Ugye emlékszünk még a teknősbékaperselyre, melyet minden iskolába induló kisdiák kapott? Hátán a rés, mint folyton éhes száj, várta a bele-belepottyanó pénzérméket, néha egy-egy egészen kicsire összehajtogatott papírpénzt... Abban az időben ezt a takarékossági akciót a Ljubljanai Bank kezdeményezte azzal a céllal, hogy a gyermekek a lehető legkorábban megértsék a takarékosság fontosságát. Még betétkönyvet is kiállított minden diák számára, melyre havonta-kéthavonta rákerült a teknős hasából előkerülő pénz. Ehhez az összeghez aztán hozzászámolták a kamatot, úgyhogy a gyermekeknek az egy-két évi takarékoskodás egész szép zsebpénzt hozott. Azután kezdődött elölről a gyűjtögetés: a teknős csak nyelte a pénzérméket, a bankszámlán szaporodott az összeg, a fiatalok pedig megtanultak félretenni.
Ám jöttek a nehéz, háborús évek, a gazdasági hanyatlás. A takarékoskodás fogalmát mára sajnos már csak negatív értelemben emlegetjük, hiszen mindannyiunkat a nélkülözésre, a jelenlegi nehéz szociális helyzetre emlékezteti.
Október utolsó munkanapja a takarékossági világnap. Ez a nap a takarékoskodó emberek napja, célja pedig, hogy felhívja a figyelmet a megtakarítások és az öngondoskodás fontosságára. A világ takarékpénztárainak 1924 októberében Milánóban rendezett nemzetközi konferenciáján Európa, Ázsia és Ausztrália 28 országának küldöttei fordultak a világ takarékpénztáraihoz, hogy ünnepeljék a jövőben október utolsó munkanapján a takarékosság világnapját. A Takarékbankok Világszervezetének (World Savings Banks Institute, WSBI) legfőbb célja a tagok képviselete a nemzetközi szervezeteknél, úgymint Nemzetközi Valutaalap, Világbank, Európai Unió, ugyanakkor megértessék az emberekkel a takarékosság fontosságát.
Ez a nap mindenkiben más és más érzelmeket kelt, más-más emlékeket ébreszt. Van, aki jó érzéssel emlékezik a kezdetekre, amikor kisiskolás korában a tanárain kívül a szülei, nagyszülei is próbálták ösztönözni a takarékosságra, és ettől függött, vajon sikerült-e felnőttként beosztónak lennie.
Napjainkban, nyugati mintára szinte mindent hitelre vásárolunk, és ennélfogva úgy is mondhatnánk: kényszerítve vagyunk a takarékosságra, ami sajnos manapság inkább teher, mint az életünket megkönnyítő szükséges rossz.
Takarékoskodik-e? - kérdeztük olvasóinktól.
SURÁNYI Matild magyarkanizsai háztartásbeli:
- Takarékoskodunk a megélhetésért. Félretenni azonban semmit sem tudunk, mert a jövedelmünk épp csak arra elég, hogy megéljünk valahogy. Nem költekezünk, nem utazgatunk, csak a legszükségesebb létfenntartási cikkeket tudjuk megvásárolni. Takarékoskodunk, mert muszáj. Különben nem tudnánk megélni a havi huszonötezer dinárból, amennyit a férjem keres. A legtöbbet az élelmem tudok spórolni, de a tüzelővel is csínján bánok. Csak két helyiséget fűtünk, így valamivel kevesebb fára van szükség. Nem jól van ez így, mert nehéz a megélhetés, és ahelyett, hogy gondtalanul élveznénk az életet, folyton a megélhetésünk miatt kell aggódnunk.
HORNYÁK Krisztina palicsi tanuló
- A zsebpénzemből szoktam félrerakni valamennyit, és azt általában tankönyvre, füzetre költöm. A nagyszüleimtől kapok bizonyos összeget minden hónapban, amit magamra költhetek, vagy akár félre is tehetem, ha úgy tartja kedvem. Én egyébként sem vagyok költekező, szeretem a szép ruhákat, ezért inkább arra gyűjtök. A szüleimnek is jobb így, hiszen nem zaklatom őket folyton azzal, hogy erre vagy arra van szükségem. Amikor összegyűlik a rávaló, megveszem magam. Tudom, hogy nekik sem könnyű, kevés a fizetés, és amikor kifizetnek minden számlát, semmi sem marad. A nyári szünidőben alkalmi munkákat is vállaltam, abból összegyűlt egy kis zsebpénz az iskolakezdésig. A hétvégi kiruccanások sem két dinárba kerülnek, én mégis csak a legvégső esetben kérek rávalót a szüleimtől. Előfordult már, hogy amikor nem volt pénzem, két hétig nem mentem szórakozni.
BALÁZS Ilona, a VMSZ nagybecskereki irodájának a vezetője:
- Bankban nincs takarékbetétem, a mindennapok során igyekszem takarékoskodni. Egy fizetésből és a tiszteletdíjamból élünk, úgyhogy kénytelenek vagyunk nagyon beosztónak lenni, többek között az élelemre költünk a szükségesnél kevesebbet. De most, hogy itt a fűtési idény, takarékoskodásról szinte szó sem lehet. Miután kifizetjük a gázszámlát és az egyéb számlákat, úgyszólván nem is marad pénzünk.
CINDRITY Gábor szabadkai teherautósofőr:
- Az életünk már szinte csak a takarékoskodásról szól. Nem nyaraltunk már évek óta, nem járunk szórakozni, és a ruhatárunkat sem tudjuk felújítani. A legtöbbet a villanyáramon és az ivóvízen tudunk megspórolni, de a hasunkon is spórolunk. Nem vásárolunk luxuscikkeket, csak a legszükségesebbeket vesszük meg. Muszáj takarékosnak lenni, mert egy fizetésből négyen másként nem tudnánk megélni. Szűkösek az anyagi lehetőségeink, szinte máról holnapra élünk. A legtöbb pénzt a fűtés díja viszi el, de a gyermekek iskoláztatása is sok pénzbe kerül. Még szerencse, hogy a tankönyveket részletre vehetjük meg. Persze vannak olyanok is, akiknek nem számít, hogy mikor mennyit költenek. Nem tudom, mi az erősebb érzés bennem: az elkeseredettség vagy a düh, amikor ilyen emberrel találkozom. Igazságtalannak tartom azt, hogy önhibánkon kívül ilyen sorba kényszerültünk.