Ez a kezdeményezés a közelmúltban nemcsak szavak formájában, hanem konkrét intézkedésekben, tettekben is érvényt nyert. A pápa arról tartotta homíliáját, hogy egy közösség újjászületésének a közjó — „Nem is volt közöttük senki szűkölködő”, „Egyikük sem mondott semmit sem a magáénak a birtokából” (ApCsel 4,32—37) — is kiemelkedő jele. Az adakozók között voltak gazdagok is, de ők is szolgáltak, és segítették a közösséget. Mindenki a képességeihez mérten tett hozzá valamit a közjóhoz.

Jó példa erre az is, amiről a Corriere della Sera nevű olasz lap augusztus 3-ai írása is beszámol: a pápa példát mutat a Vatikánban a takarékosság terén. A cikk szerint az olasz fővárosban a pápák szabójaként ismert Luciano Ghezzi úgy nyilatkozott, hogy az argentin pápa 2013. évi megválasztása óta a bíborosok és a püspökök egyre ritkábban járnak hozzá papi ruhát rendelni. Ennek az az oka, hogy a pápa újszerű életstílusával az evangéliumi egyszerűséget és szegénységet próbálja átvinni a körülötte lévő bíborosi testületre is. Elődei, II. János Pál pápa és XVI. Benedek a római Pantheon melletti Ghezzi-szabóságban varratták maguknak a ruháikat. Elődeivel ellentétben Ferenc pápa egy olcsóbb megoldást választott. „A pápa példamutatása láttán az egyház többi tagja is takarékoskodni igyekszik” — mondta Luciano Ghezzi, aki a visszaesett kereset miatt nyári akciós áron hirdeti a miseruháit. Egy érdekes jelző honosodott meg az utóbbi időben a Vatikánnal kapcsolatban, mégpedig a „fapados”. A Rómában szolgáló mintegy negyven olasz és külföldi bíboros a korábbi szokásokkal ellentétben már nem látogatja a város elegáns éttermeit, és ritkán látni őket a római arisztokrácia és politikum szalonjaiban is.

Ami a gépkocsiállományt illeti, a pápa a falakon belül gyalogosan közlekedik, a falakon kívül pedig egy régi Ford Focusszal. A vatikáni gépjárműpark korábbi hetven kocsijából ma már alig tízet használnak, mert Ferenc pápa első intézkedései között felfüggesztette a vatikáni szolgálati autók használatát. Természetesen ezek a lépések sokakban rossz érzést keltettek, de a többség kedvezően fogadta őket.

Ezenkívül Ferenc papa a mellkeresztjét sem az eddigi norma szerint vette, hanem egy, a Vatikánhoz közel levő egyszerű könyvesboltban. A kereszt ára 56 euró volt, míg elődei 500-600 euróért vásárolták.

A pápák számára a Vatikánban kialakítottak egy pápai lakosztályt, mely igen impozáns, és méreteiben is jóval túlszárnyalja a Ferenc pápa által lakott Szent Márta-házban található 201-es szobát. De a pápa beéri egyetlen szobával is, ezzel is példát mutatva, és utalva az evangéliumi szegénységre.

A közelmúltban kiadott úgynevezett zöld enciklika, mely már megemlíti az egyszerű és környezetgazdaságos életmódot is, újabb kérdéseknek, párbeszédeknek ad teret. Ebben a témában az enciklika hatására már több konferencia is ajtót nyitott a nagyszámú érdeklődő előtt. Hogy megoldás szülessen a világban uralkodó ésszerűtlen környezetszennyezés és a szegénység gondjára, ahhoz elsősorban párbeszédre, utána pedig tervekre van szükség. A változtatások természetesen az egyénekre is vonatkoznak — életmódjuk módosítására —, de a fő hangsúly mégis inkább a világ államain van. Csak államközi rendelkezésekkel és törvényekkel lehet ugyanis hatásos mértékben csökkenteni a világban uralkodó szegénységet és a környezetszennyezést. Például amióta az Európai Unióban új normákat vezettek be a vegyszerek gyártása terén, újra megjelentek olyan őshonos halfajok, amelyeket már harminc éve kipusztultnak hittek, vagyis a törvényi rendelkezések foganatosítása jelentős eredményeket hozhat. Például ha a törvény elrendeli a gyártónak, hogy ne készítsen bizonyos erősen környezetrongáló vegyszereket, akkor az egyénnek már nem kell könyörögni azért, hogy gyümölcsfái permetezésére ne használja őket.