KASZA József

Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség tiszteletbeli elnöke több mint egy évtizeden keresztül állt a délvidéki magyarság legtömegesebb, legjelentősebb politikai szervezetének az élén, meghatározó szerepe volt a párt létrehozásában, alapjainak lerakásában, megerősödésében, sikereiben - ebből volt több - és kudarcaiban, a délvidéki magyar politizálás alakításában. Csubela Ferencnek, a párt karizmatikus, első elnökének tragikus halála után került a VMSZ élére, csöppet sem volt tehát könnyű és egyszerű a dolga. A Vajdasági Magyar Szövetség tizenötödik születésnapján az elmúlt másfél évtized értékelésére, a hogyan tovább? körvonalazására kértük föl a tiszteletbeli elnököt.
* Tizenöt esztendővel ezelőtt a már meglevő önszerveződési forma, a VMDK mellett miért volt szükség egy új párt, a VMSZ létrehozására?
- Végtelenül összetett volt a politikai helyzet a kilencvenes évek derekán mind az országban, mind pedig szűkebb pátriánkban. Első érdekvédelmi szervezetünkben, a VMDK-ban egyre inkább kitapinthatóbbá vált a belső feszültség, amely elsősorban a párt legfőbb vezetőinek viszonyulása, a VMDK-t a saját érdekeik szolgálatába állítása miatt következett be. Mindjobban körvonalazódott a pártszakadás elkerülhetetlensége. Ezek a belső feszültségek, a saját magunkkal való foglalkozás nagymértékben gátolták a politikai szervezet hatékonyságát. A VMDK nem tudott kellő mértékben, cselekvő módon törődni a vajdasági magyarság legégetőbb kérdéseivel, nem tudott hatékonyan szembeszállni a miloševići diktatúrával - legfeljebb csak a szólamok szintjén. Ezt a rendkívül kényes feladatot vállalta magára az akkor alakuló VMSZ. Gondoljunk csak a béketüntetésekre, a kiskatonáink megóvása érdekében kifejtett tevékenységünkre - Csubela Ferencnek, első elnökünknek elévülhetetlen érdemei vannak ebben a folyamatban -, gondoljunk csak egyéb kiemelkedő eredményeinkre. Nem nekünk, alapítóknak, de a délvidéki magyar közösségnek volt szüksége egy CSELEKVåKÉPES új szervezet létrehozására. Ezért nyugodt a lelkiismeretem, amikor erről az időszakról beszélek, ezért nem bánom az akkori pártszakadást, azt, hogy többedmagammal szorgalmaztam a VMSZ létrehozását. Más kérdés persze, hogy ebben a szakadásban külső tényezők is közrejátszottak: mind az anyaországi politikai elitnek, mind pedig az itteni nagyszerb vezetésnek érdekében állt az egységbe kovácsolódott délvidéki magyarság szétverése. Ez a törekvés mára sem változott meg: itt is meg ott is sokan ügyködnek azon, hogy gyengítsenek bennünket, éket verjenek közénk.
* Kilencvenöt végén nem volt egyszerű dolog az alapító-elnök, Csubela Ferenc helyére lépni...
- Mindnyájunkat megrázott, s nagyon váratlanul ért Csubela Feri tragikus halála. Csubela párját ritkító pozitív emberi hozzáállással, türelemmel, nyugalommal kezelte a politikai, a közösségi problémákat. Ketten vállvetve - ő a nyugalmával, én a rámenősségemmel, az örökös elégedetlenségemmel a folyamatok túl lassú változása miatt - sokkal eredményesebbek lehettünk volna. De hát a sors másként akarta. Csubela Feri halálával nemcsak a VMSZ-t, hanem az egész délvidéki és Kárpát-medencei magyarságot érte pótolhatatlan veszteség. Tovább kellett azonban mennünk az úton, amelynek az itteni magyarság felemelése mellett Szerbia demokratizálódásához kellett volna vezetnie. Nem rajtunk múlott, múlik, hogy ez még mindig nem következett be. Fájdalmas látni a visszarendeződést, azt, hogy sokkal távolabb vagyunk Európától, mint ahogy szeretnénk.
* Kasza József volt a vajdasági magyar pártok sok éve pozícióban levő vezetői közül az egyetlen, aki a VMSZ kétségbevonhatatlan eredményei ellenére fogta a kalapját, és távozott az élről...
- Minden szervezetben egy idő után bekövetkezik a megcsontosodás, a megtorpanás. A vezetőség belefárad az örökös harcba - ebben nekünk volt részünk bőven. Kemény ütéseket kellett kiállnunk. Az, ami jogos bírálat volt, az nem fáj annyira, a becstelen, övön aluli ütések azonban súlyos sebeket ejtenek az ember lelkén. Ezek az ütések elsősorban nem is ellenem, hanem a megerősödött, hatékony VMSZ ellen irányultak.
Időközben szerencsére felnőtt egy öntudatos, képzett, új szellemiséget hordozó fiatal gárda. Az a legtermészetesebb, hogy nekik helyet kellett adni. Sajnálom, hogy nem előbb éreztem rá: ezek a fiatalok már érettek arra, hogy átvegyék a vezetést. De lám, a többi vajdasági magyar párt vezetőjének fejében ez a gondolat még mindig nem fogalmazódott meg...
* Tiszteletbeli elnök úr, hogyan tovább? A VMSZ-ben, a délvidéki magyar politizálásban.
- Félig-meddig pártonkívüliként nehéz erre a kérdésre válaszolnom. Több alkalommal is elmondtam: fel kívánok hagyni az aktív politizálással. Soha nem voltam annak a híve, hogy a partvonal mellől kiabáljak be, hogy kell a focit játszani. A hogyan tovább? megfogalmazása a mostani vezetés feladata. Véleményem természetesen van, ha kérdeznek, el is mondom. Olykor-olykor a hibákra is rámutatok, ha akarják, megfontolják.
Mi az alapokat leraktuk: ezek az alapok szilárdan beágyazódtak a közösségbe, és állnak. Annak ellenére, hogy vannak kísérletek ezeknek az alapoknak az aláásására, lebecsülésére. Az a párt - vagy akár az a nemzet -, amely nem becsüli múltját, az elődök által teremtett értékeket, s nem ezekre épít, az jóvátehetetlen hibát követ el.
Én biztos vagyok benne, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség és annak vezetősége az elkövetkező időszakban is képes lesz ezekre a szilárd alapokra építeni.