home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Szívvel-lélekkel a magyarságért
Rencsényi Elvira
2007.03.24.
LXII. évf. 12. szám
Szívvel-lélekkel a magyarságért

Mojzes Antal átveszi a plakettet Dudás Károlytól, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnökétől (Szabó Attila felvétele)* A magyar kultúra érdekében kifejtett több évtizedes tevékenysége elismeréseként Ön kiérdemelte a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség plakettjét. Hogyan kezdődött,...

Mojzes Antal átveszi a plakettet Dudás Károlytól, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnökétől (Szabó Attila felvétele)

* A magyar kultúra érdekében kifejtett több évtizedes tevékenysége elismeréseként Ön kiérdemelte a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség plakettjét. Hogyan kezdődött, és miben nyilvánult meg ez az évtizedeken át tartó tevékenység?
- Maga a díj valóban egy hosszadalmas munkának az eredménye. 1948 óta vagyok tagja a bajmoki Dózsa György Magyar Művelődési Egyesületnek. Abban az időben az egypártrendszer ezeket az egyesületeket, iskolákat, sportklubokat egyesítette, mégpedig asszimilációs célzattal, és ezt a törekvést többé-kevésbé sikerült is megvalósítania. Én ettől függetlenül továbbra is jelen voltam a kultúrában, és szerencsére mi, bajmoki magyar fiatal pedagógusok felfogtuk az egyesületbe való belépés fontosságát. Így sikerülhetett kezünkbe venni a műkedvelés irányítását, és azt meg is tartani egészen 1974-ig. Ekkor ugyanis az akkori pártvezetőség rádöbbent arra, hogy Bajmokon a művelődési egyesületben szinte kizárólag magyarok jönnek össze, ezért leváltotta a teljes vezetőségét. Olyan embereket állított az addigi gárda helyébe, akik tetteikben és gondolkodásukban is megfeleltek az egypártrendszer szabta feltételeknek. Ekkor menesztettek engem is a többiekkel együtt, ráadásul még azt sem engedélyezték, hogy a továbbiakban fiatalokkal dolgozzam.
* Milyen érzés volt kényszerből felhagyni valamivel, amit addig elhivatottságból végzett?
- Nagyon nehéz volt megválni ettől a tevékenységtől, hiszen rendkívül szerettem a fiatalokat, a velük való foglalkozás számomra mindig öröm volt. De megvonták tőlem ezt a lehetőséget, és bizonyos ideig nem vehettem részt a művelődési élet irányításában. Ez az állapot azonban szerencsére nem tartott sokáig, hiszen csakhamar bebizonyosodott: ez a munka nélkülem nem megy. Újra megnyertek az egyesületbeli tevékenységnek, és ezután szinte újjáéledtek benne bizonyos tevékenységek. Az a szükséges politikai erő azonban nem volt meg, amely segített volna abban, hogy a magyarságnak egyforma esélyei legyenek a fejlődésben, mint a többségi nemzethez tartozóknak, mivelhogy az akkori vezetőség mellőzte a magyar nemzetiségűeket. Az ott tevékenykedő magyarság ekkor fordult hozzám mint községi képviselőhöz, hogy alapítsunk egy magyar művelődési egyesületet.
* Mikor kapta vissza a művelődési egyesület az eredeti elnevezését?
- Amikor e kéréssel fordult hozzám a bajmoki magyarság. Bennem ugyanis ekkor született meg az elképzelés, hogy az egyesület viselje ismét Dózsa György nevét. 1993-ban sikerült véghezvinnünk a tervünket. Ez az időszak óriási munkát, elhivatottságot jelentett számomra. Szinte minden egyebet mellőztem, csakhogy a magyarság újraegyesítését véghezvigyem. Ebben a családom is támogatott, és végig mellettem állt. Ennek az eredménye lett az, hogy sikerült a magyarságot fenntartanom a művelődésben és a politikában egyaránt.
* Ez idő tájt alakult meg a Jugoszláviai Nyelvművelő Egyesület is?
- Igen. Létrehoztuk a Jugoszláviai Nyelvművelő Egyesületet, amelynek 16 tagozata közül a bajmoki volt a legerősebb, és amelynek elnöke voltam. Ennek az egyesületnek olyan hatása volt abban az időben a magyarságra, hogy a gyermekeiket szerb nyelven taníttató magyar szülők is inkább visszaíratták magyar iskolákba a gyermekeiket.
* Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 50. évfordulója ünnepén átvehette a Magyar Köztársaság díját, a Szabadság hőse emlékérmet.
- Az emlékérmet kiegészítő plaketten ez a szöveg olvasható: ,,A Magyar Köztársaság nevében a Szabadság hőse emlékérmet adományozzuk Mojzes Antal úr részére, aki 1956 októberében, majd a megtorlás sötét korszakában a szabadság, az emberi méltóság és a nemzeti összefogás melletti kiállásával példát adott hazaszeretetből. Az elismerést Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke, Gyurcsány Ferenc, a Magyar Köztársság miniszterelnöke és Kosáry Domokos, az 56-os Emlékbizottság elnöke látta el kézjegyével. A díjat a szabadkai Városházán megtartott díszülésen vehettem át 2006. október 20-án Pap Sándortól, a Magyar Köztársaság belgrádi nagykövetétől és Nagy Ferenctől, a Magyar Köztársaság szabadkai főkonzulátusának főkonzuljától. A Délvidékről tizenegyen részesültünk ebben az elismerésben. Munkásságom legrangosabb elismerésének tartom, mert elismeri sokévi tevékenységemet, mindazt, amit itt, a Délvidéken tettem a magyarságért. Számomra egy életműdíjjal is felér.
* Az idén január 18-án, a Magyar Kultúra Napján Zentán megtartott központi ünnepségen átvehette a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség emlékplakettjét is.
- A díjra a bajmokiak nem is jelöltek engem. Valójában úgy történt, hogy mivel engem sokan ismernek ezen a vidéken, egy olyan személy javasolta a felterjesztésemet, aki ismerte a munkásságomat. Nagyon felemelő érzés volt megtudni, hogy nekem ítélik oda a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség plakettját. Nagyon megörültem, mert egy igen nagy elismerésnek tartom. A díjátadás külön varázsát a Zentán megszervezett magyar kultúra napi ünnepség adta meg számomra. Boldog voltam, hogy ott lehettem annyi kiváló magyar ember között és átvehettem ezt a díjat. Úgy érzem, hogy megérdemeltem, és méltó elismerése annak a munkának, amit addig végeztem, ugyanakkor pedig serkent a további tevékenységre, hiszen nemcsak hogy újraalapítottam a Dózsa György Magyar Művelődési Egyesületet, hanem a tagság és a bajmokiak elismerésük jeléül tiszteletbeli elnökké is választottak - fejezte be a beszélgetést Mojzes Antal.

Mojzes Antal Bajmokon született 1934-ben a család hetedik gyermekeként. 1953-ban került a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképzőbe. Annak ellenére, hogy szülei szegények voltak és a család számos megpróbáltatásnak volt kitéve a háború viharos évei alatt, Mojzes Antalnak játékos és gondtalan gyermekkora volt. Az elemi iskolát Bajmokon fejezte be, ebből három osztályt a magyar közigazgatási rendszer ideje alatt. Jó tanuló volt, ügyesen rajzolt. Erre felfigyelt Hegedűs Leonárd esperes-plébános is. å volt az, aki szívesen taníttatta volna a kis Antit, ha nem jön közbe a rendszerváltás 1944. október 19-én. Az elemi iskola elvégzése után a bajmoki Reál Algimnáziumba iratkozott, amely egy évvel később már az Állami Vegyes Gimnázium elnevezést kapta. Innen került a szabadkai Tanítóképzőbe, és ott 1955-ben diplomát szerzett. Ezt követően a bajmoki magyar tannyelvű Hétosztályos Iskola madarasi tanyai osztatlan tagozatának tanítójaként dolgozhatott 1956-ig, amikor sorkatonai szolgálatra Leskovacra vonult be. Innen két év elmúltával térhetett haza. Ezt követően a bajmoki Nikola Tesla Nyolcosztályos Területi Iskolában kapott tanítói állást.
Mojzes Antal mintegy 13 önálló könyvet és számos tanulmányt jelentett meg Bajmok történelméről, az egykoron ott élt és a ma ott élő magyarságról.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..