Találkozások (6.)
Molnár Krekity Olga
2013.11.06.
LXVIII. évf. 45. szám
Találkozások (6.)

„Mindig is volt bennem valami kukac, feltűnési viszketegség, nem tudom, miért, de jólesett, hogy a másik embert közelről megfigyeljem” — Schäffer Erzsébet gazdag élettapasztalatait Kishegyesen járva mesélte el nekünk, mi pedig megosztjuk olvasóinkkal.

Sopronba utaztam. Január első hete volt. Egy színházi előadásra hívtak meg, hogy nézzem meg, és írjak róla. Foglaltam is szállást a színházhoz közeli Pannónia Szállóban.

Tatabánya környékén járhattunk talán, amikor észrevettem, hogy szakad a hó. A havat nagyon szeretem. Elvarázsolt a pillanat, és már azt éreztem, hogy nem is akarok megérkezni Sopronba.
A város még ünnepi díszben pompázott, olyan volt, mint egy meseváros, és már nem is tudtam, igazából hol járok. Csak az rémlett fel bennem, hogy nem akarok a Pannónia Szállodába menni. Nem akarok ott aludni. De hogy mit akarok, azt nem tudtam. Belekezdtem a játékomba. Mindenkihez, aki szembejött velem, így szóltam: „Jó estét! Nem tudna ma estére szállást adni nekem?” Mire jött a válasz, hogy nem. — Ott a Turinfo — tanácsolták — vagy a Pannónia Szálloda. „Ott már van szobám. Oda nem megyek” — gondoltam magamban. Egy ház előtt a házmester éppen takarította a járdát. „Ne haragudjon, nincs itt a házban ma éjszakára egy ágy nekem?” Végignézett: „Ez nem olyan ház.”

A KÉT CSILLOGÓ SZEMŰ ÖREGASSZONY

Elindultam a színház felé. Átvágtam egy kis téren, ahol felfigyeltem egy boltra. Egy idős néni (régimódi, magas szárú, fűzős cipőben, hátrasimított haja kontyban) tett-vett benne. Bementem. Csilingelt az ajtó. „Jó estét kívánok! Ne tessék haragudni, nem tudna nekem ma éjszakára szállást ajánlani?” „Jaj, drágám, ma én sem utazom haza, ott alszom a Magdinál! Aludjon maga is ott!” „De hát ki az a Magdi?” „Magdi az én barátnőm, kiadja a szobáit diákoknak, de most vizsgaidőszak van, jöjjön a Magdihoz!” „Szívesen, de hát én előbb színházba megyek, és tizenegy órakor lesz vége az előadásnak…” „Nem baj! Mi úgyis elbeszélgetünk éjfélig.” „Akkor jó, és hová menjek?” „Kárász utca 3. Kijön a színházból, sikátor, balra fordul, piactér, és máris megérkezett.”
Megnéztem a darabot. A büfében elköszöntem a színészektől. A színház hátsó bejáratán mentem ki, hát ott áll a Mária néni kis kalapban, kabátban, a fűzős cipőjében… „Mária néni, hát nem mehetek a Magdihoz?!” „Dehogynem, drágám, csak rosszul mondtam a címet. Nem 3., hanem 5.” „De hát az ott van mellette!” „Nem, nem, nem. Sopron nagyváros, éjszaka van, még eltévedne...”
Elindultunk a Kárász utca 5.-be. Átmentünk a sikátoron, kiértünk a piactérre. Mindenütt térdig érő szűz hó. Egyszer csak megláttam, hogy egy kerítés mellett egy hosszú nyíl volt a hóba rajzolva a következő felirattal: Nem 3., hanem 5. Ettől kezdve szinte mindenütt ott volt a jelzés… Magdához erre. „De hát Mária néni!” „Nem akartam, hogy eltévedj.” Elképzeltem az egész jelenetet: ahogy az idős Mária néni ott gubbaszt a hóban, és írja nekem a figyelmeztetéseket…
Odaértünk a Kárász utca 5.-be. Vagy húsz gyertya égett az ablakpárkányon, hogy el ne tévesszem a házat, és ott várt az ajtóban Magda néni csípőre tett kezekkel: „Na végre, csak ha hazaértetek!” Mintha száz éve ismertük volna egymást. Felkísértek a szobába. Fél kettőig beszélgettünk. Nagyváradi óvónők voltak mindketten. Tizennyolc évvel ezelőtt veszítették el egymást, amikor Mária néni átjött Magyarországra, Magdi néni pedig kiment Amerikába. Aztán véletlenül — de hát véletlenek nincsenek — megint találkoztak. Rengeteget meséltek gyerekekről, férfiakról, szerelemről, csalódásról, betegségről. Csak úgy lobogott a tűz bennük. Volt egy pap tanáruk a képzőben, aki azt mondta nekik ballagáskor: „Lányok, csak azt kérem tőletek, hogy ez a csillogás a szemetekben sose hunyjon ki. Akkor se, ha férjhez mentek, ha gyerekeket szültök, ha beteget ápoltok, ha halottat mosdattok, ha bementek a hálószobába… Ebbe a csillogásba kapaszkodik majd mindenki körülöttetek, mert ilyen fényből táplálkozik a világ.”
Ragyogott a szemük. Pedig elmúltak nyolcvanévesek.
(Folytatjuk)

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg ÁtUtazó rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..