A szerbiai Mária Rádió magyar szerkesztőségének munkatársait ritkán látják a hallgatók, de a hangjukat szinte azonnal felismerik. Palatinus István atya, a műsorigazgató is sokszor szól a rádiókészülékek mellett ülőkhöz, de a mindennapi műsorvezetést az újvidéki stúdióból általában Petri Erika végzi, a szabadkaiból pedig Gubena Árpád.
Erika gyakran jár búcsúkra, összejövetelekre, így sok hallgatóval személyes, baráti kapcsolatot ápol, Árpád azonban inkább a stúdióból „kíséri” az eseményeket. Majdnem két éve dolgozik műsorvezetőként a Mária Rádióban, ezalatt elsajátította a műszaki alapokat is.
— Számomra kétféle vonzata volt ennek a munkának — mondja Árpád. — Az egyik maga a munka, a másik a küldetés. Mivel hosszabb ideig voltam munkanélküli, örültem az adódó lehetőségnek, de az is fontos volt, hogy ezáltal szolgálni tudjam a Jóistent. A hallgatók tisztában vannak vele, hogy a műsorokban nem nekik szeretnék kedvezni, sem másnak: kizárólag a Jóisten üzenetét próbálom átadni, közvetíteni. Teréz anya úgy fogalmazott: „Tollnak lenni Isten kezében.” Erre törekszem én is. Ezt tükrözi a munkám is.
Isten üzenetének közvetítésében Árpád olyannyira sikeres, hogy a hallgatók közül sokan azt hiszik, valójában egy pap ül a mikrofonnál. Árpád azonban — családapaként — erre csak nevet:
— Többször volt már rá lehetőség, és mindig el is mondtam, de mindig újra el kell: nem vagyok pap. Ha a hallgatók olyasmit hallanak, aminek nem az a célja, hogy nekik kedvezzen, hanem Isten a központja, akkor hajlamosak azt hinni, hogy egy pap beszél hozzájuk a rádióban. Én egy fémes szakközépiskolát végzett ember vagyok, és a Mária Rádióban csak teljesíteni próbálok. Nagyon örülök annak, hogy a visszajelzések alapján az idősebb hallgatók is megváltoztatták a hozzáállásukat, a véleményüket a Jóistennel való kapcsolatukról, méghozzá pozitívan. Van az a mondás, hogy az öreg fa már nem hajlik. Nos, ezek a hallgatók szent engedelmességgel megmutatták, hogy igenis hajlik, ha a Jóisten hajlítja. De ez nem az én érdemem, és ez nem álalázat a részemről. Számomra különben is elég nyomasztó, ha valaki — és nemcsak a Mária Rádióban, hanem bárhol — öncélúan, önmagát reklámozva készíti a műsorokat. Nálunk Isten a cél, és nem juthatunk el hozzá, ha önmagunkat tömjénezzük a műsorokban. Ezért utasítom el a dicséretet is, mert mindig csak azt próbálom csinálni, amit a Jóisten elvár tőlem.
A rádiózók általában hétköznap reggelenként hallhatják Árpádot, de vasárnap is ő köszönti őket. Azt mondja: ezt inkább Isten előtti szolgálatnak fogja fel, mint munkának.
— Sajnos egy kicsit panaszkodnom is kell, hiszen nagyon kevesen vagyunk, kevés az önkéntes. Meggyőződésem, hogy vannak szakkáderek, a médiában jártas munkatársak, és egy pici önkéntességgel nagyon sokat tudnának segíteni a Mária Rádiónak. Itt nem magáról a rádióról beszélek, hanem arról az evangelizációról, amely mindannyiunknak keresztény kötelessége kellene hogy legyen. Vannak olyan kedves önkénteseink, akik erre jó példák, szépen készítik a műsoraikat — Varga Enikő és Mester Imre hitoktatók, Kovács Géza hagioasszisztens és még néhányan —, heti egy-két órát szánnak a Mária Rádió hallgatóira. Ilyen emberekre van szükség, sokkal többre, mint most, és jó volna, ha néhány médiaszakember is bejönne néha. Sok új kezdeményezés indult el, vannak imák, elmélkedések, melyeket beolvashatna egy-egy önkéntes. Miklenovics Aranka egy új önkéntesünk, aki nagyon szépen szolgál a Jóistennek: imákat, verseket olvas fel. Ez egy új sorozat, mely a Lélekfrissítő címet kapta. Indítottunk még egy új műsort, a Hivatásokat, melyben nemcsak egyházi személyeket szólítok meg, hanem mindenkit, aki úgy érzi, kapcsolata van a Jóistennel, és engedelmeskedett az isteni meghívásnak. Már elhangzott néhány adás, bemutattuk Edit és Lívia nővért, illetve Kovács Géza is vállalta a műsorban való szereplést. Sokakat megkeresek még, és remélem, mindenki igent is mond majd a felkérésemre. A cél az, hogy színessé tegyük a műsort, hogy „éljen” a rádió.
Árpád hozzáteszi: a Mária Rádió kizárólag adományokból él. Ezek és az önkéntesek segítsége nélkül előbb-utóbb megszűnne az adás, hiszen másként nem lehet fenntartani a műsorokat.
— Tudom, nem én vagyok erre a legjobb példa, hiszen munkaviszonyban vagyok, fizetést kapok — mondja Árpád. — De nagyon sok önkéntes munkát is vállalok. A hallgatók gyakran mondják is, hogy hétvégén is, ünnepeken is mellettünk vannak. Sokszor dolgozom karácsonykor, újévkor... De ezt már önkéntesen, szolgálatból teszem. Ha nem így állnék hozzá a munkához, félő, hogy előtérbe kerülne az emberi én. Sokszor küzdöm is azzal, hogy az énemet háttérbe szorítsam. A parancs az, hogy tagadjuk meg magunkat, és vegyük fel a keresztet, de tudjuk, hogy sokszor dobáljuk ezt a bizonyos keresztet, mert „szúrja a vállunkat a szálka”. Azt azonban szeretném tisztázni, hogy én nem vagyok „vezérürü”, nem ezt a szerepet kívánom betölteni, nem akarok tanácsokat osztogatni, illetve megmondani az igazságot. Én vagyok a legutolsó bitang a világon, aki csak próbál megfelelni az Istennek. Nem hallgathatunk. Ki kell mondanunk az isteni igazságot, még ha az egyeseknek nem is tetszik. Ki kell állnunk a hitünk mellett. Nem kiszolgálni kell a másikat, hanem szeretni. Ezért kérném a hallgatókat, hogy a negatív kritikák helyett inkább próbálják meg segíteni a munkánkat.
A Mária Rádió műsorait meghatározott időbeosztásban hallhatják Újvidéken a 90,0 MHz-en, Szabadkán a 90,7 MHz-en, Zomborban a 95,7 MHz-en, Zichyfalván (Plandištén) pedig a 89,7 MHz-en. Kábelen Szabadkán, Zentán, Topolyán és Horgoson is hallgatható a műsor, valamint interneten a www.mariaradio.rs weboldalon.
