Lezajlott tehát a 95. Oscar-díj-átadó a Los Angeles-i Dolby Színházban. Az idén ráadásul jelentősen magasabb nézőszámot is generált világszerte. Érdekesség, hogy Magyarországon például Disney+-előfizetéssel is lehetett nézni élőben, ami a platform szerbiai verziójában nem volt elérhető.

Képek: imdb.com

A figyelem tehát újra a filmekre, az alkotókra irányult, aminek azért valóban lehet örülni: a Minden, mindenhol, mindenkor című abszurd sci-fi-társadalomkritika-dráma pedig lehengerelte az ítészeket, összesen hét aranyszobrocskát vihettek haza a készítők. A film cselekménye párhuzamos dimenziókban zajlik, egy bevándorló ázsiai hölgy kálváriáját nézhetjük végig, a kaotikus és szerteágazó történetvezetés mögött pedig felsejlik egy jó nagy adag társadalomkritika. Amikor először megnéztem, bevallom, túlságosan töménynek találtam — a filmről szóló kritika a Hét Nap következő számába érkezik majd —, ráadásul tartozom egy vallomással: nem gondoltam, hogy ennyire megveszi kilóra a zsűrit ez az embert próbáló, egy kicsit sem könnyű film. Pedig csak a Parazitára kellett volna gondolnom néhány évvel korábbról: a dél-koreai hasonlóan nehezen emészthető mestermű teljesen megérdemelten kapta meg a legjobb filmnek járó aranyszobrot, a Mindenkor esetében viszont újra hangsúlyoznom kell, jókora nyitottságot és türelmet követel a nézőtől. A filmért egyébként Jamie Lee Curtis (életében először) és Ke Huy Quan kapta meg a legjobb mellékszereplő díját. A legjobb színésznő a Mindenkor főszereplője, a malajziai származású Michelle Yeoh lett. A legjobb eredeti forgatókönyvet, a legjobb rendezést, a legjobb vágást is ennek a filmnek tulajdonítják, így összesen hét Oscart kapott az amerikai produkció.

A legjobb férfi mellékszereplő is szinte borítékolható volt: Brendan Fraser elementáris erejű játéka a Bálna című drámában méltán a legfontosabb és legjobb volt tavaly. Egy 270 kilós, középiskolai angoltanár életéről szól, aki lányával próbálja helyrehozni a kapcsolatát.

Érdemes szót ejteni az est másik nagy győzteséről, a német háborús drámáról, mely Remarque regényéből készült. A Nyugaton a helyzet változatlant kilenc Oscarra jelölték, ezekből pedig négyet nyert el, köztük a legjobb nemzetközi filmnek járó elismerést is. Guillermo del Toro Pinocchiója lett a legjobb animációs film, a legjobb vizuális effektusokért pedig az Avatar: A víz útja kapott Oscart.

Az est nagy vesztesei kétségkívül az Elvis és a Top Gun: Maverick voltak — ez utóbbi azonban mégsem ment haza üres kézzel, mert a legjobb hangért kapott egy díjat. A ceremónián egyébként sem James Cameron, sem pedig Tom Cruise nem jelent meg.

A legjobb dokumentumfilm a Navalnij lett, mely az orosz ellenzéki politikus életét és megpróbáltatásait mutatja be. Az Alekszej Navalnijról szóló film kitüntetése ellen az ukrán közvélemény egyébként hevesen tiltakozott: ukrán újságírók, kritikusok, egyetemi tanárok és politikusok szerint rossz vicc, hogy az általuk „álellenzékinek” titulált Navalnijról szóló film kapta a legjobb dokumentumfilmnek járó elismerést, annak címszereplője ugyanis szélsőjobbos politikus, aki támogatja az orosz birodalmi törekvéseket.