A két szakképzett oktató 8 és 14 óra között hat óvodás- és tíz iskoláskorú gyermekkel dolgozott, akit több településről hoztak a szülők, nagyszülők a napi foglalkozásra. A kisebbek az Őzike, a nagyobbak a Nyuszi csoportban tevékenykedtek, valamint az iskolásokat további két csoportra osztották.  

Síposné Zubrecki Zsuzsanna és Pozsár Süveg Karolina (Sípos Gábor felvételei)

A csókai Pozsár Süveg Karolina 2009-ben fejezte be Szegeden a gyógypedagógiai és tanítóképző főiskolát, 2020-ban pedig az MNT jóvoltából szervezett képzésen logopédiai képesítést szerzett. A háromgyermekes anyuka bízik benne, hogy a szülési szabadság után sikerül óvodában vagy általános iskolában logopédusként elhelyezkednie.

A szintén csókai, de Budapesten élő Síposné Zubrecki Zsuzsanna alapdiplomája ugyancsak tanító és gyógypedagógus, emellett számos továbbképzésen vett részt — beszédpercepció, NILD-terápia, hallástréning, stb. —, mint mondta, a két gyermeke mellett, vagy éppen értük. A járvány miatt az utóbbi hónapokban online oktatott, a fejlesztőház is bezárt, ahol szintén dolgozott, és a nyári táborait is le kellett mondania. Nagyon örül, hogy a szülőhelyén megvalósulhatott a tervezett program, mert régi vágya volt, hogy itthon is bemutassa és alkalmazza a tanult fejlesztő módszereket. Illetve ez közös elképzelés volt, hiszen Karolinával nemcsak régi ismerősök, hanem barátnők is. A tábor ötlete egy összeülős, barátkozós, játszós beszélgetésen született meg. A két fiatal hölgy úgy gondolta, felkínálnak egy olyan nyári programot, amilyen Csókán még nem volt, aztán meglátják, van-e értelme, lesznek-e jelentkezők. Nagy örömükre a szülők jól fogadták a kezdeményezést, a gyermekek kiválóan érezték magukat, szívesen vettek részt a foglalkozásokon, és gyakran kevésnek bizonyult a napi négy óra.

— Nem tudok hangfejlesztést végezni, mert nagyobb csoportban dolgozunk, és a behatóbb munkához előzetes felmérések is szükségesek volnának, ezért én azokat a feladatokat, gyakorlatokat vettem alapul, amelyek a logopédiai terápiára épülnek. Ha látom, hogy a gyermeknek vannak hanghibái, természetesen jelzem a szülőnek, hogy keressen fel szakembert. Játékosan, megfelelő feladatok elvégzésével fejlesztettük a finommotorikát, a nagy mozgásokat, a szem-kéz koordinációt, a ritmusérzéket, és nálam a mese is jelen van, mely az aktív szókincs alkalmazásában, bővítésében segít — mondta Karolina.

— A NILD tanulási terápiát alkalmazom, mellyel tanulási részképességeket tudunk fejleszteni. Az írásos és a munkamemória részt ötvözzük, homloklebeny-feladatokat veszünk, azaz mondókázunk, közben pedig mozgásokat végzünk. Minden játék után egy pici részt videóra veszek, melyet este a zárt Facebook-csoportunkban a szülőknek is elküldünk, így ők is látják, mit csinálnak a gyerekek. Óráimon a tanulási terápia GMP-technikákkal egészül ki, a dr. Gósy Mária-féle beszédpercepciós terápia feladataival. Ezekkel a módszerekkel szép eredményeket lehet elérni, persze nem öt nap, hanem huzamosabb idő alatt. A mozgásfejlesztő órákat igyekeztünk a szabadban tartani, és nagyon ügyeltünk a foglalkozások utáni kézmosásra, -fertőtlenítésre — hallottam Zsuzsannától.

Karolina és Zsuzsanna hangsúlyozták, mivel mindketten gyógypedagógusok, nagyon fontos számukra az érzékenyítés, melybe jó lenne a gyerekeket is mielőbb bekapcsolni. Éppen ezért mindennap feldolgoztak egy mesét, melyben olyan gyermek is szerepelt, aki egy picit más, mint a többiek, például hallássérült kisfiú vagy vak kislány.

Egy füzetbe mindennap beleírták, aznap milyen feladatok voltak, illetve hogy a gyermekek hogyan teljesítettek, javaslatként pedig jelezték, kinél melyik területtel kellene többet foglalkozni. Fejlesztő feladatokat tartalmazó ajándékot is készítettek mindenkinek.

A szülők tudatosan hozták a gyermekeket, és folyamatosan kérdezgették, mi lesz a tábor után, hiszen ők is tudják, hogy ennyi idő alatt az oktatók nem tehetnek csodát. Karolina és Zsuzsanna hosszú távra terveznek, mindenképp folytatni szeretnék Csókán ezt a tevékenységet. Remélik, jövőre sikerül támogatókat szerezniük, és kéthetesre hosszabbíthatják a tábort. Az idén a Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület segítette őket a termet és az uzsonnát illetően, amit ezúton is köszönnek.

Végezetül az is elhangzott, hogy a résztvevők mindennap hazavisznek egy vicces varázsigét. Az egyik ilyen a mikaramaki volt, melyből azt kellett megfejteniük, milyen állat bújt el benne.