A fiatal adai bőrmíves munkájával tavaly májusban találkoztam először — akkor két hátizsákkal és két szütyővel nevezett a Több, mint érték — Bácska kulturális örökségének újrahasznosítása elnevezésű, magyar—szerb IPA CBC-projektum keretében kiírt kézművespályázatra. Az első díjas alkotását a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet oszlopcsarnokában megnyílt kiállításon láthatta a közönség. A két hátizsák különlegessége az volt, hogy dédapja malmos zsákját használta fel, melyet a padláson talált. Akkor elmesélte, hat éve foglalkozik bőrművességgel (ez azóta hét és fél évre nőtt). A Kaposvári Egyetem Állattudományi Karának hallgatójaként egy nyári gyakorlat alkalmával Ópusztaszeren az Akhal Ménesben Cseppentő Attila bácsiéknál, illetve az ópusztaszeri nemzeti parkban lehetőséget kapott, hogy lovasíjászattal, illetve hagyományőrző bemutatókkal, íjászattal foglalkozzon — viszont a lovasviseletéhez hiányzott az öv, a tarsoly, illetve több más bőrkiegészítő.

„Választhattam, hogy veszek egy vásári portékát, vagy megalkotom magam. Megragadtam a lehetőséget, kaptam ollót, kést, egy jól elhasznált lóbőrt, mely szőnyegként funkcionált előtte, ezt használtam fel, szabásmintát terveztem, kivágtam, majd kezdetleges öltésekkel, de valahogy mégiscsak létrehoztam az első tarsolyomat, illetve az övet is. Két évig lavírozgattam autodidakta módon, ezután jött egy nagy lendület az életemben azáltal, hogy 2018-ban beiratkoztam a Nádudvari Népi Kézműves Szakgimnáziumba bőrművesnek, Benő Tamás mester keze alá, ahol két gyönyörű szép évet tanultam, tehát 2020 nyarán fejeztem be, így »papíron is« népi bőrműves vagyok. Ezt a tudást folyamatosan kamatoztatom, gyakorlok, fejlesztem magam” — mesélte 2022 májusában.

Most, a díj kapcsán először arról kérdeztem, azóta hogyan alakult az életpályája.

— Nagyon meghatározónak tartom, hogy a 2021 végén meghirdetett XIV. Vándorlegény Országos Gyermek- és Ifjúsági Népi Kézműves Pályázatnak a Békéscsabán megrendezett regionális zsűriztetésén Kiemelt díjjal jutottam tovább az országos megmérettetésre. Debrecenben az országos kiállításon abban a megtiszteltetésben lehetett részem, hogy a bőrművesszakágban I. helyezést értem el az alkotásaimmal. Az Élő Népművészet — XVII. Országos Népművészeti kiállításon az alkotásaim bronz oklevélben részesültek, melyhez egy kétfordulós zsűriztetésen kellett átesnem. Az első fordulót Békéscsabán rendezték meg, ezen a megyei szintű megmérettetésen kiemelt első helyet értem el, az egész Kárpát-medencét felölelő második fordulóban a harmadik helyezést érdemeltem ki. A pályázat keretében az elmúlt öt év alkotásait veszik figyelembe. Ez egy nagy volumenű, meghatározó élmény volt számomra. Ezután következett a zentai pályázaton elnyert első díj, majd tavaly nyáron a Műcsarnok LélekFormák — II. Népművészeti Nemzeti Szalon 2023 című kiállítása: a Harminchárom elnevezésű szobában harminchárom krisztusi korú fiatal alkotó mutatkozott be a népművészet megannyi rétegét képviselve. Ebben a teremben két hátizsákomat is kiállították. A 33-as terem anyaga a Summerfest Nemzetközi Folklórfesztivál keretében Százhalombattán kapott további lehetőséget a bemutatásra. Még az év decemberében lehetőségem volt a Nádudvari Népi Szakiskola ösztöndíjával kiutazni New Yorkba, ahol kézműves-foglalkozásokat — gyertyamártást, ajtódíszeket, mézeskalács-írókázást, illetve betlehemezést mutattunk be, sőt egy táncházat is kerekítettem az ottani magyar közösségnek.

Amikor a további ambícióiról érdeklődtem, elmondta, úgy érzi, megérett arra, hogy a következő évben benevezzen a Népművészet Ifjú Mestere pályázatára, melyre öt kimagasló alkotást kell készítenie, és egy szakdolgozattal alátámasztania. Ez a legmagasabb szakmai díj, melyet harmincöt éves kor alatt el lehet érni — teszi hozzá.

Koós Dezső nemcsak saját, egyedi, egyszerű és minőségi termékeket készít Koós bőrmíves márkanévvel (a Facebook közösségi oldalon is ezzel az elnevezéssel találhatják meg az oldalát), melyekre garanciát vállal, hogy viselőjüket egy egész életen át szolgálni fogják, hanem az elkészítésük során a hagyományok mellett a frissességre és a rugalmasságra is törekszik. Adán töltött gyermekévei alatt már hároméves korában megismerkedett a néptánccal és a népművészet világával, melyek azóta is szerves részei az életének. Hetente kétszer néptáncot tanít párjával, Székely Zsófiával a környékbeli falvak több csoportjában, Hajdújáráson, Királyhalmon, valamint időnként Szajánban is, ahol tömbösített órákkal folyik a táncoktatás. Emellett Szabadkán dolgozik, egy bőrdíszművescégnél van teljes állásban, ahol rengeteg tapasztalatot gyűjt. Mintha egy nap nem is huszonnégy órából, egy hét pedig nem hét napból állna számára, alkalomadtán vásárokra is jár, az idén a Vajdasági Magyar Táncháztalálkozó és Sokadalom vásározói és táncos fellépői között is részt vehetett, ott volt az oromi Malomfesztiválon, melyen kézműves-foglalkozásokat tartott, és a szabadkai Interetno Fesztivál vásározói között is szerepelt. 

— Én vagyok az első kézműves a családban, és elsősorban egyedi megrendelésekre dolgozom, illetve ha időm engedi, a saját kedvem, elképzeléseim szerint alkotok. Mindenképp szeretnék még több időt ráfordítani, hogy minél jobban ki tudjak teljesedni. Szeretek új textúrákkal, anyagokkal is megismerkedni. A legtöbb vásárlóm vajdasági, de Magyarországról is megkeresnek, pénztárcákat, öveket, övtáskákat, válltáskákat és hátizsákokat rendelnek a leggyakrabban. A malmos zsák limitált kiadásban állt rendelkezésemre, viszont találtam ugyanígy a padlásról egy nagyon szép, vajszínű vászonszőttest, így ez most egy újabb vonal a kínálatomban. A válltáskákhoz pedig Budapestről szerzem be az alapanyagot, melyet Olaszországból hoznak be, első osztályú, növényi, cserzett natúr bőröket vásárlok általában, melyeket festeni szoktam, saját pigmentkeverékkel, a világosbarnától kezdve a whiskybarnáig elég sok árnyalatot ki tudok keverni. Nagyon szeretem az egyedi megrendeléseket. Most borosszetthez egy piknikkosár készítésére kértek fel, azzal a kívánsággal, hogy a két kis borospohár közé egy borosüveg, ha pedig felnyitjuk, felül egy kétszemélyes evőeszközkészlet férjen el. Ez egy érdekes kihívás számomra a következő hetekben. Óraszíjakra is kaptam megrendelést, és viseletkiegészítőre is, például egy hajdúsági pásztorviselethez, melyhez egy 11 cm széles szíj dukál. Arra is volt példa, hogy egy tánccsoport szíjait én készítettem el. Minden új munka új kihívás, ám leginkább a hátizsák szerez nagy kreativitáskiélést, mivel az egy teljesen új forma, egy teljesen új világ. Számomra a legkedvesebb mégis a válltáskák, övtáskák megalkotása, a jól bevált formához az új és új díszítések kigondolása. Amikor alkotok, a funkció, a forma és a díszítmény hármasságában gondolkodom. Mindenképp szeretném, ha egyszer ebből tudnék megélni, hiszen a nevesebb, nívós munkákat alkotó népi bőrművesek közé tartozom, és továbbra is igyekszem minél magasabb szinten művelni ezt a szakágat. Örömmel töltene el, ha a Kárpát-medencén túlról is kapnék megrendeléseket, élnék a lehetőséggel, de kiutazni, elutazni innen nem tudnék. Úgy gondolom, én ide születtem, és maradnék is ezen a szép kis tájon.

Felvételek a Koós bőrmíves archívumából