A szalagavató bál az Emmausz Kollégium tornatermében folytatódott. Gabona Ferenc, a muzslyai kollégium igazgatója a jeles napot egyfajta vízválasztónak nevezte.

— A kis szalag arra emlékeztessen, hogy a kollégium életetek egy fogékony és még talán formálható korszakában nevelni, oktatni, fegyelmezni, jutalmazni, az életre felkészíteni próbált titeket. Legyetek büszkék erre a szalagra, hiszen egy olyan intézmény jelképét viselhetitek, amely otthont adott számotokra, ahol a magyar kultúrát és a keresztény értékeket nemcsak őrizzük, hanem igyekszünk életünk részévé tenni. Ez a szalag arra is figyelmeztet, hogy olyan életszakaszba léptetek, amikor komoly, életre szóló döntéseket kell meghoznotok a továbbtanulásról, a pályaválasztásról, és mindez felelősséget, érett gondolkodást követel. Ne hagyjátok, hogy ezeket mások hozzák meg helyettetek, és ne engedjetek a rövid távú és divatos csábításnak! Legyetek tudatában a saját képességeiteknek, és azok függvényében hozzatok jó döntéseket. Bízzatok magatokban, de ne feledkezzetek meg a Jóistenről! Kérjétek az ő segítségét a tisztánlátásért, a megfontolt cselekedetekért, és hogy mindig fel tudjátok ismerni a jeleket, melyeket küld nektek.

A szalag feltűzése

A nagybecskereki Szathmáry Karolina Kollégiumtól öt lány búcsúzik. Karl Jenő igazgató beszédében azt mondta, nemcsak a gyönyörű ruhákat, a csillogó szemeket látja, hanem azt az utat is, amelyet együtt tettek meg a kollégiumban.

— Emlékeztek még az első napra? Amikor a bőröndök nagyobbak voltak, mint az önbizalmatok, és a folyosókon inkább csak félénk suttogást hallottunk? Ma pedig itt álltok előttünk magabiztos, fiatal hölgyekként, akik átlépni készülnek egy küszöböt, melynek túloldalán új kihívások, lehetőségek várnak. Egy világ, mely felfedezésre, meghódításra vár: a felnőttkor. A szalag, amit ma feltűzünk, egy jel. Jelzi, hogy tartoztok valahová, és készen álltok a repülésre. Ne féljetek a viharoktól, hiszen a hitetek a vitorlátok, a tudásotok pedig a kormányotok. Az a hit, amely kollégiumaink alapját képezi, segíteni fog nektek, hogy a jövő kihívásai elé mindig bizalommal és reménnyel álljatok. Böjte Csaba szavaival: A szeretet az, ami összefog minket. A hit az, ami irányt mutat.

Karl Jenő a nyilatkozatában azt is hangsúlyozta, tudomása szerint Bánátban csak Nagybecskereken, Muzslyán van szalagavató bál.

— Ezt nagyrészt Julianna nővérnek köszönhetjük, aki visszahozta nekünk ezt a gyönyörű ünnepséget, és éveken át ápolta, szervezte. Sajnos, ő most nem lehet itt velünk, mert új munkahelyre távozott, de mindig gondolunk rá, és azt hiszem, lélekben most is itt van velünk.

Az ünnepségen a fiúkollégium végzősei nevében a temerini Kocsicska Gergő szólt az egybegyűltekhez, aki, mint bevallotta, izgatottan, enyhén lehangoltan és meghatódva érezte magát.

— Ez volt az a hely, amelyet négy, illetve egyesek három évig a második otthonuknak tekintettek. Rengeteg élménydús pillanatunk volt, számtalan emléket gyűjtöttünk össze az elmúlt években, de a csínytevésekből sem volt hiány. Emellett lelkiekben is gazdagodtunk. Megtanítottak minket arra, hogyan legyünk összetartók és csapatjátékosok. Egy dologban biztos vagyok: ezekre az évekre szívesen tekintünk majd vissza mindannyian. Ebben a pillanatban pedig készülünk tovább haladni. Lesznek, akik egyetemre, esetleg főiskolára iratkoznak, mások munkát vállalnak. Az Emmausz Kollégium olyan dolgokra ösztönzött és tanított, melyekre szükségünk lesz az életünk bármely szakaszán.

Gergő ezzel a Don Bosco-gondolattal zárta beszédét: legyetek vidámak, és tegyétek a jót, a verebeket meg hagyjátok csiripelni.

Szemerédi Orsolya a végzős leány kollégisták nevében lépett a dobogóra. Szerinte a feltűzött szalag az összetartozást, a közös élményeket és a közösséget jelképezi.

— Négy évvel ezelőtt sokunk számára idegennek tűnt a kollégium világa. El kellett szakadnunk a családunktól, az otthonunktól, a megszokott környezetünktől, és hirtelen önállóan kellett helytállnunk. Akkor még nem sejtettük, hogy a kollégium és a közösség, mely körülvesz, nemcsak biztonságot, hanem igazi otthont és értékes barátságokat is rejteget számunkra. Emlékezünk, amikor mi voltunk az „újak”, és felnéztünk a végzősökre, remélve, hogy egyszer majd mi is eljutunk a végéig. Most, hogy végzősök lettünk, talán még nem állunk készen arra, hogy búcsút mondjunk ennek az időszaknak. A szobákban folytatott beszélgetések, nevetések, közös programok és kihívások mind a mi történetünk. Megtanultuk, mit jelent felelősséget vállalni, döntéseket hozni és a következményeket kezelni — hangzott el a végzős leány beszédében, aki még hozzáfűzte, hogy az elmúlt évek emlékei segítik majd át a lányokat a felnőtté váláson, és erőt adnak a nehézségekben.

Szemerédi Orsolya

Az elsőbálozók táncának lépéseit Rontó Márta állította össze, a próbafolyamat még októberben megkezdődött.

— Úgy készülünk most már több évre visszamenőleg, hogy az első félév próbáit a leánykollégiumban tartjuk, a második félévben pedig átköltözünk ide a fiúkollégium tornatermébe, amely a helyszíne a szalagavató ünnepségnek. Ami a társaságot illeti, mondhatom, hogy évről évre szófogadóbbak vagy jobbak, és hajlandóbbak arra, hogy a táncot betanulják. Figyeltek rám, csinálták azt, amit kértem tőlük, és úgy gondolom, az eredmény is látható.

A szalagavató bál fénypontja mindenképp a közös tánc, a bécsi keringő volt, majd a fiatalok a szüleiket kérték fel az első táncra.

Közös tánc

Bálozók csoportképe