Már a fesztivál első pillanataiban érezhető volt az a családias, mégis szellemi pezsgéssel teli légkör, amely végigkísérte a rendezvényt. A nyitónapon színészek készítették elő a terepet, söpörtek, díszítettek, hangtechnikát ellenőriztek. Én magam fotókat csíptettem fák közé és ragasztgattam egy régi faasztalra. A Képmegállók című kiállítás utolsó megállója a kelebiai homokbánya volt, itt kezdődött a Nyári Mozi Színházi Közösség legújabb produkciója, A mi világunk című előadás. Performatív jelenetek, mozgás és tánc, kihangosított alumíniumcsövek és Sziveri János Szelídítései. Vizuálisan is ütős előadást hozott létre a csapat (Kucsov Borisz, Pálfi Ervin, Pámer Csilla, Varga Heni és Verebes Andrea, rendező: Döbrei Dénes). Bejártuk tehát a kelebiai erdőt és a homokbányát, a program pedig a Nyári Mozi bázisán folytatódott. A francia hangszobrász, ANTEZ hangutazása meditatív állapotba vezette a hallgatóságot. Szép zárása volt a napnak még egy kis Sziveri, vagyis az Álompolgárok koncertje. 

A második napon „csupán” egy koncertet hallgattunk, az viszont olyan erősre sikeredett, hogy nem is volt szükség semmiféle fel- vagy levezetőre. Csinszka énekelte le a csillagokat maga mögül a Kosztolányi Dezső Színház színpadán. (A vele készült interjú a lapban olvasható.)

A Homeland harmadik napjának főszereplője a zene és a színház volt. Ábrahám Máté és Dudás Virág Ervin csaptak a húrok közé, amit a közönség hangos bravózással fogadott, majd az Óbecsei Városi Színház Murlin Murlo című előadása következett, melyet a Döbrei–Varga házaspár konyhájában adtak elő. Rendkívüli helyszínen egy rendkívüli produkció: kemény téma, nagyon erős színészi alakítások abszurd humorral és némi orosz hangulattal. Az utolsó napra már sajnos nem sikerült eljutnom, így Sárkány Balázs és Sárkány Tamás szobrának nyitóperformance-áról lemaradtam, ahogy Ilia Belorukov & Alexandar Škorić, az Umbra és a Bitef Smrti koncertjéről is.

A Homeland Fesztivál egyik legizgalmasabb vonásának talán azt mondanám, hogy a különféle művészeti ágak folyamatos párbeszédben álltak egymással. A performance-ok, a tánc, a zene és a képzőművészet természetesen kapcsolódtak össze. A Homeland nem csupán kulturális esemény vagy „csak” egy fesztivál, hanem közösségi tapasztalat is. Mintha látogatóba jöttünk volna ide, de a házigazdák, fő szervezők egy pillanat alatt elérik nálunk, hogy hátradőljünk, és otthon érezzük magunkat. Különböző generációk, nagy beszélgetések a fák között, alkotás, emlékezés, együtt létezés a homokon.

Fotó: A szerző felvétele