Szóhoz sem jutottam örömömben, amikor lapunk főszerkesztője odajött az íróasztalomhoz, és közismert kalandvágyamra alapozva elmesélte, hogy a XIX. század második felében épült remekmű díszes, fából kialakított belsőépítészeti együtteseinek restaurálásához önkénteseket keres a nemzet asztalosa, s ha érdekel, továbbítja nekem a meghívót az ingyenes asztalos-restaurálás-faszobrászat szaktáborba. 2023 február végéig szeretettel várunk mindenkit egy szabadon választott héten, hogy betekintést nyerhessen egy kastély restaurálásának titkaiba. Szállás és napi három étkezés ingyen biztosított Válaszúton a Kallos Alapítványnál. A kastélyban napi kb. 8 órán keresztül együtt dolgozunk a kastély faelemeinek restaurálásán, ezenfelül akinek marad energiája, önállóan elmehet erdélyi nevezetességeket látogatni. Végzettség, előképzettség nem feltétel. A helyszín építési terület, így elsősorban 16 év feletti fiataloknak és felnőtteknek javasoljuk. A kastélyról bővebben: elherdaltorokseg.blog.hu. Persze hogy érdekelt, s azon nyomban megírtam a jelentkezésemet, melyre még aznap pozitív visszajelzést kaptam, s a családom is belenyugodott, hogy a téli szünidőt bizony Válaszúton töltjük.

Rostás Árpáddal azóta folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. Közvetlen, lelkes, alázatos, elhivatott, hatalmas tudású és magával ragadó beszédű, aki a régi értékek megmentésére tette fel az életét. Maradandót szeretnék alkotni. Szeretnék a Magyar Művészek nagy táborába tartozni, munkáimmal és szakértelmemmel. Szeretnék minél több műkincset megmenteni, a szakma szeretetét visszahozni az Emberiségnek. Nagyon nagy szavak, de hiszem, vallom, hogy mindezt meg tudom valósítani Isten szeretetével… — írja önmagáról a hagyomanyorzes.eu oldalon. Rengeteg fotót kaptam tőle az egy évvel ezelőtt kezdődött restaurálási munka folyamatairól, melyben azóta félszáznál is több önkéntes, túlnyomórészt anyaországiak, illetve erdélyiek vettek részt a mester mellett. A tervek szerint jövő év márciusára végeznek, így a tél végéig még bárki jelentkezhet.

— Érezzék azt, hogy nekik is fontos ez a kastély, nem csak nekem. Nem baj, ha nem szakemberek, nekem bőven elég, ha beleteszik a szívüket. Nagyon sok apró, aprólékos munka van, melyet örömmel lehet csinálni, és annak is örülök, ha valaki asztalosként tanulni szeretne tőlem — fogalmaz. — Én egy véletlen folytán kerültem ide, több megkeresést is kaptam, miután Erdélyben nem akadt gazdája a restaurálásnak, bár rengeteg a jó szakember, nagyon jó faragók, asztalosok vannak itt. Azt tudni kell, hogy a restaurálás nem felújítás — restaurálás során a korhű állapotot kell visszaállítani, a korszaknak megfelelő technológiával dolgozva. Amikor végül eljöttem a helyszínre, s beléptem, körbenéztem, azt kértem, adjanak nekem tíz percet, mert a régi mesterhez szeretnék imádkozni, megengedi-e, hogy hozzányúljak a munkájához. Miután imámban megerősített, csináltam egy próbatisztítást, és visszahívtak, hogy jó lenne, ha folytatnám a munkát, és végül igent mondtam. Ez egy nagyon gyönyörű épület, Erdély legszebb kastélya. Nekem pedig a szívügyem, és azt gondolom, az egész magyarságnak a szívügye kell hogy legyen ennek a műemléknek, örökségünknek a megmentése, amelyet Bánffy Ádám ránk hagyott a csodálatos munkájával.

A válaszúti Bánffy-kastély előzményeiről keveset tudunk, ám történelmi források szerint valószínűleg az 1770-es években készülhetett el, akkor egy földszintes épület lehetett, néhány szobával, illetve az emeleten volt egyetlen helyiség. A XIX. század elején itt tartották a vármegye gyűléseit, ekkor báró Bánffy György tulajdonában volt. Az 1848—1849-es szabadságharc során megrongálódott, és a következő tulajdonosa, báró Bánffy Albert kezdte el felújíttatni. A legjelentősebb átalakításon 1875 és 1887 között esett át, amikor báró Bánffy Ádám kezdett el a kastélyon munkálkodni — olvasható a Maszol.ro portálon az Erdély legjei — Kolozs megye: a válaszúti Bánffy-kastély című írásban. Ebből megtudhatjuk, hogy a kastély fából faragott berendezési tárgyait túlnyomórészt — a parkettet, a falburkolatot, a kazettás mennyezetet, a díszes ebédlőszekrényt stb. —, valamint az ebédlő fő ékességét, a zöld mázas cserépkályhát Bánffy Ádám készítette.

Rostás Árpád több mint kétszáz kastély restaurálásában vett részt, az ő munkája az országház faburkolata, a versailles-i kastély parkettája, konzolasztala és tükre, a Louvre ablaka, a Vatikánban is kapott restaurátori megbízást, két bölcsőt készített az angol királyi családnak, a somogyvári Széchenyi-kastély lépcsőházát az ott élő állami gondozott és sérült gyermekek bevonásával restaurálta, s jelenleg a három éve tűzvész pusztította Notre-Dame felújítására készül. Cigány származása s elhagyott csecsemőként hányatott gyermekkora egész létét, munkásságát meghatározza, fontosnak tartja, hogy tudását továbbadja az utókornak, elsősorban a hozzá hasonló sorból származó gyermekeknek: táboraiban gyermekek ezrei ismerkedhettek meg az asztalosmunka szépségeivel, és megtapasztalhatták, hogy van kiút a kilátástalanságból, munkával és szorgalommal lehet boldogulni.

— Az intézeti évek meghatározóak voltak életemben. Ballagás után ott kezdtem el az asztalosszakmát, alig két hónapja tanultam, amikor a mesterem kiemelt az osztályból, és maga mellé vett. A szakmunkásképzőben valósággal beleszerettem az asztalosságba. Jól ment a dolog, nyertem egy csomó szakmai versenyt. Amikor felszabadultam, nyakamba vettem az országot, hogy régi mesterektől tanuljak, előfordult, hogy parkban, erdőben, kukoricásban, focipályán vagy gyalupadon aludtam. Általában ennivalóért dolgoztam, habzsolni csak a művészettörténeti könyveket tudtam. Tizenhat éven át a leghíresebb mesterek keze alatt dolgoztam, mindenhol próbáltam ellesni a kunsztokat. Aztán nekivágtam a nagyvilágnak. Külföldi asztaloskarrierem úgy indult, hogy egyik ismerősöm révén Franciaországban egy kastélyfelújításra jelentkeztem, bár a nyelvet nem beszéltem, de megcsináltam, a híre pedig hamar elterjedt, majd egyik munka jött a másik után. A Jóisten adta a lehetőséget, én a Jóistennek köszönöm, meg a Szűzanyának, az angyaloknak, a szenteknek — nem tudok mást mondani.