A tanév kezdete nem múlhat el előadások és művelődési műsorok nélkül. Bácskertesen (Kupuszinán) a bezdáni művelődési egyesület ifjú színjátszói vendégszerepeltek -- a házigazdák támogatásával. Az előadáson jeleneteket mutattak be, hangsúlyos szerepet kapott a tánc a bezdániak és a bácskertesiek műsorában is, és a mese sem hiányozhatott. Ebben a műfajban a fellépők támogatták a sokszínűséget, hiszen mind a műmese, mind pedig a népmese képviseltette magát, nagy-nagy sikerrel.
Népmesét napjainkban igen ritkán hallhatunk, és az igazat megvallva igen kevesen vannak azok, akik népmesén nőttek fel. El kell azonban mondani, hogy a népmesének helye van mind a színpadokon, mind az otthonokban, hiszen a mesélőt ezen az előadáson is áhítattal hallgatták a gyerekek. A műmese színrevitele pedig azért izgalmas, mert a mai gyermekek a legjobb esetben is csak könyvekben találkozhatnak olyan mesehősökkel, akik nem is olyan régen még gyakori vendégek voltak a képernyőn. Nem utolsó szempont az sem, hogy akkoriban a műmesét is elismert költő, író írta, így még a legzsémbesebb kritikus sem találhatott kivetnivalót abban, amit ezek a mesék közvetítettek a fiatal olvasóknak, nézőknek. Ma a nagyüzemi mesegyártás idejét éljük, a televízióban -- enyhén fogalmazva -- csak kidolgozatlan meséket láthatunk, olyan tartalmakkal, amelyek inkább riasztóak, mintsem hogy építő jellegűek lennének.
Az előadásból ezúttal sem maradhatott ki a multikulturális jelleg, ezt legjobban a néptánc-egyveleg aposztrofálta: a fellépők a tájainkon élő népek táncaiból válogattak össze egy csokorra valót. A kupuszinai fellépők pedig a fény és árnyék játékát mutatták be, igen színvonalas előadás keretében.
A tanév elkezdődött, mi pedig csak reménykedhetünk, hogy a fiatalok elfoglaltságuk mellett találnak időt arra is, hogy a közösséget szolgálva és a kultúrát ápolva újabb és újabb műsorokat állítsanak össze, és hogy maguk is szerepeljenek bennük.