„Túlnőttük a Magyar Nemzeti Tanács döntéshozatali tevékenységét, s bár rengeteg döntés, rengeteg adminisztratív munka van mögöttünk, emellett egy teljesen új arculatunk bontakozhatott ki az elmúlt négy évben: ez a fejlesztő, építő, közösségre odafigyelő, meghallgató, az igényekre koncentráló magatartás. Úgy gondolom, átértékelődött a nemzeti tanácsunk, a kisebbségvédelem mellett a szerepünk egy eszközrendszer, amivel megpróbáljuk a teljes magyar oktatási, kulturális, tájékoztatási, nyelvhasználati és magyar létünkből fakadó feladatrendszert koordinálni, irányítani, vezetni. Ebben a magyar kormány óriási partnerünk.”

Közvetlen, napi igényeket fogadó, problémamegoldó rendszerré vált a tevékenységünk — szögezi le beszélgetésünk során többször is a Magyar Nemzeti Tanács elnöke. Amikor a bevezető mondatok kifejtésére kértem meg, Hajnal Jenő két esetet emelt ki. Az ellopott magyarittabéi Kossuth-szobor történetét felelevenítve azt hangsúlyozta, hogy ez egy szép példa arra, miként vállalja fel az MNT a közösségi ügyeket, a probléma megoldását. Azt is elmesélte, hogy abban, hogy Maradékon harminchét év után megnyílt a magyar első osztály, a tartományi oktatási titkárság, valamint az oktatási minisztérium államtitkára nagyon fontos szerepet vállalt, viszont az MNT valósította meg kézzel fogható módon, merthogy az osztálynyitáshoz kellett a tanterem, abban a bútor, a magyar taneszközök, a magyar tanító. Minden ügy hozzánk érkezik — fogalmaz. Ha kell, lehetővé teszik, hogy a gyerekek az egyik községből a másikba járhassanak középiskolába, ha kell, tanítót keresnek, ha kell, szociális kérdéseket oldanak meg a diáksegélyezőkkel közösen, amikor egy családi ház leég, és új taneszközökre van szükség. Sokkal több ez, mint amit a törvény előirányoz — szögezi le.

Mandátumának végéhez közeledik a jelenlegi összetételű Magyar Nemzeti Tanács, november 4-én lesznek az új választások, a Magyar Összefogás listavezetője pedig — akárcsak négy évvel ezelőtt — Hajnal Jenő, aki 2014-ben a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet éléről érkezett az MNT élére.

Hajnal Jenő

— Egyrészt nem politikusként kezdtem el ezt a küldetéses munkát. Amikor Pásztor István, a VMSZ elnöke négy évvel ezelőtt felkért, hogy legyek a Magyar Összefogás listavezetője, akkor úgy tűnt, hogy azt a munkát, amelyet elkezdtem, folytatni lehet. Pillanatok alatt kiderült, hogy ez egészen más munkakör, és a politikai szerepvállalás egészen más dolgokról szól. Nem beszélve arról, hogy a Magyar Összefogáson belül egy törés játszódott le, hatan kiváltak, és a Magyar Mozgalom tagjai lettek. Ez egy nagyon nehéz időszak volt. Ez az időszak volt az is, amely olyan szerepkörbe kényszerített, amelyre úgyszintén nem számítottam, azaz a legfontosabb kisebbségi törvényeket kellett megújítani, köztük magának az nt-törvénynek a módosítását végigkísérni. Ehhez társul most már több mint egy éve a nemzeti tanácsok koordinációjának ellátása. A szép pillanatok akkor következtek el, amikor főleg anyaországi támogatással olyan szárnyalásba kezdhettünk, felújításokba, építkezésekbe, programszervezésekbe, amelyekről korábban álmodni sem mertünk volna. Amikor a négy év végére értünk, és a választásokra készülve újra abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy a Magyar Összefogás listavezetőjeként indulhatok, a felkérést azért tudtam elfogadni, mert úgy gondolom, amit elkezdtünk, azt illik befejezni.

Elkészített egy egyéni, személyes negyvenes listát a legnagyobb projektumokról, ezekről beszélgettünk. Az MNT elnöke rögtön leszögezte, hogy erről kimaradt például az iskolabuszprogram és más, hasonló, napi problémákkal járó feladatok sora.

— Az oktatás területéről kiemelném a vajdasági magyar óvodafejlesztési programot, amely része a Kárpát-medencei nagy óvodafejlesztésnek. Elsősorban a szórványra irányult a figyelmünk, hat szórványban óvodaközpontot tudtunk kialakítani, lehetővé téve a környező településeknek, hogy ezekbe mikrobuszokkal jussanak el a gyerekek. Ez tartalmi és anyagi működtetést is jelent, és még sok mindent: itt derült ki, hogy milyen nehéz a Dél-Bánságba óvónőt, tanítónőt találni, aki felvállalja ezt a küldetést. Nagyon sok mindent kell menet közben megoldani. A következő lépés a tömbben is megerősíteni az óvodákat — fejtette ki Hajnal Jenő.

Fontosnak nevezte a vajdasági magyar óvodapedagógusok népzenei továbbképzését, a pedagógusok tudás- és tapasztalati tőkéjének hálóba gyűjtését, osztálykirándulások szervezését az általános iskolások számára, ehhez egy útikalauz is társul, és készül az újabb kiadvány, amellyel a Határtalanul! program résztvevőivel, a Kárpát-medencéből érkező fiatalokkal szeretnék ezt a tájat felfedeztetni. A vajdasági magyar középfokú szakképzés fejlesztését tangazdaságokkal, tankonyhákkal, szaktantermekkel, képzésekkel, épületfelújításokkal, melyek folytatásaként kollégiumokat kívánnak kialakítani a következő négy évben, főleg a tömbmagyarság legfontosabb településein. Az egykori nagybecskereki zárda megvásárlását és felújítását, Szabadkán a VM4K — Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ —megszületését, Zomborban a Magyar Polgári Kaszinó felújítását és megújulását, az Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karának felújítását. A szülőföldön való tanulásért és boldogulásért létrehozott ösztöndíjprogramot, melyet teljesen megújítottak, kibővítettek, kitárva a kaput, hogy aki itthon továbbtanul, annak jóval nagyobb esélye legyen ösztöndíjban részesülni. Az Európa Kollégium felépítését, a fejlesztőpedagógiai programot és a Pető-módszer vajdasági népszerűsítését. Zentán a kertészmérnökképzésen kívül mezőgazdaságimérnök-képzés indul, Zomborban, a kaszinóban ápoló-alapképzés folyik, Szabadkán a VM4K átadása után elindult az inkluzív gyógypedagógiai továbbképzés és a mechatronikai képzés. A logopédiai képzésen túl heteken belül megkezdődik a mentálhigiénés szakemberek képzése. Továbbá egy közösségfejlesztő alapprogram elindítását is tervezik.

— A kultúra területén kiemelném a Tanyaszínház kavillói székhelyének felújítását, Topolya Község Múzeumának támogatását az önállósodás folyamatában, a Szabadkai Városi Könyvtár épületének felújítását, könyvtármúzeumi és új olvasószolgálati tereinek kialakítását, a Zentai Magyar Kamaraszínház új kamaratermét, melynek szebb zárótörténete nem lehetett, mint a Zenta, 1697 rockopera premierje, mely azt mutatta meg, hogyan tud a társulat együttműködni az anyaországiakkal. A folytatásban a színházhoz szeretnénk csatolni a szomszédos üzletek tereit is, még otthonosabbá téve azt. Fontos a bácsfeketehegyi Bányai János Emlékház kialakítása, melynek során arra is ügyeltünk, hogy a múzeumi emlékház melletti könyvtár tovább éltesse a kultúrát. Ezenkívül a vajdasági magyar virtuális örökségmúzeum fejlesztése, a helyi értéktárak kialakítása Vajdaság-szerte, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet digitalizációs csúcsteljesítménye, a könyvbusz mind-mind egy-egy sikertörténet, az OperaTúra program vajdasági vendégszereplése során pedig egy életre szóló élménnyel lettünk gazdagabbak, folytatásaként pedig a Bohéméletet várhatjuk — sorolta a Magyar Összefogás listavezetője.

A tájékoztatás terén kiemelkedő eredménynek nevezte a Magyar Médiaház létrehozását, a Pannon RTV korszerű székházát. A Hét Nap szerkesztőségének és a Magyar Szó szabadkai szerkesztőségének átköltöztetésével sok gondot megoldottak, együtt, egy helyen vannak a magyar médiumok, jó lenne, ha szorosabbá válna köztük a kapcsolat — fogalmazott, hozzátéve a Magyar Szó Lapkiadó Kft. újvidéki székházának felújítását és nyomdarészlegének korszerűsítését. A hivatalos nyelv- és íráshasználat területén hatalmas előrelépésként mutatta be, hogy több mint negyven év után megjelent egy új, a mai szerb nyelvet tükröző szerb—magyar szótár, és megkezdődtek az előkészületek a magyar—szerb középszótár elkészítésére.

— Nagyon komoly lehetőséget látok arra, hogy a következő négy évben Magyarországon a megbízott illetékes tanszékekkel együttműködve megszülessen a magyar—szerb nagyszótár, valamint itt nálunk a Szerb Maticával és az illetékes karokkal együtt dolgozva a szerb—magyar nagyszótár. Fontos volt a Nyelv és valóság című jog- és fordítástudományi tanácskozás, illetve személy szerint büszke vagyok arra, hogy Budiszava ismét Tiszakálmánfalva lett. A további feladatok adottak, a földrajzi neveket egy Kárpát-medencei egységes elnevezési hálóba kell majd szervezni — nyomatékosította.

Szóba kerültek még az egyházi fejlesztések: a szabadkai Szentháromság-szobor ismét a főtéren pompázik, újjászületett a szabadkai zsinagóga, felújítják a szabadkai Szent Teréz-székesegyházat, tovább bővül és szépül a doroszlói szentkút és kegyhely, felszentelték a zentai Lisieux-i Kis Szent Teréz-emléktemplomot, jelentős előkészületek után az aracsi pusztatemplom teljes rekonstrukciójához is hozzákezdenek, ehhez élvezik a köztársaság és a tartomány támogatását, az önkormányzat is partner, az MNT-nek pedig, akárcsak a zsinagógánál, egy nagyon fontos pénzügyi lebonyolító és koordináló szerepe lesz. Kitért az 1941—1948-as időszakra vonatkozó kutatások lezárására, a Magyar fiatalok a Vajdaságban címmel megtartott tudományos tanácskozásra. Az egyéb fontos fejlesztések közé sorolta például a csúrogi emlékhely kialakítását, és elmondta, az a tervük, hogy Zsablyán a felújítás alatt álló pravoszláv templom mellett a katolikus is megújuljon, így a magyar golgota méltó sajkásvidéki emlékhelyeket kap. Emlékeztetett arra, hogy emlékkeresztet állítottak a Gulag-emlékév jegyében, és hangsúlyozta a kisebbségi önkormányzatok ismerkedésének, illetve együttműködésének fontosságát.

— Úgy gondolom, minden választásnak van tétje, minden választás nagyon fontos, alkalom arra, hogy a közösség elmondja véleményét a munkánkról. Nekem azért nagyon fontos, hogy minél több szavazatot kapjunk, mert az elvégzett munkát kell megerősíteni. A vállalt feladatokhoz, melyeket tovább szeretnénk vinni, mindig kell egy bizakodó és egy támogató erő. Úgy gondolom, semmit nem tudtunk volna megvalósítani az elmúlt négy évben, ha ezt a támogatást, erőt nem érezhette volna az ember, közvetlenül is — fogalmazott a Magyar Összefogás listavezetője.