Hogy pontosan miről is beszélt ez a mém, arra akkor jöttem rá, amikor itthoni unalmam legmélyebb pontján szembejött velem egy hirdetés a Netflixen: Tigrisvilág, azaz Tiger King: gyilkosság, pusztítás, őrület — ha lefordítjuk a teljes címet. A hét epizódot szinte egyhuzamban néztem végig, és nem akartam hinni a szememnek.

A döbbenettől kezdve a röhögésen át egészen a hitetlenkedő felkiáltásokig érzelmek széles skáláját éltem át a sorozat minden egyes epizódjában. Valószínűleg a legjobb dokumentumsorozat, melyet az idén láthatunk. Rebecca Chaiklin és Eric Goode filmesek éveken át követték Joe Exotic, Carole Baskin és Bhagavan Antle hétköznapjait. Mindannyian tigriseket, oroszlánokat és egyéb egzotikus nagymacskákat tartanak, illetve magánállatkerteket üzemeltetnek. A sorozat alaptézise a következő: az Egyesült Államokban több tigrist tartanak házi kedvencként magánszemélyek, mint ahány állat jelenleg a vadonban él. Ez már eleve megdöbbentő, de ne aggódjunk, lesz ennél még súlyosabb pillanat is.

Kép: imdb.com

A történet főszereplője az oklahomai Joe Exotic, az excentrikus, fegyvermániás, homoszexuális, poligám állatbolond, akinél több mint 280 tigris, oroszlán és egyéb vadállat él. Az állatkertje majd tizenöt éven át nagyon népszerű volt, ami a macskák mellett színes személyiségének volt köszönhető. Ő volt a Tigriskirály, akinek szörnyülködve nézhetjük végig bizarr tündöklését és bizonyos szempontból méltatlan, mégis megérdemelt bukását. Örökös harcát az ellentmondásos álállatvédő Carole Baskinnel, akitől a bírósági ítélet szerint bérgyilkossal akart megszabadulni. Joe jelenleg is egy olyan ketrecben van, amelyhez hasonlóban a macskáit tartotta annak idején. Az állatvédők első számú ellensége volt, aki elnöknek és kormányzónak is jelöltette magát, ehhez pedig pénzt sikkasztott. Internetes tévéműsort vezetett, melyben a leggyalázatosabb módon sértegette ősi nemezisét, Carolt. Ha pedig rákeresünk a YouTube-on, meghallgathatjuk „csodálatos” countrydalait is, melyek milliós nézettségűek, és a tigrisekről szólnak.

A parkja munkásai, vagyis az állatkert gondozói a társadalom számkivetettjei voltak: bűnözők, szélhámosok és drogosok. Egyiküknek a karja hiányzik, a másiknak a lábai. Hiába, nem veszélytelen a munkájuk. Joe a karrierje kezdetén Antle dokit választotta mentorául, aki szintén tigriseket tart otthon, több felesége is van, és egy saját kommunát (szektát) működtet. Mindeközben persze Carole Baskint is megismerhetjük, aki állítólag megölte a saját férjét... Elég meredek mindez egyszerre, nem igaz?

A legjobb az egészben, hogy mindaz, amit látunk, a számtalan interjú és exkluzív felvétel túlzásnak tűnhet, de mégsem az. Ha jobban beleássuk magunkat, kiderül, az alkotók lelkesedése valóban az oknyomozás magasiskolája volt. Egy olyan valószínűtlen, a realitástól több ponton is elrugaszkodó, több résztvevős történetnek lehetünk szemtanúi, amely újra bebizonyítja, hogy az élet írja a legjobb forgatókönyveket. Rendkívül „amerikai”, vagyis az oklahomai valóság a mi szemünkkel nézve valószínűleg túlságosan is idegen és furcsa lesz. Hogy mennyire reális ez a keresztmetszet? A kritikák szerint nagyon is. Ez a kőkemény tahóredneck-világ, vagyis az amerikai álom lehangolóbb és kopárabb, mégis színesebb, giccsesebb oldala.

A sorozat főszereplői között mindvégig a pozitív és a negatív hősöket keressük majd: kinek fontosak a kihalófélben levő, árucikként kezelt tigrisek, és ki akarja őket valóban megmenteni? A végére viszont rájövünk, hogy itt nincs jó és rossz, mert senki sem normális. A Tigrisvilág szinte tökéletes dokumentumsorozat, melynek nem a tigrisek, hanem a sokkal veszélyesebb emberi ragadozók a főszereplői.