Az Erdélyi Körök Országos Szövetségének 22 tagszervezete, többezernyi tagsága nevében szólunk. Az országban élő sokszázezernyi erdélyi származású honfitársunk, Erdély kétmillió magyarjának, a többi elszakított magyarnak a kiáltását hallva szólunk az anyaország magyarjaihoz. A szív és az ész nevében szólunk. Reménykedve szólunk.
Reménykedünk abban, hogy sokan, elegen értik, és belátják: ha már magyarnak születtünk ide, a Kárpátok alá, embernek is csak magyarként tudunk megmaradni. Márpedig - nagy fejedelmünk és a lengyelek nagy királya, Báthori István szellemében, vele együtt valljuk: ha elveszni hagyjuk a leszakítottakat, akik mindenkor, minden poklok dacára megmaradtak őrzőnek, az anyaország bástyájának, akkor mind elveszünk. Ha most nem nyújtjuk ki kezünket utánuk, ha elutasítjuk felénk nyújtott esdő kezüket, odavész maradék becsületünk, odavész az évszázadok minden küzdelme és áldozata, odavész maradék reménységünk. Elnyeli őket a mohó többség, majd lassan odaveszünk mind.
Ne hallgassunk hát az üres lelkű nyomorultakra, akik mindig is köztünk voltak, és mindig romlást hoztak ránk. Most sarokba szorítottuk őket, ezért ezernyi kifogást hazudva megpróbálják megzavarni agyunkat-lelkünket. Bevallottan politikai jövőjüket féltve egész nemzetünket készek feláldozni, ezért harsan fel ismét a tudati manipuláció mesteri kórusa, ezért idézik fel az emberek legalantasabb ösztöneit, az anyagi féltés ördögét, a gyanakvó rosszindulatot. Ne hagyjuk megvezetni magunkat, ellenkezőleg, szavazatainkkal kényszerítsük őket megadni, ami nekünk jár.
A magyar nép hangja most Istenünk, Szent István Istenének hangja lehet. A hívó szóra, a vész elhárítására eleink készek voltak életüket adni. Tőlünk nem kéri ezt senki. Mi csak azt a pár lépést kell megtegyük a szavazóhelyiségekig, csak egy igent kell bejelölnünk egy papírlapra. Nem lehetünk olyan vakok és ostobák, hogy lemondjunk jövőnkről, nemzeti létünkről. Kerekedjen felül végre minden magyar jobbik énje, a minimális szolidaritás nemzettársaink iránt, de a józan belátás is a fejekben, saját elemi érdekeink felismerése! Számos szomszédunk sok éve egyetlen tollvonással megtette e lépést, állampolgárságot adott határon túli véreinek, és gyarapodásnak indult nemzetük. A mi szétszakítottságunk mértéke, súlya összehasonlíthatatlanul nagyobb, mégis tíz éve téblábolunk és érvelünk, hallgatjuk a gáncsoskodókat, és hallgatunk a gáncsoskodókra, ócsároljuk és elgáncsoljuk a kezdeményezőket, legjobbjainkat. Elég volt! December 5-én öltsük fel legszebb ruhánkat, fogjuk meg egymás kezét, és tegyük meg azt a pár lépést, azt a kis kézmozdulatot. Unokáink irigyelni és áldani fognak érte, de átkozni, ha meg nem tesszük.
Magyar állampolgárságot minden magyarnak!
2004. november 7.,  az EKOSZ elnöksége nevében: Kövesdy Pál elnök