A Magyarság Háza rendezvényei a nemzeti identitást erősítik, bemutatják a világ magyarságára jellemző értékeket, eredményeket, sikereket. Megismertetik a hazai és a határon túli közönséget a hungarikumokkal, az épített és szellemi örökséggel, a magyar kultúrkincsekkel, a tudományos, szellemi és fizikai teljesítményekkel. Az intézmény tízéves múltjáról, munkásságának vajdasági vonatkozásairól Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója nyilatkozott lapunknak.

Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója az intézmény tizedik születésnapja alkalmából megtartott sajtótájékoztatón

— A Magyarság Háza 2011-ben, a magyar kormány támogatásával jött létre, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. keretében, néhány éve pedig önálló nonprofit gazdasági társaságként működik. A létesítmény — a hagyományőrzés és a modernitás jegyében — ingyenesen megtekinthető közhasznú programokkal, a különböző korosztályok számára szervezett szórakoztató, kulturális rendezvényekkel, valamint ismeretterjesztő előadásokkal várja az érdeklődőket egész évben: film, színház, muzsika, irodalom, képzőművészeti, történeti és fotókiállítás szerepel a programkínálatunkban. A Magyarság Háza ezenkívül a Nemzetpolitikai Államtitkárság és a nemzetpolitikai intézmények működéséhez is segítséget nyújt, elsősorban a háttérmunka területén, mint például a Magyar Állandó Értekezlet és a Magyar Diaszpóra Tanács, a Kőrösi Csoma Sándor és a Petőfi Sándor Program megszervezése, lebonyolítása, de említhetném a Határtalanul! programot is. A Magyarság Háza az egyetlen olyan kulturális intézmény, amely határozottan a jelenlegi Magyarország határain túl élő magyar közösségek számára teremt fórumot, és nemcsak Magyarországon, hanem szerte a világban. Szerepet vállaltunk emlékévek szervezésében és rendezésében, melyek például Márton Áront, Szent Lászlót, Mátyás királyt vagy éppen II. Rákóczi Ferencet állították reflektorfénybe. Kiemelt figyelmet fordítunk az emléknapokra és a jeles évfordulókra, mint a kommunizmus áldozatainak emléknapja, a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja, a nemzeti összetartozás napja, a magyar népmese napja vagy a magyar szórvány napja. Az eredetileg kitűzött célokról szólva azt kell mondanom, sok szép eredményt értünk el, de nem dőlhetünk hátra, nem mondhatjuk azt, hogy megérkeztünk, nincs több dolgunk. Hosszú évek, évtizedek okozta sebeket kell kezelni, begyógyítani, az elszakított nemzetrészekhez tartozók szülőföldön való boldogulását segíteni, ami előreláthatólag még sokáig szerepel majd a feladatlistánkon.

Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója és Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár az intézmény tizedik születésnapja alkalmából megtartott sajtótájékoztatón

* Az anyaországi és a külhoni magyarság között a Magyarság Háza összekötő szerepet tölt be. Ez miben nyilvánul meg leginkább?

— Főleg abban, hogy a hagyomány és a modernitás jegyében tervezett programjaink túlnyomó részét külhoni alkotók, alkotóközösségek produkcióiból állítjuk össze, melyeket Magyarországon és a határon túl egyaránt bemutatunk. Fontos megjegyezni, hogy a Magyarság Háza nem csupán az anyaország és a külhoni magyarság között tölt be egyfajta összekötő szerepet, hanem a külhoni régiókban és a diaszpórában élő magyarok között is. Az intézmény mostanáig 2000-nél több profi és amatőr, ismert és kevésbé ismert színésznek, művésznek, előadónak nyújtott bemutatkozási lehetőséget, több mint 1000 előadást szervezett, és 250 000 fölött jár azoknak a száma, akik részt vettek a programjainkon. A Határtalanul! projektum keretében 10 000 diáknak 150 rendhagyó irodalom- és történelemórát tartottunk, ezek keretében a tanulók megismerkedhettek a felkeresendő Kárpát-medencei régió néprajzával, kultúrájával, értékeivel, történelmével. A Székelyföldi Legendáriummal együttműködve megjelentettük a Kárpát-medencei bakancslistát, mely 111 kihagyhatatlan helyet ajánl diákok, tanárok és szülők figyelmébe.

* A Vajdaságban élő magyarokat hogyan érinti az intézmény munkája?

— A vajdasági alkotók, alkotóközösségek rendszeresen szerepelnek a Magyarság Házában, többféle műfajban hozták/hozzák el a térség kulturális és szellemi kincseit, ezek az alkalmak is nagy népszerűségnek örvendenek. Hogy csak néhányat említsek, valóban a teljesség igénye nélkül: rendszeres fellépőink között megtalálható Szécsi Viki mesemondó, aki már rendhagyó zeneórát is tartott az érdeklődőknek, láthatta a közönségünk a Magyarkanizsai Harmonikabarátok Egyesületének produkcióját, továbbá a Szabadkai Gyermekszínház és a Kosztolányi Dezső Színház darabjait. A Magyarság Háza Galéria elnevezésű sorozatában találkozhattak nézőink Sagmeister Péity Laura festőművésszel és férjével, Sagmeister Ernő borásszal, illetve gondolataikkal művészetről, borról, szülőföldről. Egyik kiemelt sorozatunk, az adventi beszélgetés legutóbbi részében pedig három fiatal vajdasági papot láttunk vendégül: Józsi atyát Szabadkáról, Laci atyát Csonoplyáról és Ákos atyát Magyarkanizsáról. A beszélgetőpartnerük pedig az ugyancsak vajdasági Gazsó Orsolya volt. De nemcsak Vajdaság jön el hozzánk, hanem mi is megyünk Vajdaságba. Ott voltunk például 2019 nyarán egy kétfős „küldöttséggel” Kishegyesen, a XVII. Vajdasági Szabadegyetemen, a Mátyás király emlékév keretében elvittük Zentára a Mátyás király — Mecénás és katona című monumentális kiállítást, ugyanitt a II. Rákóczi Ferenc-emlékévben pedig több mint 2000 fő láthatta A Tenkes kapitánya táncjátékot. Számomra pedig az egyik kiemelt program a Kárpát-medencei Kulturális Fórum, ahová évről évre meghívást kapok, hogy tartsak előadást, minden alkalommal nagyszerű emberek társaságában. Köszönöm a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetnek és külön Gondi Martinának a rendszeres meghívást, már csak azért is, mert ez a rendezvény egyfajta feltöltekezés sokunknak, gyarapítva erőnket az éppen előttünk álló esztendőre. De hogy egy egészen friss példát is hozzak Vajdaság és a Magyarság Háza kapcsolatára, tavaly tavasszal meghívásos drámapályázatot hirdettünk, melyen második helyezést ért el a vajdasági Kucsov Borisz Eztrag-golia című egyfelvonásosa. Ennek a darabnak a megfilmesítéséről éppen ezekben a napokban folynak a tárgyalások egy kárpátaljai filmes alkotóközösséggel. Különösen jóleső érzés számunkra, amikor a különféle elszakított országrészekben alkotó művészek találnak egymásra, figyelnek fel egymás munkásságára.

* A járványhelyzet hogyan befolyásolta az intézmény működését, sikerült-e az online térben is betölteni a Magyarság Háza szerepkörét?

— 2020. március közepén online üzemmódra álltunk át, valójában egyik napról a másikra sikerült adaptálni a rendezvényeinket a virtuális térbe, külhoni partnereink nagyfokú rugalmasságának köszönhetően. Vasárnaponként továbbra is vártuk a családokat a mesedélelőttjeinkre, hétköznapokon pedig folytatódtak közkedvelt sorozataink: Útikalauz magyaroknak, Értékek vonzásában, Irodalmi Szalon, Galéria, rendhagyó tanórák. Igaz, nem a Magyarság Házában, hanem a közösségi oldalunkon, ahol egy-egy program kisfilm formájában érhető el. Egy percig sem gondoltunk arra, hogy a váratlanul bekövetkezett, mindannyiunkat próbára tevő helyzetben elengedjük a partnereink kezét, magára hagyjuk a közönséget, ne folytassuk a tevékenységünket, ne vonjunk be újabb és újabb közreműködőket a közös munkába, a magyar kultúra minél szélesebb körben történő bemutatásába, terjesztésébe. A videók úgy készülnek, ahogy a körülmények megengedik. Van, aki saját telefonnal rögzíti őket, mások profi forgatócsoporttal dolgoznak. A Kárpát-medence és a diaszpóra magyarsága körében nagy népszerűségnek örvendenek ezek az alkotások, a statisztikák szerint 10 milliónál többen voltak részesei háromnegyed év alatt a Magyarság Háza programjainak, az interakciók — lájkok, hozzászólások, megosztások stb. — száma is túllépte az 1 milliót. Az ősszel sikerült néhány előadást közönség előtt megtartanunk, több hétig hibrid üzemmódban működött az intézmény, párhuzamosan élőben és online tettük hozzáférhetővé az előadásainkat, aztán az újabb korlátozások miatt ismét teljes egészében visszatértünk az online térbe. A tavasz óta több mint 300 kisfilmet készítettünk külhoni partnereink közreműködésével: meséket, útikalauzokat, zenei, irodalmi, képzőművészeti és hagyományőrző előadásokat sikerült rögzíteni a Magyarság Háza kizárólagos támogatásával szerte a Kárpát-medencében, szinte mindennap új produkcióval jelentkezünk a közösségi oldalunkon. Folyamatosan készülnek a nemzeti összetartozás éve alkalmából elindított projektumunk filmjei is, jellemzően egyórányi hosszúságú portréfilmek magyar emberekről és közösségekről Ausztráliától Észak-Amerikáig, Dél-Amerikától Észak-Európáig, Gömörtől Vajdaságig. A születésnapi programjaink sorát előreláthatólag az idén szeptember végén négynapos fesztivállal indítjuk. Az év második felére szeretnénk megjelentetni A Magyarság Háza nagy képeskönyvét, az elmúlt évtized fotóiból, plakátjaiból válogatott reprezentatív és exkluzív kötetet, tervezünk egy DVD-sorozatot a legjobb filmjeinkből, világ körüli útra indul az intézményünk életét bemutató különleges kiállítás, átadjuk az idén alapított Magyarság Háza-díjat, valamint folytatódnak megszokott sorozataink, de újakkal is jelentkezünk. Bízom abban, hogy szerte a világban — természetesen Vajdaságban is — minél több helyszínen élőben is együtt ünnepelhetünk majd a fellépőkkel és a közönséggel.

Szelfi az interjúban említett adventi beszélgetés résztvevőivel: Gazsó Orsolya riporter, Horváth Ákos atya (Magyarkanizsa), Szakály József atya (Szabadka), Hajdú László atya (Csonoplya)