— Ez egy olyan közösség, amelyiknek megvan az életereje, hiszen itt vannak azok az emberek, akik egymásra támaszkodva, egymással együttműködve egy ilyen rendezvényt létre tudnak hozni. Azt mondták, több mint negyvenen dolgoztak napokon és heteken át, hogy ez így sikerüljön. Szerintem ez hatalmas dolog, és azt látom, hogy Muzslya ebben a tekintetben nem egyedi eset. Azt tapasztalom, hogy rengeteg kis közösség létezik, ahol ilyen és ehhez hasonló rendezvények vannak egész évben. Ez azért fontos, mert erőt ad a közösségnek, összehozza az embereket. Azért is fontos, mert idevonzza a többieket, ugyanis nemcsak a becskerekiek jöttek, hanem valjevóiak, rumaiak is, magyarok és szerbek, szlovákok, románok, ruszinok, bosnyákok.

A fesztiválon mintegy 20 csapat mutatta be töpörtősütő tudományát. Erre az alkalomra jól fölkészültek a hagyományápolók. Kószó Sándor elmondta, sokan tevékenykedtek, hogy minden a rendjén legyen.

— 1110 kiló körül volt, amit fölvágtunk töpörtőnek, de a mennyiséget, hogy mennyi töpörtyű lett, meg zsír, azt nem tudom megmondani. A lényeg az, hogy mielőtt beletesszük a töpörtőnekvalót az üstbe, bizonyos mennyiségű zsírt teszünk alá, aztán belemegy a szalonna, fölszelve, egy üstre két deci tej, és ennyi az egész. Ám becsületesen ki kell sütni. Először erősebb tűzön kezdjük, és amikor már jól úszik a töpörtő fönt, akkor csökkentjük a tüzet, és amikor látjuk, hogy már a vége felé van, akkor kikapcsolhatjuk a gázt, mert ami még benne van az üstben, a forró zsírban megsül magától.

Mándity Tibor, a zsűri egyik tagja is elmondta, mire figyelnek, amikor a sült töpörtőt értékelik.

— Elsődlegesen arra ügyelünk, hogy olyat osztályozzunk, amelyet nem égettek oda. Ez a fő, habár nem mondom, hogy az egyetlen szempont, de ez a lényege. Meg legyen sülve, ne legyen zsíros, legyen egy kis színe is. Mondjuk, azt, hogy színe legyen, tejjel el lehet érni. A töpörtőnek olyannak kell lennie, hogy ha ránézek, akkor ihletet kapjak egy jó reggelihez vagy bármilyen étkezéshez, de még egyszer mondom, az az elsődleges, hogy ne legyen odaégve.

A Töpörtőfesztiválon nem maradhattak el azok a finom falatok sem, amelyeket már megszokhattunk a hagyományápolóktól. Rózsa László erről a következőket mondta:

— Van sült kolbász, lángos, de töpörtő is akad bőven eladó, meg édes és sós kalácsban sincs hiány. Amit kínálunk, az a hájas kifli, a töpörtős pogácsa, és közkívánatra főzzük a birkapaprikást, melynek elég nagy keletje van. Ezen a fesztiválon két kazánban készítjük, mert rengeteg az érdeklődő, és valójában már mind el van adva.

Palatinus Arankától, miután végignézte az összes kiállítót és a versenyzőket, arról érdeklődtünk, összehasonlíthatóak-e a Lehel Sportközpontban látottak a régi disznótorokkal.

— Én nagyon örülök, hogy jó a hangulat, nagyon sok kiállító van, és bizonyára a versenyzők is nagyon jó töpörtyűt fognak sütni. Annak idején mi, gyerekek alig vártuk a disznótorban, hogy kész legyen a hájas kifli, habár az már a vacsorához sült. Én is igyekeztem a nagyanyáink receptje alapján kétféle hájas kiflit sütni, kelteset és hajtogatottat, vagyis gyúrott hájas kiflit, de mákos veknit is készítettem. Régen egészen más hangulatúak voltak a disznótorok. Az egész reggel 5 órakor kezdődött a malac leszúrásával, pörköléssel, utána délben volt az ebéd, a paprikás, összejöttek a családok, barátok, dolgoztak és szórakoztak is. Egész éven át nevelték a hízókat, mert annak idején kukoricával természetes módon etették őket. Egykoron is szerették a töpörtőt, néhány hónapig lehetett az asztalra tenni, mert akkor még nem voltak frizsiderek, hanem frissen, hidegen tárolva fogyasztották, főleg reggelinek.

Sötét Erzsébet, a hagyományápolók oszlopos tagja is még jól emlékszik a régi disznótorok vidám hangulatára.

— Reggeltől estig tartott a disznótor, nem úgy, mint manapság. Az volt a legérdekesebb, amikor jöttek a cigányoknak beöltözött emberek, daloltak, táncoltak, mi meg megkínáltuk őket minden finomsággal.

A Töpörtőfesztivál egyik kísérőrendezvénye volt ezúttal is a farsangi felvonulás, mely a legfiatalabbakat vonzotta. Bodó Poturica Mária óvónő, az egyik szervező elmondta, nagy támogatást kaptak a szülőktől, akik bevállalták, hogy elhozzák erre a megmozdulásra a csemetéiket.

— Mintegy 40 gyermek vonult végig az óvodától a Lehel Sportközpontig, de útközben, ahogy a zenét meg a kancsika durrogtatását, illetve a kelepelőt hallották, sokan társultak hozzánk. Voltak, akik be sem öltöztek, de végigvonultak velünk. Ahogy haladtunk a falun keresztül, úgy tömegesedett a csapatunk.