Egy gyilkossággal végződött incidens kapcsán írtak róluk. Ettől kezdve az elegáns, ám szokatlan öltözködési stílus összefonódott a — korabeli média által eltúlzottan — közveszélyesnek ítélt viselkedéssel. Több nyilvános helyen lehetett találkozni No Edwardian dress tilalmakkal. Az elegáns megjelenés tehát nem tette tiszteletre méltóbbá a fiatalokat, ehelyett ők lettek a bajkeverők, a rossz társaság, melytől a szülők féltették a gyerekeiket.

A Teddy Girls (vagy Judies) néven ismert csoportosulás a Teddy Boys női megfelelője, a Teddy ugyanis az első olyan brit szubkultúra, amelynek tömegesen voltak képviselői mindkét nemből. Akkoriban azonban kevésbé tartották jelentősnek a megmozdulás női vonalát, és egészen a 2000-es évekig nem is igazán foglalkoztak vele. Emiatt pedig érdemes egészében, minden tagját figyelembe véve megvizsgálni a szubkultúrát, és egészen a kezdetekig, a Teddy Boyok megjelenéséig visszamenni.

A fiúk: Teddy Boys

A szubkultúra képviselőinek megjelenése a ’40-es évek végére, az ’50-es évek elejére tehető. A Teddy elnevezés az Edwardból vezethető le, mely a csoportosulás öltözködési stílusára utal. A háború után ugyanis a brit fiataloknak egy közepesen tehetős rétege arra költötte a pénzét, hogy a Savile Row-n aktuálisan divatos öltözködési stílust a saját módján magáévá tegye. Az alapul vett elegáns öltözéket igazították elképzeléseikhez. A Teddy Boys néven kialakult szubkultúra lett az első olyan ifjúsági mozgalom, amely ruháit és magatartását nyilvánosan viselte, ezzel bizonyos értelemben szembehelyezkedett a kialakult társadalmi normákkal. A saját korosztályában is kisebbségnek számított ugyan, de jelentőségét ez nem csorbítja: így indult el az első olyan mozgalom, amely révén tinédzserek, fiatalok egy csoportja különállóként kezelte magát, és ezzel együtt a társadalom is rendbontóknak, nonkonformistának látta őket.

Első ránézésre talán éppen egyfajta kifinomultságot sugározhat a megjelenésük, ezzel azonban a háború utáni megszorításokkal és korlátozásokkal teli szabályrendszert támadták meg. Korábban az Edward korabeli zakók egy felsőbb réteg privilégiumát jelképezték, a Tedek viszont a Savile Row helyett turkálókból szerezték be őket — ezzel pedig kisajátították, és az arisztokrata réteg számára viselhetetlenné tették.

A lányok: Teddy Girls

Ahogy a Teddy Boyok, úgy a fiatal lányok többsége is munkásosztálybeli családokból, London keleti és nyugati városrészeiből származott. Sokan közülük tizennégy-tizenöt évesen otthagyták az iskolát, és bolti eladóként, titkárnőként vagy gyárakban kezdtek el dolgozni. Emiatt pedig általában buta és műveletlen nőknek tartották őket.

Öltözködésükkel a háború utáni megszorításokkal szembeni ellenállásukat fogalmazták meg, noha nem volt olyan pontosan behatárolható, hogy mi tartozik egy Teddy Girl ruhatárába, mint a fiúk esetében. A Teddy-divatot általánosságban inspirálta az Edward korabeli divat, így alapdarabnak számított a laza, bársonygalléros kabát és a szűk nadrág. A lányok kedvelték a férfiviseletre emlékeztető ingeket, a jól szabott, galléros blézereket, a felhajtott szárú nadrágokat és a lapos talpú cipőket, emellett sokan viseltek szűk ceruzaszoknyát is. Kiegészítőként szívesen választottak kalapot, elegáns clutchot, brossot, esernyőt. Később pedig az amerikai divatból is vettek át ezt-azt, például a körszoknyát vagy a lófarokba feltűzött hajviseletet.

Természetesen anyagi és társadalmi helyzetük is hatással volt a vásárlásaikra. Nehezen megkeresett pénzüket nem pazarolták el drága ruhákra. Dolgozhattak ugyan, de az otthon, a háztartás továbbra is elsőbbséget élvezett. Szokásaikról és hozzáállásukról így mesélt a londoni Teddy Girl, Mary Toovey, aki tizenöt éves kora óta egy gyárban dolgozott: „Felhajtott farmernadrágok, egy kabát és valami, amit a nyakad köré tekerhetsz — ezek voltak a Teddy Girl alapkellékei. A barátnőimmel hasonló ruhákat vettünk a Portobello Roadon. Mind használt volt, újra nem lett volna pénzünk.”

A lányok megjelenésének kiemelendő jellegzetessége az androgünitás, melyet a férfias stílusú ruha- és hajviselet eredményezett. A frizurák a későbbi punk jóval extrémebb verzióinak előzményei.

A szubkultúra

A szubkultúra kutatásának nemek szerinti megoszlásában az is közrejátszhat, hogy az ’50-es években egy Teddy Boy esetében elfogadottabb volt, hogy az utcán téblábolva töltse el a napját. Ezzel szemben a Teddy Girl számára követendő minta inkább az otthon falai között határozta meg a kiteljesedést. A fiúk számára ez egy lehetőség volt, hogy a család szeme elől eltűnve, az utcán és kávézókban bandázzanak. A lányok viszont vagy a barátjukkal jártak szórakozni, vagy több barátnőjükkel együtt egy vegyes társaságban. A Teddy Girl ritkábban kószált a városban csapatokba verődve.

Az ’50-es években a fiatalokat megcélzó szórakoztatóipar is beindult, melyben mindenki egyaránt részt vett. A nemek közötti szerepek azonban itt is megoszlottak. A rock and roll korabeli virágzására reagálva számos Teddy Boy kezdett el maga is zenélni, a lányoknak pedig a rajongói szerep, a lemezgyűjtés és a magazinolvasás jutott.

A lányok Ken Russell képein

A szubkultúra kapcsán a Teddy Boys megnevezés elterjedtebb, a média évtizedekig jóval kevesebbet foglalkozott a mozgalom női képviselőivel. Szerencsére még az ’50-es években született egy fotósorozat, mely kiváló dokumentációja az elfeledett női vonalnak. A képeket Ken Russell készítette, aki egy közös barát révén ismerkedett meg egy csapatnyi Teddy Girllel. Neki köszönhetően tudhatjuk, hogy megjelenésükkel a fiatal lányok is ugyanazt a lázadó szellemiséget képviselték, mint a fiúk.

Russell így emlékszik a mozgalomra és Jean Raynerre, egy Teddy Girlre: „Óriási kisugárzása volt. Mielőtt elkészítettem a fotókat, nem igazán foglalkoztak a Teddy Girlökkel, csak a fiúkkal. Ezek a gyerekek kemények voltak, a háború éveiben születtek, és az ételadagolás csak 1954 körül ért véget, mielőtt a fotókat készítettem. Büszkék voltak. Tisztában voltak az értékeikkel. Azt viselték, amit akartak.”

(Forrás: Anothermag.com, Subcultureslist.com, Messynessychic.com)
A képek forrása: Ken Russell — Time.com, Edwardianteddyboy.com