kep>

Joggal kérdezheti bárki, ki is az a Gruber Enikő. Elsőkötetesről van szó, aki mellesleg igen fiatal, mindössze huszonhárom éves. Jelenleg az újvidéki Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének végzős hallgatója. Most jelent meg a Hódi Sándor 100 interjú tükrében című könyve. Vele készítettem a beszélgetést.
- Másfél-két évig dolgoztam a kiadványon. Voltak olyan időszakok, amikor félre kellett tennem, például a vizsgaidőszakokban, vagy ha éppen más elfoglaltságom akadt. Nehézségekbe is ütköztem, mert számos interjú már nincs meg, pénzszűke miatt nem archiválták őket. A meglévők közül a legtöbb elektronikus formában volt, kazettán vagy DVD-n. Ezeket először le kellett gépelnem, utána foghattam hozzá a munkához.
* A cím egy módszerre utal. Mit fed ez a technika?
- Az interjú mint kutatási módszer világszerte újnak számít, a Vajdaságban pedig én alkalmaztam először. Az interjú attól válik módszerré, hogy nem elégszünk meg a kérdéseinkre kapott válaszokkal, hanem az alany élményeit megpróbáljuk az ő értelmezésében megélni. Azt kell szemléltetnünk, ahogyan ő látja a különböző dolgokat, eseményeket.
* A könyv tehát teljes mértékben Hódi Sándor szemléletét tükrözi.
- Az elkészült interjú magán hordozza készítőjének nézeteit, reflexióit. Ebből kiindulva a könyv az én gondolkodásmódomat is tükrözi, hiszen én voltam az, aki eldöntöttem, milyen kérdéskörök azok, amelyek fontosak a neves pszichológus életrajza és a munkássága szempontjából. Igaz, hogy dr. Hódi Sándor szavait, gondolatait idézem, a válogatás révén azonban az én világmeglátásom is körvonalazódik.
* Miért jelentős az interjú mint kutatási módszer az életrajz szempontjából?
- Lényege, hogy egyes szám első személyt használunk, ellentétben a legtöbb biográfiával, amelyek egyes szám harmadik személyben íródnak. Első esetben olyan, mintha az interjúalany és az olvasó beszélgetnének, a készítő megszűnik létezni. Az utóbbi az olvasót eltávolítja az interjúalanytól, és kísértésnek teszi ki a kérdezőt, hogy erőteljesebben beleavatkozzon az életrajzba. Fennáll az a veszély, hogy nem megfelelően tolmácsolja a mesélő szavait, tudatosan vagy tudattalanul átértelmezi őket.
* A munkád során nemcsak száz beszélgetést tudtál összeszedni dr. Hódival kapcsolatban, ahogyan a címben szerepel. Összesen hány interjút olvastál el?
- Harminc év alatt több mint kétszáz Hódi-interjú jelent meg, ezekből választottam ki százat. Mivel nem fedtek minden témakört és fontosabb mozzanatot, egy saját interjút is kellett készítenem, amelyben minden olyan kérdést feltettem, ami hiányzott a koncepció szempontjából. A másik ok, amiért szükség volt a plusz egy interjúra, az, hogy Hódi Sándor módosíthassa azt, amit ma másképp gondol, mint korábban.
* Megesett, hogy megváltoztattad az eredeti szöveget?
- Arra törekedtem, hogy hűen ábrázoljam a szavait, és azt írjam le, ami megjelent. Amikor egy kérdéscsoporttal foglalkoztam, megtörtént, hogy öt interjút vágtam össze. A harmincéves alkotói korszak elejéről éppúgy származhat a beszélgetés, mint a közepéről vagy a végéről, ha összeolvasva egészet képez. Összevágáskor tudtam beépíteni a megváltoztatott véleményt, a lábjegyzetben feltüntettem egy adott rész forrását.
* Gondolkoztál-e azon, hogy ezzel a módszerrel egy másik személyiség életrajzát is megírd?
- Én voltam az úttörő itt, a Vajdaságban, de úgy gondolom, hogy még egy ilyen könyvvel beskatulyáznám magamat, és nem tudnám már úgy élvezni a munkát, mint az elsőnél.
* Azok, akik nem ismerik a kötetedet, azt gondolhatják, hogy unalmas, tudományos közlemény. Kinek ajánlod valójában?
- Az egyszerű ember is találhat magának hasznosítható gondolatokat, mert Hódi Sándor beszél az egészségről, a betegségről, a családról, a nemzettudatról, a hatalomról, az igazságról, az elnyomásról. Nem olvasmányként képzelem el a könyvet, hanem segédeszközként: ha valaki egy témával kapcsolatban bizonytalan, fellapozza, és megtudhatja, hogyan vélekedik életünk nagy kérdéseiről az elismert pszichológus.