A Kisboldogasszony napjához legközelebb eső hétvégén tartották meg Lukácsfalván a falunapot. A templombúcsú alkalmából bemutatott ünnepi szentmisét ft. Tapolcsányi Emánuel atya celebrálta Kalapis Sztoján SDB atya segítségével. A helybeli és a környékbeli híveket a Kisboldogasszony-templom ezúttal is teljes díszben várta.
Az idei ünneplés szerényebb volt az eddigieknél. Részben azért, mert ha a szervezők kap(ná)nak is támogatást, azt a város illetékesei az utolsó pillanatban utalnák át — mint ahogyan az lenni szokott —, így pedig nemigen lehet előre tervezni. Ebbe az állandó kiszolgáltatottságba a lukácsfalviak talán már egy kicsit bele is fáradtak. Éppen ezért úgy döntöttek — egyrészt az árvízkárosultakra való tekintettel, szolidaritásból, másrészt pedig a szeszélyes időjárást figyelembe véve —, hogy a jubiláris, tizedik Paradicsomnap elmarad. Egyetlen részét azonban mégis megtartották: a hagyományápoló kis kancsikások bemutatták a „paradicsomszedést”. Az állványra több sorban rakták fel a paradicsomot, melyet utána az ügyesebbek kancsikával „szedtek le”. A látványos bemutató a mester türelmét is dicséri, hiszen ő tanította meg a gyerekeknek, hogy a kancsika miként hallgat a gazdájára. Mert ez nem egyszerű, sok türelmet igényel, ha ugyanis az emberfia elhamarkodja, még a saját szemét is kivetheti a terelőszerszám sugarával, vagy legjobb esetben jól megsújtogatja magát.
