Mária bemutatása, az Érdy-kódexben Asszonyunk Máriának templomba jelentése, liturgikus egyházi nevén Praesentatio Beatae Mariae Virginis, előbb a keleti, majd a nyugati egyháznak ünnepe.

Óh, ha megtekéntjök szerelmes atyámfiai ez mai szent innepnek méltóságát, bizonyával nem alábbvaló asszonyunk Máriának az egyéb ünnepénél. Mert ez mai napon jelenteték meg elészer ez világnak az ő szentséges volta, mikoron az ő szent szülei felvivék az Úristennek templomában. Ki jövendő vala, hogy az felséges teremtő Úristen fiának bizony temploma lenne. Felvivék mondám, Szentléleknek oskolájában, ki jevendő vala, hogy mindez világi üdvözülő népeknek bizony mesterasszonyok lenne, felvivék az szüzeknek konventében, hogy alkolmas ideig ott szeplőtelen tisztaságban lakoznék, jószágokban gyoropodnék, emberi jóerkölcsben neveködnék, és kézimunkát tanulni, kivel annak utána életét keresné, és háza népét táplálá. Mindennek felette kedég, hogy az Úristennek tervényét, parancsolatját és az szentírást megtanulná, kiknek miatta Úristent tudná dicsérni, szolgálni, és ennennagát idvezőjteni — írja az Érdy-kódex, mely a legnagyobb középkori magyar legendagyűjtemény, egyúttal a legterjedelmesebb középkori magyar nyelvű kézirat, 334 levelet tartalmaz ugyanis. Szerzője, feltehetően a lövöldi (Városlőd) karthauzi kolostor szerzetese, Karthauzi Névtelenként vonult be irodalomtörténetünkbe. Közepes fólió méretű papírkódex, legnagyobbrészt folyóírással, kisebbrészt a fejezetek és darabok címében, illetve az episztolákban nagybetűkkel írva. Teljes egészében egyetlen kéz munkája. A nyelvemlék értékét az a körülmény is emeli, hogy ez az egyetlen irodalmi emlék, mely fennmaradt a magyar karthausiaktól — a „néma barátoktól”. Tartalma tulajdonképp prédikációk az egész évre, egy részében azonban az egyházi év kilencven főbb szentjének legendáit is magában foglalja, és különösen érdekes azért is, mert a magyar egyházban igen tisztelt szentek legendáit elbeszéli. Digitális formában az erdykodex.atw.hu honlapon elérhető.

Az Érdy- és a Pray-kódex egy-egy oldala (Commons.wikimedia.org)

A Pray-kódex már 1200 táján ünnepli Szűz Mária bemutatását, tehát Magyarország már az Árpád-korban befogadta Bizáncból. A Pray-kódex szinte minden középkorral foglalkozó tudományágnak az egyik legkorábbi fontos forrása. Igazi jelentőségét mégis a Halotti beszéd és könyörgés című magyar nyelvemlék adja. A kódex elejéhez kötött Könyves Kálmán korabeli zsinati határozatok XII. század közepiek, történelmi szempontból fontosak még a 897 és 1187 közötti eseményeket leíró Pozsonyi évkönyvek, valamint a magyar királyok 1210-ig terjedő névsora. A kódex maga sacramentarium, a pap könyörgéseit tartalmazó liturgikus műfaj második legkorábbi hazai emléke. 172 levél terjedelmű.

Giotto: Mária bemutatása a templomban (Commons.wikimedia.org)

Szűz Mária bemutatásának ünnepe a latinoknál csak 1371 táján tűnt föl. Ihletője nem az evangélium, hanem az apostolokig visszanyúló hagyomány. I. Iusztinianosz császár 543-ban templomot építtetett Mária feltételezett születési helyén. Mária bemutatásának ünnepe e templom dedikációs emléknapja. Bár az a bazilika megsemmisült, egész Keleten fennmaradt ez a templomszentelési ünnep. A Jeruzsálemből származott I. Germánosz pátriárka kezdte ünnepelni Konstantinápolyban a VIII. század elején, I. (Komnénosz) Manuél bizánci császár pedig parancsolt ünnep rangjára emelte 1166-ban. A pápai udvar az avignoni fogság alatt ismerkedett meg az ünneppel Philippe de Mézières ciprusi követ révén. 1373 után több nyugati egyházmegye is átvette. IV. Szixtusz pápa általános engedélye után szabadon választott ünnepként bárhol megülhették 1472-től. V. Piusz pápa nem vette föl a tridenti zsinat utáni liturgiába, de sokak kérésére végül V. Szixtusz pápa 1585-ben jóváhagyta Mária bemutatásának általános megünneplését.

Mária bemutatásának (latinul: Praesentatio Mariae) dátumát a hagyomány szerint határozták meg: a lánygyermekeket hetven nappal születésük után mutatták be az Úrnak a templomban. Jakab apostol apokrif ősevangéliumában szerepel, hogy Máriát hároméves korában szülei a templomban Istennek ajánlották. A művészek a századok során általában ezt a jelenetet ábrázolták.

Pázmány Péter: Litánia
(részlet)

Pázmány Péter esztergomi érsek, bíboros, a magyarországi katolikus megújulás vezető alakja, jezsuita szerzetes, egyházi író volt. 1570-ben született és 1637-ben halt meg.
(kép: Commons.wikimedia.org)