A napokban jelentette meg készülő, ötödik nagylemezének első dalát az idén fennállásának tízéves jubileumát ünneplő 30Y zenekar, a nyári fesztiválok egyik legközkedveltebb magyar együttese. A pécsi kvintett az elmúlt évek egyik legnagyobb sikersztoriját tudhatja magáénak a magyar rockzenei színtéren. A fiúk ugyanis kis vidéki együttesként kezdték el a közös zenélését, innen emelkedtek Magyarország legnépszerűbb koncertzenekarai közé.
A 30Y-t még 2000-ben indította útjára a gitáros-énekes Beck Zoltán és öccse, Beck László dobos a basszista Varga Ádámmal és Gradvolt Endre szólógitárossal együtt. A kezdeti útkeresés után a végleges felállását Sárközy Zoltán billentyűs csatlakozásával elnyerő zenekar 2004 végén állt elő első albumával, az Egy perccel tovább című koncertfelvétel-gyűjteménnyel, amelyet aztán három remek stúdiólemez követett gyors egymásutánban: a Csészényi tér, a Semmi szédítő magasság és a No. 4.
A zenekarok, mint tudjuk, az esetek többségében rossz zenekarként indulnak. Csak van bennük valami, amiért az, ami a tagok fejében szól, arra predesztinálja őket, hogy jó zenekar legyenek. De ha önmagában meghallgatja az ember ezeket a zenekarokat, hallja, hogy még nincsenek készen, még nem elég jók. Amikor zenélnek, nincs szinkronban az, ami a fejükben szól, és az, ami a hangszerükből. Amíg ezek szinkronba kerülnek, ahhoz elég sok idő kell. Sok időre volt szüksége ehhez a 30Y-nak is, hiszen a kezdetekkor ennek a tagjai is átélték ezeket a folyamatokat. Rosszként is hallották a jót, amit később a közönség is kezdett meghallani, megérezni. A fordulópont meghatározása azonban korántsem egyszerű. A zenekarok életét általában a lemezek, a klipek, a koncertek története határozza meg, ezekhez kötik a fejlődési szakaszokat. åk maguk azonban a történetüket leginkább -- ahogyan fogalmaznak -- a hülyeségeik által tudják leírni. ''Pontosan ugyanúgy kell elképzelni ezt az egészet, mint olyan barátoknak a társaságát, akik elmennek mulatozni, és persze tudják, hogy az adott helyen, ahol járnak, milyen történelmi nevezetességek, múzeumok vagy egyéb érdekességek vannak, és ezek fontosak is számukra, de az igazi történeteik mégsem ezekhez a dolgokhoz kötődnek, hanem a személyes élményekhez...” -- magyarázza Beck Zoli, a frontember, hozzátéve: azt ők is elismerik, hogy létezik egy hivatalos történetük, amiben vannak hivatalos fordulópontok, amelyek meghozhatták az áttöréseket. Ilyen például a Csészényi tér c. lemez, a Bogozd ki c. dal és az ahhoz készült klip megjelenése, amelyek jelentősen érintették a zenekar népszerűségének növekedését. A fiúk azonban a saját belső fejlődésük legfontosabb alappilléreit mégsem ezekhez a momentumokhoz kötik. Azt mondják, nagyon összetett dolog az, ahogyan egy zenekar megtalálja a saját fejlődési útját, hiszen mire egy lemez anyaga eljut a rajongókhoz meg a kritikusokhoz, addigra a zenekar jellemzően már túl van azok a korszakon, hiszen azért is összegezte, zárta le a lemez megjelentetésével azt az utat, amelyen a lemez elkészüléséig eljutott.
A tagok szerint kétség nem férhet ahhoz, hogy az elmúlt tíz év során mindegyikük közelebb került önmagához és a saját hangszeréhez. Ezáltal közelebb kerültek a saját zenei szerepükhöz is. ''Ha így nézzük, akkor egyértelmű a fejlődés. De, mondjuk, Papa esetében ez technikailag éppenséggel visszafejlődést jelent, hiszen a könnyűzenében értelemszerűen nincs meg az a fajta harmóniagazdagság, mint a komolyzenében, viszont nagyon sokat tanult arról, mi történik akkor, ha egy zenét nem harmóniákban kell elképzelni, hanem ritmusokban, hangzásokban, effektusokban...” -- magyarázza Zoli, aki szerint a színpadi játékukban is sokat fejlődtek az elmúlt évek alatt. Bátrabbak, magabiztosabbak lettek, mint korábban voltak, ami azért szerencsés, mert egy zenekar, amikor indul, akkor a próbateremben improvizál ugyan, de a koncerteken, a közönség elé kiállva, némiképp görcsössé válik, éppen ezért hosszú folyamat az, amíg a zenészek megtanulnak egyszerűen csak zenélni a színpadon, és semmi mással nem foglalkozni. Nem véletlen tehát az sem, hogy -- mindezzel összefüggésben -- számukra az igazi sikert a zenélés öröme jelenti, úgy érzik ugyanis, a siker mindig az együtt zenélés pillanataiban valósul meg. ''Az, hogy egy zenekarnak van egyfajta külső sikere, hogy egyre többen kíváncsiak rá, egyre többen ismerik el azt, amit képvisel, természetesen mind-mind nagyon pozitív élmények, de véleményem szerint nem ezek a dolgok jelentik az igazi sikert...” -- magyarázza Zoli, hozzátéve: amikor a próbateremben először összeérik egy dal a kezükben, és mind az öten egyszerre érzik azt, hogy a dal megszületett, az igazi elementáris élmény, valódi siker a számukra. De igazi sikerélményt ad nekik például az is, amikor egy koncerten, zenélés közben azt érezik, hogy mind az öten egyek, akik együtt zenélnek, együtt mozognak, együtt lélegeznek. ''A sikerességnek tehát van egy publikus oldala, amit talán inkább népszerűségnek nevezhetnénk, és van egy másik, az érték-oldal, ami csak a mi számunkra jelent valamit, és ami az esetek többségében egyáltalán nem látványos...” -- fűzi hozzá.
A tízéves jubileumát ünneplő 30Y együttes számára azonban ma már a külső siker is garantálva van, koncertezzenek bárhol. A nyári fesztiváloknak évek óta visszatérő fellépői, így az idén is mozgalmas nyár áll előttük, aminek a kezdete a Fishing On Orfű fesztivál, amelyen az együttes hivatalosan is megünnepli tizedik születésnapját, rajongói körében, egy különleges jubileumi koncerttel. ''Nem tervezünk semmi hype-ot, nem csinnadrattázunk. Egy retrospektív műsort adunk elő, ami a zenekar egész életművét áttekinti. De itt lesz az ősbemutatója a készülő ötödik nagylemezünk néhány dalának is” -- mondja Beck Zoli, aki szerint a zenéjüket kedvelő fiatalokkal együtt a zenekar tagjai is már nagyon várják az új, sorrendben ötödök nagylemezük megjelenését. A nyár azonban ezúttal is a koncertek, a felhőtlen bulik időszaka lesz -- a rajongók nagy örömére!