inkább a székhez köt bennünket. Sokat nevettem, és ahogy feltűnt, a többiek is óriási kacajokkal díjazták a fellépőket. Örülök, hogy sok fiatal volt, ez engem is új reménnyel tölt el, hogy a felnövekvő generációt is érdekli a kultúra és a művelődés.

Molnár József, a darab rendezője ismertette velünk a darab részleteit.

— Egy fergeteges bohózatot láthattak ma a topolyaiak. Az idei darabnak 10 szereplője van, akik mögött körülbelül három hónapos kemény munka áll, mely alatt majdnem mindennap gyakoroltunk. A darab megkívánta a dinamikát és a pergést, melybe nemcsak bele kellett tanulniuk, hanem bele is kellett élniük magukat a szereplőknek. Csoportunkat úgy ismerik, hogy zenés vígjátékokat, zenés bohózatokat játszunk, ebben az esetben azonban a zene hiányzott, mert ezt kívánta meg a darab, s inkább a poén vette át a helyét. Először Bácskertesen mutatkoztunk be, ahol azóta már repríz előadásunk is volt, de Adán és a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozóján is felléptünk. Mindannyian szívvel-lélekkel dolgoztunk, és felemelő érzés, hogy még mindig telt házas előadást tudunk produkálni. Már fél évszázada foglalkozom ezzel, s úgy érzem, hogy van egy bizonyos tapasztalat mögöttem, mely segít abban, hogy megfelelő szerepet találjak a színészeknek. Számos meghívásunk van már, a következő előadásunk május 11-én Gomboson lesz.

A szerző felvételei