home 2024. június 15., Jolán napja
Online előfizetés
Tisztelgés a lelkész és a hős honvédek előtt
Talpai Lóránt
2024.02.01.
LXXIX. évf. 5. szám
Tisztelgés a lelkész és a hős honvédek előtt

Az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc egyik tragikus eseménye január 23-án történt. Ekkor következett be a bácsfeketehegyiek és több délvidéki település lakosságának menekülése, melyet Mári-napi szaladásként jegyeznek a történetírók.

1849. január 20-án a haderő-átcsoportosítás miatt védtelenül maradtak a délvidéki települések, amiről a szenttamási szerb sereg hírt kapott, és megindult ebbe az irányba. A bácsfeketehegyi magyarok ekkor Kunhegyesre, Kiskunhalasra és Soltvadkert környékére menekültek. Vécsey tábornok tizenkét honvédje maradt ott, valamint Berhidai Keresztes József református lelkész, akik mind mártírhalált haltak.


Fotók: Talpai Lóránt

Január 28-án a bácsfeketehegyi református egyházközösség gyülekezeti termében megemlékező istentiszteletet tartottak, melynek keretében a 175 évvel ezelőtti eseményekre emlékeztek. Ezután megkoszorúzták a mártírhalált halt Berhidai Keresztes József lelkész sírját.

Az érdeklődők Nagy Tibor történész helytörténeti előadását hallgathatták meg a Kishegyesi Könyvtár Kozma Lajos Fiókkönyvtárának olvasótermében.

— Ma a Mári-napi szaladás 175. évfordulójáról emlékezünk meg, amikor őseinknek messzire kellett menekülniük, és a hazatérés sem volt egyszerű, hiszen kifosztott, leégett házakkal kellett szembesülniük. A feljegyzésekből tudjuk, akkora zűrzavar támadt a településen, hogy az emberek mindent hátrahagyva menekültek. 

— Berhidai Keresztes József sírjánál állunk. Amikor a lelkész úr úgy érezte, hogy a közösség sorsát rendbe tette, ő is megpróbálta elhagyni Feketehegyet, de életét veszítette. A hónapok múlva visszatérő lakosok temették el. Neve szimbólummá vált. Egy embert próbáló és nehéz korszak végén igyekeztek újra kialakítani az életüket a visszatérők. Ugyanúgy, mint ma is, sorsközösséget vállalva más népekkel és nemzetiségekkel — foglalta össze az évforduló jelentőségét megemlékező beszédében Sárközi István, az MNT Végrehajtó Bizottságának elnöke.

A koszorúzás előtt a kiskunhalasi polgármester üzenetét is tolmácsolták az egybegyűlteknek:

Vajon mit érezhettek a bácsfeketehegyi családok 1849. január 23-án, akik menekültek a csikorgó télben, amikor a támadás elérte a falut? 175 éve történt, mégsem felednivaló! Nem törölhető ki egyetlen, háborúk és háborúskodások közepette élő ember szívéből sem az a gondolat, hogy mi lenne, ha a hazát, a szülőfalut, a családot megvédeni vagy menekülni kellene. Befogadnának-e valahol, meghúzhatnánk-e magunkat valahol, mi történne a hátrahagyottakkal?

175 éve a segítségért nyúló kezek nyitott kapukra találtak Kiskunhalason. Jó szándékú volt a segítségre szoruló és jószívű a befogadó. Senki nem válogatott, senki nem sorolta igényeit, senki nem panaszkodott.

Fotók: Pannon RTV

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..