A Hungarikum Falu a magyar hagyományok és a népi kultúra népszerűsítéséért jött létre

Kiváló hangulat, remek szervezés, fergeteges koncertek jellemezték az idei Sziget Fesztivált. Igaz, ezek a tényezők a korábbi években is adva voltak, ám ezúttal társult még hozzájuk jó néhány fontos dolog, mely nagyon sokban hozzájárult ahhoz, hogy a fiatalok jól érezhessék magukat a Hajógyári-szigeten. Nem csoda tehát, hogy a gazdasági válság hatása sem a hangulaton, sem a látogatottságon nem érződött, sőt nézőcsúcs is született: a rendezvény ideje alatt háromszázkilencvenezer látogató érkezett az Óbudai-szigetre.
A Sziget Fesztivál tipikusan az az esemény, amelyről lehetetlen átfogó képet közölni - legyen szó bármilyen összefoglalóról. Sőt, megélni sem könnyű a maga teljességében, hiszen lehetetlen mindent látni, mindent hallani azok közül a programok közül, amelyekkel a különféle izgalmasabbnál izgalmasabb helyszíneken várják a látogatókat. Nem volt ez másként az idén sem. Bár a főhangsúly nyilvánvalóan a koncerteken volt, hiszen elsősorban a nemzetközileg is elismert sztárfellépők egész sora - Lily Allen, Fatboy Slim, a The Prodigy, a Placebo, az Offspring, a Faith No More és mások - végett látogatnak el Európa minden szegletéből a fiatalok és a kevésbé fiatalok erre a fesztiválra. Mindez azonban csak egy nagyon kicsiny része a Szigetnek, húzónevek, melyekkel lehet reklámozni, és érdemes a kedvükért ellátogatni Hollandiából, Franciaországból, Németországból, Svájcból, Törökországból, Spanyolországból, Angliából, Írországból, no meg persze Szerbiából is, a Sziget Fesztiválra. Persze, a felsorolás korántsem teljes, nem is lehet az, hiszen senki sem találkozik mindenkivel a napi több tízezer látogató közül, annyi azonban biztos, hogy találkozhattunk egyesült államokbeli, brazíliai, ausztráliai és afrikai országokból érkező fiatalokkal is, ami már csak azért is nagy szó, mert köztudomásúlag azokon a területeken az emberek többsége azt sem tudja, hogy létezik Magyarország. Mégis vannak ott is olyanok, akiket annyira vonz ez a világszerte ismert és elismert rendezvény, hogy képesek a kedvéért egészen Budapestig utazni.
Valószínűleg azonban ők sem csak a nemzetközi sztárok koncertjeit nézték meg, hanem sok minden mást is, olyasmit, amiről korábban nem hallottak, de nyitottak voltak, és így megtapasztalhattak valami újat, valami mást is. Hiszen a többi ún. nagy helyszínen is, mint például a Világzenei, az A38-WAN2, az MTV Színpadon vagy az idén első ízben jelentkező, a magyar zenei élet aktuális sztárjait felsorakoztató MR2 Színpadon is a legkülönfélébb stílusokat felvonultató neves külföldi és magyarországi énekesek és zenekarok szórakoztatták a közönséget, köztük a vajdasági B-Tervvel és a Nevergreen együttessel vagy éppen a Boban Marković orkestarral. De mindenképpen említést érdemel az egykori táncdalfesztiválok nosztalgiájára építő, és ezzel sok idősebb és középkorú személyt is a Szigetre vonzó Pesti Est-VOLT Terasz helyszín, ahol például Korda Gyuri bácsiék koncertjén az idén is csaknem megőrült a közönség - még mindig nehéz eldönteni, hogy a valós rajongás kimutatása vagy inkább a poén kedvéért -, ezúttal is több ezren skandálták a fellépésük idején, hogy a jövőben a Nagyszínpadon szeretnék viszontlátni az énekes házaspárt. Nagyon jó hangulat uralkodott mindvégig a Roma Sátorban is, ahol - a tolerancia jegyében - folyamatosan együtt buliztak a tarajosok a rasztásokkal, a rockerek a punkokkal, a metálosok a technósokkal. De persze ez minden egyes helyszínről elmondható, hiszen mint tudjuk, a Sziget mindig egy kicsit a tolerancia szigete is egyben, ahol senkit nem zavar az, ha a másik másmilyen, ha másként néz ki vagy ha mást szeret. A legfontosabb éppen a szabadság. Az pedig, hogy ezt ki hogyan éli meg, az ő dolga. A lényeg a szabadság megélése mikéntjének elfogadása és tiszteletben tartása. A nagy szavak pedig - amelyeket gyakran hallunk értelmetlen, üres szólampufogtatásként - itt valódi értelmet kapnak. Azáltal, hogy nem kell őket külön hangsúlyozni, mert természetesek. Tudják ezt a Sziget szervezői is, sőt, az idén megpróbáltak még nagyobb hangsúlyt helyezni ezekre a dolgokra oly módon, hogy a nulladik napon egy csaknem tízórás megakoncerttel várták az érdeklődőket, Zene A Rasszizmus Ellen címmel, a magyar zenei élet nagy öregjeivel és a jelen sztárjaival meg sikercsapataival - köztük Rúzsa Magdival -, valamint külföldi vendégzenészekkel. A zene kitűnő médium a rasszizmus elleni küzdelemben - hangsúlyozták a koncert fellépői, akik politikai szimpátiától függetlenül a zene nyelvén kívántak hitet tenni az emberek egyenlősége mellett. Amint fogalmaztak: a populáris zene a kulturális és faji sokszínűség nagyszerű megnyilvánulása - aki ilyen zenét hallgat, az maga is megtapasztalhatja ezeket a kulturális hatásokat. A Zene A Rasszizmus Ellen megakoncert a magyar társadalomban élő rasszizmus ellen kívánta felvenni a küzdelmet, a zene erejével. Célja az volt, hogy egymás iránt nagyobb toleranciára és tiszteletre ösztönözze a különféle származású embereket.
A szervezők az idén különösen nagy hangsúlyt helyeztek a kulturális programokra. Elég, ha csak a jól ismert Színház- és Táncszínpadra vagy az Octopus Összművészeti Helyszínre gondolunk, ahol nap mint nap rendkívül nívós, világszínvonalú produkciók egész sorát kísérhették figyelemmel azok, akiket az efféle programok érdekelnek. Új helyszín volt az Amfiteátrum-Pécs2010, ahol a Sziget lakói már most ízelítőt kaphattak a jövő évi európai kulturális főváros programkínálatából. Az Amfiteátrum helyszínén tematikus napokon léptek fel az előadók: a Balkáni Napon, a Dívák Napján, a Hazai Multikulti Napon, a Mediterrán Napon és a Hagyományok Napján.
A hagyományokat, illetve a magyar népi kultúra sajátosságait kívánta bemutatni a rendkívül nagy népszerűségnek örvendő új programhelyszín, a Hungarikum Falu is, mely az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program Irányító Hatósága támogatásával, a LEADER Program keretében jöhet létre az idén. Valószínűleg sokakban felmerült a kérdés: eddig ilyen miért nem volt? A több mint egyhektáros területen megvalósuló, a népművészetet, kézművességet és gasztronómiát egyaránt átfogóan bemutató helyszín programjai és a rendkívül látványos hungarikumok - mint például a muskátlis ablakos házikók, a lakodalmas sátor, a különféle mesterségek bemutatása és a magyar gasztronómia remekeinek a megízlelése - iránt ugyanis rendkívül érdeklődőek voltak a fiatalok, így a Hungarikum falu valódi Sziget-szigetként működött a rendezvény ideje alatt. De magyar nyelvtanfolyamot is szerveztek az egyik sátorban a külföldiek számára, akiknek többsége rendkívül élvezte a nyelvleckéket, bár valamennyien elismerték, hogy nem könnyen birkóznak meg a magyar nyelv nehézségeivel. A szervezők egyébként a tervek szerint minden évben más központi téma mentén válogatnak majd a táncegyüttesek, népi zenekarok, kézműves- és hagyományőrző programok, a kistermelők és nagyobb vállalkozások borai, pálinkái, mangalicakolbászai, sajtjai és más egyedi termékei közül.
A magyarországi rendszerváltás és a berlini fal leomlásának huszadik évfordulója alkalmából az ARC és a Sziget közös akciót szervezett: egy ötven méter hosszú, két méter magas falat állíttatott fel Arcadom Fal néven, melynek festésében egyaránt részt vettek a szervezők által felkért alkotóművészek és a fesztivállátogatók is. Pontosan a fal mellett kapott helyet a Fővárosi Vízművek ugyancsak nagy népszerűségnek örvendő helyszíne, ahol - Várkonyi Attila és Pál Tamás vezényletével - a tiszta víz fontosságára próbálták meg felhívni a figyelmet, közben pedig vízivásra serkenteni a fiatalokat. Az érdeklődők itt részt vehettek a
roboszörf-bajnokságon - melyben a rendkívül csinos holland lányok diadalmaskodtak -, illetve egy célba dobó versenyen - amit senki nem úszott meg szárazon -, este pedig neves lemezlovasok szórakoztatták a fiatalokat. Akárcsak a vizeskedés, a Civil Sziget programjai is inkább napközben vonzották az érdeklődőket, akkor, amikor már késő a semmittevéshez, de még korán a koncertlátogatáshoz. Ezen a helyszínen most is a legkülönfélébb arculatú civil szervezetek sátrai kaptak helyet, melyekben a fiatalok kérdőíveket tölthettek ki, ajándékokat gyűjtögethettek, beszélgethettek és sok különleges dolgot megismerhettek, sőt, ki is próbálhattak. Az egyik legérdekesebb sátor - természetesen szubjektív mércével mérve - az Élő Könyvtár volt, melynek aktivistái az előítéletek lerombolásáért kívántak síkraszállni oly módon, hogy a látogatók a katalógusból választhattak egy-egy embert, azaz élő könyvet, aki, illetve amely olyan csoportokból került ki, amelyekkel szemben előítéleteink vannak. A szervezők elmondása szerint az élő könyvek listáján ebben az évben a legnépszerűbb a bankrabló, a leszbikus és a feminista könyv volt. A civil falu lakói megismerkedhettek továbbá különféle európai uniós jogrendszerekkel, érdekvédelmi szervezetekkel, a szexuális felvilágosítás problémáival, a legbonyolultabb mentálhigiéniás témákkal, betekintést nyerhettek a zsidó kultúrába, a filozófia, egyes vallások és a jóga világába is.
A programok sokszínűségének fényében nem meglepő az, ami az eseményről tudósító médiumok többsége szerint igenis meglepő: a gazdasági válság ellenére nem csökkent a fesztivál látogatottsága. Persze, tudni kell, hogy a szervezők ezúttal minden korábbinál nagyobb médiakampányt szerveztek a nyugati országokban, ugyanakkor a magyar látogatók számára is könnyítést próbáltak keresni azáltal, hogy bevezették a csoportos és az éjszakai kedvezményt, ez utóbbi értelmében este tizenegy órától fél áron lehetett belépőt venni, ezért az éjszakai órákban is óriási sorok kígyóztak a jegypénztáraknál, minek következtében a rendezvény harmadik napján, pénteken, a megtelt táblát is ki kellett tenni. Ezen a napon már hetvenezren voltak a Hajógyári-szigeten, de nem sokkal volt kisebb a zárónap látogatottsága sem: ekkor hatvannyolcezernyi vendéget jegyeztek. Tehát egyértelmű, hogy a válság az idei Sziget Fesztiválnak sem a hangulatára, sem a látogatottságára nem nyomta rá a bélyegét, hiszen megdőlt a tavalyi nézőcsúcs is: a múlt évben háromszáznyolcvanötezren mentek el a rendezvényre, az idén pedig ötezerrel többen, tehát kb. Háromszázkilencvenezren, és ez önmagáért beszél, mindenféle pozitív vagy negatív hangvételű értékelésnél többet mond.
Az idei Sziget Fesztivál tehát a maga teljességében és sokdimenziósságában is egyedi és megismételhetetlen volt. Olyan, amilyenre nehéz jelzőket találni. Ha osztályozni kellene - a szubjektív értékelésrendszer alapján -, akkor a maximum dukálna, és azt hiszem, ebben az európaiságáról, a toleranciájáról és legfőképp a szabadságvágyáról híres egész Sziget-társadalom egyetértene, akárcsak abban, hogy egy év múlva visszatérnek Budapestre, és újra találkoznak majd a jövő évi Sziget Fesztiválon. Úgy legyen!