A szervezők fontosnak tartják, hogy a festőtábor hagyománnyá váljon, hiszen ez nemcsak a művészeknek nyújt inspirációt, hanem a helyieknek is egyedi élményt ad. A csonoplyaiak szívesen látogatták a Szentkút melletti „műtermet”, ahol bepillanthattak az alkotás folyamatába, sőt, beszélgethettek is az elhivatott alkotókkal.

Hajdú László, a csonoplyai Mindenszentek-plébánia plébánosa elmondta, hogy a falu mellett található Sarlós Boldogasszony-kápolna és Szentkút immár második alkalommal fogadja az érdeklődő képzőművészeket.

— Az motivált bennünket legjobban, hogy miután három évvel ezelőtt felújítottuk a kápolnát és a környékét, a vallási tartalmak mellett más programokkal is töltsük meg ezt a helyet. Ennek a helynek egyébként nagy hagyománya van: az épület 130 éves, de már az 1800-as évek derekán is állt itt valami. Vannak feljegyzések arról, hogy annak idején itt jöttek össze a csonoplyai és a nemesmiliticsi hívek. Nagyon sok falusi legenda kötődik ehhez a kúthoz: gyógyulásokról is vannak beszámolók, de az is érdekesség, hogy a kápolnát egy nagy jégeső utáni fogadalom részeként építették. Szerintem nagyon fontos, hogy a XXI. században az egyháznak legyenek más, új „profiljai” is. Ha úgy nézzük, az egyház és a művészet már igen régóta kéz a kézben jár. Támogatja a művészetek legkülönbözőbb formáit, a zeneművészettől kezdve a festészeten át egészen a szobrászatig. Elég, ha egyes templomokra gondolunk: csodálatos festmények és szobrok tárházai ezek az épületek. A művészet támogatását folytatnunk kell, így egy helyi amatőr festővel, Antunić Kornéliával álmodtuk meg ezt az eseményt. Ő a szervezésben már jártasabb, több helyen is kiállított és alkotott már. Most körülbelül 30 művész érkezett hozzánk. A legtöbbjük környékbeli, de vannak itt szabadkaiak, újvidékiek és eszékiek is. Igazán változatos társaság jött itt össze, hogy ezt a napot együtt töltsük itt, a csonoplyai Szentkúton.

A fő szervező, Antunić Kornélia szerint a festőtábor legfőbb célja, hogy színt és örömet vigyen a csonoplyaiak életébe.

— Nagyon fontos közösségszervező erő ez az esemény. Az itt készült műalkotásokat, illetve a bevételt jótékonysági célokra szeretnénk felajánlani. Reméljük, hogy ezzel segíteni tudunk másokon, amellett, hogy mi is jól érezzük magunkat. Jövőre is szeretnénk megszervezni ezt a tábort, és az lenne a legjobb, ha hagyománnyá válna a következő években.

Sokan messziről érkeztek a csonoplyai festőtáborba, hogy ebben az igazán különleges hangulatú miliőben alkothassanak. Turzai Sándor és Éva például Csantavérről jöttek a nyugat-bácskai faluba. Sándor festő, míg felesége kerámiaművész.

— Én pasztellel dolgozom, és, mondhatni, lokálpatrióta vagyok. A mindennapi környezetemet és az abban fellelhető legegyszerűbb tárgyakat szeretem lefesteni. Olyan dolgokat, amelyek mellett elmegyünk a hétköznapok során. Én meglátom ezekben a szépet, a művészi értéket. A mostani esemény teljes mértékben beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Bár nem régóta ismerjük a szervezőket, nagyon elégedettek vagyunk a vendéglátással és az itteni hangulattal. Remélem, a munkáink is lesznek olyan szépek, hogy ezt tükrözzék — ecsetelte Turzai Sándor.

A program zárásaként közös kiállítás nyílt az idős fák árnyékában, ahol minden résztvevő bemutatta elkészült munkáját.