home 2024. április 19., Emma napja
Online előfizetés
Tízéves a Pannon Televízió
Szerda Zsófi, Gyurkovics Virág
2016.09.12.
LXXI. évf. 36. szám
Tízéves a Pannon Televízió

Kinek sok, kinek kevés, mindenesetre tíz év alatt sok minden történt a vajdasági magyar televíziózásban: előbb fél-, majd háromórás, később délelőtti, 2009 óta pedig egész napos műsort sugározva megalakult a szabadkai székhelyű, de vajdasági, regionális Pannon Televízió. A jubileum kapcsán ellátogattunk a szerkesztőségbe, ahol az igazgató és a főszerkesztő mondta el, miként látja a változást, továbbá az egyik legrégebbi munkatárs is megosztotta velünk gondolatait az elmúlt évtized eredményeiről.

— A tíz egy szép kerek szám, s elsőre azt gondolhatnánk, hogy szép kort élt meg a Pannon, ám egy televízió számára ez nem nagy idő — mondja Bodzsoni István igazgató. — Egy televízió életében a tíz év felkészítő periódus, mely arra jó, hogy kiépüljön a rendszer: a munkatársi gárda, a műszaki háttér, a pénzügyi lehetőségek. Ezek mind olyan feltételek, amelyeknek a megteremtéséhez sok idő kell. A Pannon TV is körülbelül így élte meg ezt a tíz évet. Az első négy-öt esztendő volt az alapozás időszaka, az azt követő öt évben pedig — amióta én itt vagyok — megpróbáltunk felépíteni egy szerteágazóbb, nézettebb televíziót arra az alapra, amelyet előttem leraktak. Ebben a munkában többé-kevésbé sikeresek voltunk, de az egésznek csak akkor van értelme, ha a Pannon TV az elmúlt tíz évre alapozva a következő tíz évben és még sokkal tovább is létezni fog.

Bodzsoni István hangsúlyozta, nem szeretnének kereskedelmi televíziózással foglalkozni. A Pannon fő küldetése, hogy szolgálja és kielégítse a vajdasági magyar közösség igényeit. Emellett azonban egyfajta hídként is működik az anyaország, valamint a többségi nemzet és a vajdasági magyarok között a politikában, a gazdaságban, a közéletben és a kultúrában egyaránt.

— A harmadik nagy feladatunk, hogy a magunk eszközeivel hozzájáruljunk a vajdasági magyar közösség erősödéséhez, gazdasági fejlődéséhez. Hogy lassuljon és akár meg is álljon az elvándorlási hullám. Igyekszünk népszerűsíteni azokat az értékeket, amelyek itthon tarthatják a fiatalokat. Ezenkívül persze fontos, hogy szórakoztassunk is, ápoljuk a kulturális értékeket, megpróbáljuk megőrizni a vajdasági magyar hagyományokat, illetve hogy hagyjunk valamilyen nyomot az utókornak abból a korszakból, amelyben most élünk.

A helyi tévétől az új kihívásokig

Tudósítóként, riporterként kezdte pannonos pályafutását Kozma Zoltán, aki végiglépcsőzve a szakmát időközben a televízió főszerkesztője lett.

— 2011-ben érkezett ide Bodzsoni István igazgatónak, ő javasolt engem főszerkesztőnek. 2012 óta látom el ezt a tisztséget. Nagyon sokat köszönhetek a kollégáknak, akik rengeteget segítettek. Még mindig együtt tanuljuk a tévézést, mert nagyon sok újdonság van, melyet egyszerűen muszáj figyelembe vennünk. Az elmúlt négy évben sok minden történt, egy helyi tévéből a magyar közmédia délvidéki tudósítópontjává alakultunk át, és más televíziókba is bedolgoznak a kollégáink. Azt gondolom, példaértékű fejlődésen ment át a Pannon Televízió. Hálás köszönet illeti azokat, akik létrehozták — én nem voltam itt 2006-ban —, hiszen nagyon nagy munkát végeztek el azzal, hogy megalapozták a tv működését. A nagy ugrásra akkor került sor, amikor az új igazgató, Bodzsoni István ideérkezett egy teljesen más közegből, sokéves tévés tapasztalattal. A Pannon az ő tervei alapján fejlődött tovább, ennek köszönhetően pedig ma már regionális vajdasági közszolgálati tartalommal bíró televízió vagyunk, melybe belefér az egész vajdasági magyarság gondja, baja, öröme, illetve emellett a Kárpát-medence magyarsága meg hát a világ legfontosabb hírei is.

A televízió hétköznapjaiban számos kihívással találják szembe magukat a munkatársak.

— Mindennap van valamilyen új kihívás, és mindennap meg kell oldani valamit. De az elmúlt időszak legnehezebbje a tavalyi nyár volt, amikor is a migránsok tízezrével érkeztek, a kollégák pedig a nap 24 órájában Horgosnál, Šidnél, Szabadkánál voltak, és élőben jelentkeztek be. Nagyon büszke vagyok a csapat munkájára, különösen arra, amit a „horgosi csata” idején tettünk le az asztalra. Dóró Alen kollégám és Osztrogonác Andor operatőr végig kint voltak a kerítésnél, és több órán át telefonon tudósították élőben a magyar köztévét. De ez csak egy példa a sok közül, hiszen rengeteg terepi munka áll mögöttünk. És, ugye, tv-ről beszélünk, nem egy könyvtári állásról, amikor mindenki nyugodt, és szépen megtárgyalja a történéseket. Itt bizony van idegeskedés, mert a híradónak idejében kell elkészülnie. De valahogy ez a csapat olyan szépen összeért, illetve egy olyan magot, közösséget alkot, hogy a problémákat mindig meg lehet oldani.

E kihívások közepette a főszerkesztő mégis a kollégáira a legbüszkébb.

— Nagyon örülök, hogy ilyen összetartó közösséggé kovácsolódtunk. Fiatal a csapat, húsz-harminc éves korosztály alkotja, viszont példaértékű tenni akarással, lelkesedéssel és szakmai hozzáállással dolgozik. Tudom én, hogy néha nagyon nehéz, amikor már mennél haza, mert ledolgoztad a magadét, de hallasz valamit, amiről muszáj tájékoztatnod. Az emberek, akik itt dolgoznak, ezt jól tudják. Aki idejön, az elkötelezett. Arra is nagyon büszke vagyok, hogy miközben itt, Vajdaságban sokszor halljuk, hogy nehéz az élet, nálunk legalább száz olyan fiatal van, aki itt keresi meg a kenyerét. Nagyon jó, hogy a Pannon itthon tudja tartani a fiatalokat, és perspektívát tud nekik nyújtani.

Családi hangulatban, egymást megismerve

Az elvándorlás természetesen a televíziót is érinti, de sokan vannak, akik már évek óta a stáb tagjai, s számos fiatal munkatárs is erősíti a csapatot, ami az igazgató szerint az egyik legfontosabb tényező.

— A Pannon Televízióban történt egy kisebbfajta csoda. Jelenleg mintegy száz belső munkatárs dolgozik nálunk, és körülbelül harminc-negyven külsős. Ezeknek a kilencven százaléka fiatal. Az átlagéletkor olyan huszonnyolc év körül van. A csoda pedig abban van, hogy sikerült beszerveznünk egy olyan fiatal gárdát, amely igyekszik minél jobban végezni a munkáját, s amely megtalálta a helyét itt, nálunk. A munkatársak mögött sok esetben természetesen egy család áll. Tavaly például tizenegy gyermek született a Pannon háza táján. Ezek a fiatalok gondot viselnek a családjukról és a munkájukról is, ami megalapozza a Pannon jövőjét. Úgy neveljük őket, hogy tiszteljék az értékeket, jó emberek legyenek, olyanok, akik a szülőföldjükön találják meg a számításukat. Persze vannak, akik elmentek, de az elmúlt másfél évben ez a szám csökkent. Nagyon sajnálom azokat, akik elmentek, főleg azért, mert sok esetben kitűnő szakemberekről van szó, akik most gyárban dolgoznak vagy fizikai munkát végeznek.

Bodzsoni István hozzáfűzte, igyekeznek követni a szerbiai átlagbérezést, és olyan munkakörülményeket teremteni, amelyek lehetővé teszik mindenki számára, hogy jól érezze magát a munkahelyén.

— Itt már kialakult egy családi hangulat. Kölcsönösen tiszteljük egymást, vigyázunk a másikra, nem engedjük, hogy ezt ez egységet bárki megbontsa kívülről. Én magam különös hangsúlyt helyezek arra, hogy lehetővé tegyük a fiatalok továbbtanulását. Évente nyolc-kilenc emberünk tanul különféle egyetemeken Budapesten, Szabadkán, Újvidéken. Ezt kilencven százalékban a Pannon támogatja. Szeretem, ha az emberek utaznak. Fontos, hogy világot lássanak, s ne érezzék azt, hogy be vannak zárva. Legyen meg a szabadságuk. Ezért, amikor tehetjük, utaztatjuk a munkatársainkat, akik ezekről a helyekről természetesen anyagokat is hoznak, és persze feltétel, hogy jó műsorokat készítsenek.

A kezdetek óta a Pannonban dolgozik Huszár Dániel operatőr, aki tehát végigkövette az elmúlt tíz évet.

— A Pannon TV nagyon sokat fejlődött az elmúlt évtizedben. Ha megnézem, mivel kezdtük akkor, és jelenleg milyen a tv, milyen műsorokat gyárt, mennyit dolgozunk, és hány munkása van, a változás hatalmas. A Pannon RTV ma már elég erős médiumnak számít Vajdaságban. És családias hangulatban a munka is könnyebb. A kollégák közül van, akivel tíz éve együtt dolgozom, de a csapat legnagyobb része hat éve van itt. Ez egy család. Barátok is vagyunk, mert a hét napból körülbelül ötnek a felét együtt töltjük el. Amikor forgatásra, hosszabb útra megyünk, kénytelenek vagyunk a másikra hagyatkozni. Ezáltal megismerjük egymást, ami a munkának is előnyére válhat. Néha meg sem kell szólalnunk, csak egymásra néznünk, és máris tudjuk, hogy a másik mire gondol.

A mindennapi rutin mellett azért egy operatőr számára is várnak még kihívások.

— Szeretnék jobban a dokumentum-, illetve portréfilmek felé fordulni, mert azt a fajta munkát jobban kedvelem, mint a híradós anyagokat, melyek olyan mindennaposak. Úgy érzem, egy dokumentumfilmbe akár a saját személyiségemet is bele tudnám vinni.


Szerda Zsófi felvételei

Mi az, ami fejlesztésre szorul?

A dokumentumfilmekkel kapcsolatban Bodzsoni István igazgató kifejtette, a kultúra az egyik fontos terület, melyet fejleszteni szeretnének. Már sugároznak játék- és dokumentumfilmeket, hiszen a magyar és a szerb közmédiával is jó a viszonyuk. Most kezdenek nagyobb hangsúlyt helyezni a dokumentumfilmek készítésére.

— A dokumentálás, a dokumentumfilmezés feladatát egykoron az Újvidéki Televízió végezte, de manapság ez már egyre kevésbé jellemző erre a médiumra. Azt hiszem, nekünk is ki kell vennünk a részünket ebből a munkából, azaz minél több kulturális, oktató- és dokumentumfilmet kell forgatnunk, mely Vajdasághoz kötődik. Óriási élmény, amikor bemegyünk az Újvidéki Televízió archívumába, és azt látjuk a régi felvételeken, hogy mi minden történt Vajdaságban negyven évvel ezelőtt. Nagyon fontos, hogy majd a mi gyerekeink is láthassák ezt a kort, amelyben mi most élünk. Ezt a projektumot már el is kezdtük, az ilyen jellegű műsorok, filmek száma pedig csak növekedni fog. A dokumentumműsorok egy részét pályázatokból támogatjuk, de szeretnénk létrehozni egy dokumentarista-műhelyt a Pannonon belül, s összegyűjteni néhány fiatalt, aki — lehet, nem állandó jelleggel, de — szeretne dokumentumfilmeket készíteni.

A nehézségekről senki sem szeret beszélni, főleg egy jubileum kapcsán, de mi mégis kíváncsiak voltunk, hogy az igazgató úr szerint jelenleg mely terület szorul a leginkább fejlesztésre.

— Jelenleg szinte minden fontosabb magyarlakta vidékről van tudósítónk. Két térség azonban még nincs kellően lefedve, mert egyszerűen nem találunk rá embert. Ezek Nyugat-Bácska, azaz Zombor és környéke, valamint Dél-Bánát, azaz Versec és környéke. Ezt a gondot a jövőben mindenképpen szeretnénk megoldani. A másik célunk az újvidéki tudósítói munka felerősítése, hiszen Újvidék minden tekintetben gócpontnak számít, majd Belgrádban és Budapesten is ki szeretnénk alakítani egy tudósítói csapatot. A kistérségi médiumok, főleg a rádiók megszűnésével több kollégánk munka nélkül maradt. Akik hajlandóságot mutattak rá, hogy nálunk dolgozzanak, azokat felvettük. Ezenkívül van még egy égető gondunk, melyet fontos a közeljövőben megoldani: a rádió- és a tv-adásaink nem jutnak el mindenhova. Szükségünk van egy újvidéki frekvenciára, hogy ott, valamint Bánát bizonyos részein is nézhessék műsorunkat. Nyugat-Bácska le van fedve, a kábeltelevízió-szolgáltatók kínálatában megtalálható a Pannon TV. Nagyon jó lenne felkerülni műholdra is, hiszen sok kisebb magyarlakta településen csak így nézik a televíziót. Viszont ez nem olcsó mulatság, ezért ezzel még óvatosak vagyunk. Természetesen a rádióadásunkat is szeretnénk több helyre eljuttatni, hiszen a Pannon Rádió jelenleg csak egy hozzávetőlegesen negyven kilométeres körzetben fogható — összegezte Bodzsoni István.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..