A Szegedi Tudományegyetemen és az ELTE-n szerzett diplomát, majd Thaiföldön elvégezte az Emberi értékeken alapuló oktatás (EHV — Education in Human Values) képzést, melynek módszertanát Magyarországon csupán ő képviseli. Szenvedélye az utazás, mely során távoli országok iskoláiban is volt lehetősége tanítani, nyolc éve pedig digitális nomádként él. Vajdasági tevékenységéről és tapasztalatairól mesélt a lapunknak adott interjúban.

Szili Zsuzsanna (forrás: Szili Zsuzsanna archívumából)

* Mit kell tudni a Petőfi Sándor Programról, és hogyan csöppentél ebbe bele?

— Bár nem nagyon hiszek a véletlenekben, azt kell mondjam, véletlenül csöppentem bele ebbe a programba. Eredetileg a Kőrösi Csoma Sándor Programban szerettem volna részt venni, de a jelentkezési folyamat során szembejött a kérdés, hogy érdekel-e esetleg a Petőfi Sándor Program. A kettő közti különbség, hogy az előbbi a diaszpórában (világszerte) élő honfitársaink mindennapjaiba enged betekintést, míg utóbbi a szórványmagyarsággal foglalkozik, az ő életébe kapcsolódik be valamilyen módon az ösztöndíjas. Szükséges, hogy legyen egy fogadószervezet, mely összefogja a célterület magyarságát. Az én esetemben ez a Dunatáj Egyesülés. Főként néprajzosok, tanárok jelentkezhetnek, csatolni kell referenciákat, motivációs levelet, és részt kell venni egy interjún is — így választják ki az ösztöndíjasokat. Nem volt ráhatásom a döntésre, hogy hová küldenek, de én ezen nem is gondolkodtam sokat, rábíztam a Jóistenre. Nagyon örülök, hogy végül ide, Nyugat-Bácskába kerültem. Így most kilenc hónapon át itt leszek, és részt veszek a kulturális életben. Doroszlón jógaórákat tartok, Bezdánban drámapedagógiai foglalkozást, Zomborban pedig segédkezek a Magyar Polgári Kaszinó ügyeiben. Weboldalt fejlesztek, rendezvényt szervezek, stb.

Drámapedagógiai foglalkozáson Bezdánban (forrás: Szili Zsuzsanna archívumából)

* Milyen volt számodra Nyugat-Bácska megismerése? Mi az, ami esetleg meglepett?

— Nos, először is nagyon megszerettem Zombort. Nagyon tetszik az ottani miliő, a sok zöldfelület, a város hangulata. Az érdekességek gyakran a részletekben rejlenek. Például egy érdekes információ volt számomra, hogy a II. világháború előtt ez a vidék még jóformán a tömbmagyarság része volt, ma pedig már csak szórványként beszélhetünk róla, sajnos. Eközben elképesztő, hogy az emberek milyen erősen, kitartóan őrzik itt az identitásukat. Itt tapasztaltam, hogy a külső, tőle független tényezők mennyire befolyásolják egy közösség életét, mentalitását. Egy anyaországi magyar számára evidens például az, hogy a hivatali ügyeit magyarul intézheti, nem kell folyamatosan megharcolnia, kiállnia a saját nemzetiségi jogaiért. Ezek a dolgok itt máshogy működnek, sok minden nem magától értetődő. És a számos itteni magyar életét megkeserítő délszláv háborút se feledjük, melyből mi, anyaországiak — szerencsére — kimaradtunk. Nyugat-Bácskában egy rendkívül erős, összetartó közösséget ismertem meg, melynek tagjai talán éppen a megpróbáltatások miatt úgyszólván talpraesettebbek, mint az anyaországiak — itt senkinek sem kell elmagyarázni, mit jelent magyarnak lenni. Egy kicsit szürreális is számomra például amikor Doroszlóra utazom, hogy a teljesen szerblakta falvak után egyszerre ott egy magyar közösség, szigetként. Másrészt pedig bejártam a földgolyót, de az életben nem gondoltam volna, hogy mindössze 30 kilométerre kell eltávolodnom az országhatártól, hogy egy egész csodálatos kis „külön” világot ismerhessek meg. Ezért is az a véleményem, hogy a Petőfi-programhoz hasonlókban egyszer minden fiatalnak részt kellene vennie, hogy más vidékeken járva megismerhesse és megerősítse a saját identitását.

* Ki tudnál emelni egy mozzanatot/tapasztalatot, mely különösen nagy hatással volt rád az itteni missziód során?

— Igen, amikor az első itteni hétvégémen Zomborban sétáltam, elhaladtam a temető előtt. A kerítésen benézve ameddig a szem ellát, magyar nevek a sírköveken. És utána a városban járva-kelve alig hallok magyar szót. Igazán szíven ütött, most is kiráz a hideg, ahogy erről beszélek. Ez tudatosította bennem, hogy milyen fontos az identitásunk megőrzése, s mivel ide születtünk, akárhogy is, de emelt fővel kell járnunk. Ez a megélés a saját magyarságomban is megerősített.

Drámapedagógiai foglalkozáson (forrás: A szerző felvétele)

* Az emberi értékeken alapuló oktatás módszertanával dolgozol. Ez mit takar pontosan?

— Thaiföldön, egy buddhista bentlakásos iskola kurzusa során sajátítottam el az emberi értékeken alapuló oktatás módszertanát, az EHV-t. Ez az iskola teljesen önfenntartó volt, saját energiaellátása és rizsföldjei voltak. Egy nagyon meghatározó tapasztalat volt az életemben. Eleinte nem vettem komolyan az egész tanítást, úgy véltem, hogy ezeket az értékeket bármely keresztény ember is ismeri, hiszen a tízparancsolat is megfogalmazza őket. Akkor kezdett jobban érdekelni a dolog, amikor tudatosult bennem, hogy a mi feladatunk ezeket az értékeket/erényeket a jövő nemzedékei számára is továbbadni, és erről szól az EHV. Az a módszerünk, hogy az óráinkba valamilyen módon beépítjük az emberi értékek megismerését, ám ez a mai világ értékrendjében különösen nehéz feladat. Az angolóráim során például a szövegértési feladatok részeként gyakran alkalmazok tanmeséket, melyek az igazmondás, a becsületesség vagy más emberi erény köré épülnek. Ezután elbeszélgetünk a gyerekekkel, hogy mit értettek meg a meséből. Manapság különösen nehéz ezeket a témákat boncolgatni, hiszen a világ másfelé tart. Már a gyerekek is abban nevelkednek, hogy a becsületesség nem minden esetben jár haszonnal vagy elismeréssel — ezen szeretnék én változtatni, ha kismértékben is, ez az EHV lényege.

* Blogot írsz, tanítasz, utazol. Digitális nomádként definiálod magad. Erről mit tudnál mondani?

— Az én célom mindig is az volt, hogy helyfüggetlen legyek, és magam osszam be az időmet. Mivel a munkámat bárhonnan tudom végezni, és a saját magam főnöke vagyok, mindig olyan helyre utazom a világban, amely éppen megfelel az igényeimnek. Ennek anyagi vonzata is van, hiszen olyan helyeken telepszem le, ahol a megélhetés ár-érték aránya a legreálisabb. Az ilyen országok a legnépszerűbbek a digitális nomádok körében. Legfőképp Thaiföld, Argentína, Vietnám, Albánia jön szóba, de még Szerbia is ezen országok közé tartozik. Málta is kedvelt célpont volt korábban, de ott most elkezdtek felmenni az árak, kevésbé vonzó a hasonszőrűek számára. A lista igazából folyamatosan változik. Thaiföldet nagyon megszerettem, egy abszolút élhető ország, ahol már otthonosan mozgok, biztonságban érzem magam. Bárkinek ajánlom ezt az életformát, aki tisztában van az élete végességével, és kíváncsi, bátor, nyitott a világra. Az emberek többnyire nem rögtön ezt az utat választják, hanem el kell telnie bizonyos időnek, vagy történnie kell valaminek, ami megváltoztatja a látásmódjukat.

* Nyugat-Bácska után merre vezet majd az utad?

— Nos, legszívesebben újra jelentkeznék a Petőfi-programba, és örömmel eltöltenék itt még egy kis időt. Már az első héten tudatosult bennem, hogy én ide vissza fogok jönni. Nagyon megszerettem ezt a tájat, Zombort, a Duna-holtágakat, az éttermeket, a kávézókat. Egyszóval tökéletes.