Április 29-e, a tánc világnapja közeledtével a hétvégén Tavaszi Néptáncgálát tartottak a Palics Magyar Művelődési Egyesületben. A közönséget a Mórahalom Néptáncegyesület és a Mórahalmi Alapfokú Művészeti Iskola Tengelice és Bíborsemlyék néptánccsoport tagjai szórakoztatták, a fellépőket pedig a Trimba zenekar kísérte.
A táncosok több tájegységre jellemző táncot mutattak be, a jelenlévők a szilágysági, széki, sárréti, szatmári, felső-Tisza-vidéki, somogyi vagy kalotaszegi koreográfiákkal ismerkedhettek meg. Az előadás által a régi táncházak miliőjébe keveredhettünk, melyre jellemző, hogy a néptánc és a népzene eredeti, élő formájában jelenik meg. A zenekar játéka nem csak egy mellékes aláfestésként szolgált, dallamaival aktívan részese volt a produkciónak, varázslatossá téve az előadók minden lépését.
A rendezvényen hozzá nem értő személyként vettem részt, akitől nagyon távol áll mind a népzene, mind a néptánc. Teljes meggyőződéssel hittem, hogy ez nekem nem fog tetszeni. Az előadás végeztével még mindig nem éreztem különösebb vonzalmat a két műfaj iránt, de rá kellett jönnöm, hogy a zenének és a táncnak milyen közösségformáló ereje van. A táncosok mozdulataiban láttam a kitartást, a rengeteg gyakorlást és a művészet ezen formája iránti, fundamentális elköteleződést. Bemutatójukkal szerették volna ráirányítani figyelmünket kultúránk és hagyományaink megőrzésének fontosságára. A tánc nemcsak meghatározott koreográfia alapján történő mozdulatsor, segíti az érzelmek kifejezését, és társadalmilag is képes egy csoporttá kovácsolni bennünket.
Látván eme csodálatos emberek törekvését, tisztelettel adózom munkájuk előtt, már csak azért is, mert ha valamit szívből csinálunk, az másokat is magával ragad.
Fotók forrása: a Palics Magyar Művelődési Egyesület Facebook-oldala
