„A szüleimet rábeszélték, hogy engedjenek az akadémiára iratkozni, mert óriási tehetségem van. Ők beleegyeztek, hogy otthagyjam a gimnáziumot. Akkor felvételiztem a belgrádi Művészeti Akadémiára — érettségi nélkül. Felvettek.” Vajon kiről van szó?
Az idén vette át a Magyar Életfa díjat. „Vannak még igazi, régi vágású úriemberek, akik öltönyben várakoznak az interjúra” – jegyezte le róla kolléganőnk. Az interjú elkészült. Festőállvány és cigányzene a címe. Teljes terjedelmében a Hét Nap február 11-ei, szerdai számában olvashatja el. Most kedvkeltőnek egy rövid részletet és egy míves videofelvételt nyújtunk át önnek.
* A fiatal, pályakezdő festők ön szerint hogyan tudnak érvényesülni? Vagy túl sokan vannak, túl nehéz bejutni a körbe?
— Mindig lesz természetes kiválasztódás. Ez a világ rendje. Aranymetszéspont. Mindenben van egy kisebb és egy nagyobb rész. Akkor van mozgás, ha az egyik mindig egy kicsit erősebb. S ha van mozgás, akkor lesznek események is. A mostani festők között vannak nagyon realista alkotók, főleg Londonban és Amerikában, akik igen nagy összeget kapnak az arcképeikért. Persze ehhez sokan használják kisegítőnek a fényképet, de ez sem újdonság. Amint megjelent, a festők pénzt tudtak megtakarítani, korábban ugyanis mindet a modellekre költötték. A magas szintű rajztudáshoz nyolc évig naponta négyórányi rajzolásra van szükség.
