Szódabikarbóna
Orosz Ibolya
2014.10.22.
LXIX. évf. 43. szám
Szódabikarbóna

„Tegyél öt szem vadgesztenyét a mosógépbe, és a drága, ráadásul környezetszennyező mosóporok helyett ezt használd.” Így szól a közösségi hálón keringő fortély, mely az elmúlt hetekben háziasszonyok ezreit hozta lázba. A vadgesztenye nem kerül pénzbe: csak össze kell szedni. Ingyen, hatékonyan, szépen mos, és puha lesz tőle a ruha — állítják azok, akik már kipróbálták. Nem csoda, hogy szezonja lett a gesztenyevadászatnak.

Hát igen. Egyre jobban foglalkoztatnak bennünket a világhálón terjedő tanácsok, melyek nyilván egy környezettudatos életmódra kívánnak szoktatni bennünket. Mi pedig „vevők vagyunk rá”. Nem mintha egyik napról a másikra harcos környezetvédőkké változtunk volna, hanem egy nagyon prózai okból: egyre nagyobb a pénztelenség, egyre több dologról kell lemondanunk, kitapintható az elszegényedés. Munkanélküliség, alacsony bér és nyugdíj, százezrek dolgoznak úgy, hogy hónapok óta nem kapnak fizetést, a „biztos” illetményhez szokott nyugdíjasok és a közszférában dolgozók esetében pedig most kezdődik majd a járandóságok csökkentése. Érthető, ha a túlélési ösztön az olcsót keresi. A világháló jóvoltából pedig ezek a pénztárcabarát, nagyanyáink jól bevált fortélyai köszönnek vissza. Azok a receptek, amelyekhez csak ecet, szódabikarbóna, lereszelt mosószappan vagy citromsav kell, és némi víz. És máris kiválthatóak a már-már megfizethetetlen gyári mosó-, tisztító- és súrolószerek. A felsoroltak között egyértelműen a szódabikarbóna a sztár. Tisztít is, fertőtlenít is, így nemcsak a fürdőkádnak, csaptelepnek tesz jót, hanem annak is, aki súrolja. Patikaszerként az ember is számos módon használhatja: a száj- és fogápolástól kezdve egészen addig, hogy gyomorfájás, gyomorégés esetén bevesz belőle egy kicsit.

Két deci vízben egy evőkanálnyit én is megittam a minap. Miután görcsbe ugrott a gyomrom a bejelentéstől: Belgrádban nagyszabású katonai parádét rendeznek Putyin látogatásának napján! Huszonkilenc évvel ezelőtt tartották az utolsó felvonulást (1985), és most nagy hirtelen, a semmiből szökkent szárba az elhatározás: megint lesz katonai díszszemle. A város felszabadulásának 70. évfordulója alkalmából, mondták. De azt nem a felszabadulás napján, október 20-án tartják. Hanem október 16-án, amikor Putyin átutazóban néhány órát Szerbia fővárosában tölt majd! Ennyi volt a hír, melytől nyomban rosszullét fogott el. S azóta sem tudok napirendre térni fölötte, hogy a nagy parádé már megesett.

Hihetetlen, valósággal hajmeresztő, hogy mit meg nem engednek maguknak ezek a fiúk! Mármint az államfő meg a kormányfő. De hadd ne én elemezzem már ezt a groteszket. Megtette ezt a zseniális Miloš Vasić a Kad poraženi slave pobedu (Amikor a vesztesek ünneplik a győzelmet) című írásában az Autonomija portálon. Engem valami más, ez a fene nagy rongyrázás akasztott ki. Az, hogy miközben Szerbia vezetői vizet prédikálnak (takarékosság, elbocsátások, járandóságok megnyirbálása), látványosan bort isznak. Ország-világ szeme láttára.

Belegondolni is fáj, mennyibe kerülhetett nekünk, adófizető polgároknak ez a mulatság. Még nem tudjuk. De azt biztosan tudjuk, hogy annak a tömérdek pénznek ezer más helye volna. Obrenovacon például, ahol a májusi árvíz óta — és minden ígéret ellenére — sehogyan sem akarnak felépülni a házak a hajléktalanná vált emberek számára. Vagy Kladovón és környékén, ahol szintén kíméletlen volt a természeti pusztítás. Ingyenkonyhák, szociális otthonok, egészségházak, segélyszervezetek stb. számára volna igazi megváltás, ha csak azt a pénzt osztanák szét közöttük, amennyibe az az üzemanyag került, amelyet a tankok, a repülőgépek, a folyami hajók felzabáltak. Települések százai között az a falu ütné meg a főnyereményt, amelyben annyi kilométer utat betonozna ki Belgrád, ahány kilométert újra kell burkolni a lánctalpasok után.

Sorolhatnám tovább. Nem teszem. Egyfelől azért, mert ki-ki maga is folytatni tudja az ínséglistát. Másrészt azért, mert az semmin sem változtat. Megtörtént. Megtették. Azok, akik az államcsőd rémével fenyegetnek bennünket, ha nem mondunk le a járandóságunk egy részéről, ha nem nyögjük a megszorításokat legalább két évig.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Kaleidoszkóp rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..