Nem is olyan régen még úgy vélekedtek, hogy ami le van írva feketén-fehéren, az bizonyos, az igaz. Napjainkra ez nagyon sokat változott. A XXI. században már mindenki lejegyezhet bármit, s azt közzé is teheti, szinte következmények nélkül. Ezért mára egy csaknem olyan mítoszvilág keletkezett, amelyet talán még az ókori görögök is megirigyelnének tőlünk. Ott volt a Minótaurosz, most vannak helyette gyíkemberek. Egész jó… S úgy tűnt, Galileivel lezárult a Föld alakjának és helyzetének kérdése is, de az interneten most újra találkozhatunk laposföld-hívőkkel.

Az oltásoktól is nagyon félünk újabban… Azt hiszem, teljesen indokolatlanul. Talán már-már frázisként hat, amit írok, de valóban: kisgyerekként nem kérdezte senki, hogy akarok-e oltást, vagy sem, az meg főleg nem érdekelt senkit, hogy milyen országból származik a vakcina. Módosítja a génállományt, meddők leszünk tőle, chipet ültetnek belénk… És még sorolhatnám az elméleteket ezzel kapcsolatban. A lényeg, hogy a cigaretta és az alkohol káros hatása továbbra sem érdekel senkit.

Nincs is már merszünk idegen környezetben komolyabb témájú beszélgetést kezdeményezni, mert azonnal kibújik a szög a zsákból, biztosan „megsértünk” valakit az álláspontunkkal. Elég, ha a beszélgetőpartnerek közül legalább egy csak az alternatív „tudományban” hisz, s akkor mindjárt én leszek a „birka”, a „vak”, és még sorolhatnám. Bosszantó, de ilyenkor ki kell bírni, nem szabad beleszólni az ilyen jellegű eszmefuttatásokba — hiszen egy lehetséges ismeretség, egy barátság mégiscsak többet ér a pillanatnyi igazunknál.

Jogos tehát a kérdés: mit hozott számunkra a XXI. század és a közösségi média? Mit adott hozzá az életünkhöz? Legalábbis a tömérdek összeesküvés-elméleten kívül…

Azt hiszem, éppen annyit elvett/elvesz életünkből a közösségi média, mint amennyit hozzátett/hozzátesz. Mert bár ma már gond nélkül tarthatjuk a kapcsolatot a Kanadában és Németországban élő ismerőseinkkel, rokonainkkal, és láthatjuk, hogy mi történik a másik városban és a parlamentben, ám közben éppen azokról/arról feledkezünk meg, akik a közvetlen közelünkben vannak, akik velünk élnek.

Politizálunk, meg akarjuk váltani a világot a családi ebédnél is, még akkor is, ha ezzel ellenszenvet generálunk, ha összeveszünk másokkal. Itt érdemes feltenni a kérdést: Mi a fontosabb? Az igazság vagy az élet? Még ha egyetlen igazság volna a világon… akkor könnyű, de legalábbis könnyebb dolgunk volna. Ám mindenkinek megvan a maga igazsága, mely szent és sérthetetlen.

Elvágyódunk tehát az utópisztikus jövőbe, elpolitizálgatunk a vasárnapi ebédeknél, elvitázgatunk a kommentszekcióban, és közben észre sem vesszük, hogy elszaladt mellettünk az élet… és vele együtt a valódi igazság is.