Kovács Noémi még a kilencvenes évek végén hagyta el országunkat és faluját, Doroszlót. A középiskolát Baján végezte el, majd Budapesten tanult tovább. Ekkor jött a nagy fordulat: felfedezte a modell szakma!
Noémi jelenleg Kínában él, így elektronikus úton adott interjút.
- Mit tudhatunk a kezdetekről?
- A bajai III. Béla Gimnázium után Pestre költöztem, és elvégeztem a Budai Rajziskola ötvös szakát. Formatervezést, rajzot tanultam, és ebben a szakmában terveztem elhelyezkedni.
- A munkáidat bemutató honlapok, blogok (http://no-mi.blogspot.com/; http://noemikovacs.blogspot.com/)látogatottsága is érdekelne. Mennyire tudtad az alkotásaidat ily módon értékesíteni?
- Az ékszereimet bemutató blogomnak hála sok megrendelést kaptam, de sajnos, miután elvégeztem az iskolát, nem állt rendelkezésemre a munkához kívánatos felszerelés, így az ékszerkészítésről áttértem a festésre. Ekkor készült a második blogom. Az ott található festmények 90%-a rövid idő alatt új gazdára talált, aminek nagyon örültem, de azt is tudom, hogy sokat kell még fejlődnöm.
- Hogyan lettél modell? Tündérmesébe illő módon?
- Inkább a véletlenek sorozata folytán. Esetem egy kicsit rendhagyó, mert sosem fordult meg a fejemben, hogy modell legyek, mindig is a művészetek érdekeltek, és soha nem foglalkoztam a divattal, nem vágytam modellkarrierre. Két évvel ezelőtt készült rólam egy kisebb portfolió, amit csupán kíváncsiságból csináltattam, majd - szintén véletlenül - megismerkedtem a modelonline.hu szerkesztőjével. A közösségi oldalnak köszönhetően hamarosan egyre több modellmunkát kaptam, és egyre több szakmabeli tehetséges embert ismertem meg, akik segítségével hamarosan egy gazdagabb portfolióra és sok-sok tapasztalatra tettem szert.
- Milyen munkákat vállaltál, hol jelentek/jelennek meg rólad a fotók?
- A Magyarországon készült képek többsége referenciamunka volt, sajnos ahhoz, hogy modellként dolgozhasson valaki, messzebbre kell költöznie. Általában magazinokban jelentek meg a képeim (G5 magazin, Pesti Stílus, Fanny, Szépítész, Extrafrizura). A leggyakoribb természetesen az internetes megjelenés. Dolgoztam ügynökségek által is, de többnyire a fotós, sminkes vagy ruhatervező keresett fel személyesen.
- Miként jutottál el Kínába?
- A magyarországi munkáknak hála, elegendő referenciát szereztem, és egyre több ügynökség keresett fel külföldi munkákkal kapcsolatban, végül Kínába utaztam ki tavaly novemberben. Egy guangzhoui ügynökségnek tetszett meg a portfolióm, és ők előlegezték meg az utazásomat.
- Hogyan alakul azóta a karriered?
- Februárban lejárt a szerződésem, visszautaztam Pestre, majd májusban férjemmel együtt kiköltöztünk Kínába. Hosszabb időre tervezünk itt maradni, de még nem tudom, mit hoz a jövő. Rengeteg a lehetőség, nagyon szeretik a karakteremet, és még a nyelvi akadályok ellenére is könnyebb itt boldogulnom, mint másutt.
- Miből állt anno egy napod Magyarországon, és hogyan fest ma Kínában?
- Imádok Magyarországon dolgozni, nagyon jó hangulatban telnek a munkák, ami annak is köszönhető, hogy többnyire már csak ismerős fotósokkal dolgozom, olyanokkal, akik társaságában tudom, hogy jól érezem magam. Kínával ellentétben Magyarországon nem kell sietni, a minőséget helyezik előtérbe a mennyiség helyett, és mindenki nagyon barátságos. Itt viszont hatalmas a rohanás, mivel órabért fizetnek a modellnek és nem napi bért. A megrendelő célja tehát, hogy minél előbb véget érjen a munka. Ez sajnos gyakran teljesen élvezhetetlenné teszi a fotózást, és a kapkodás a minőség rovására is mehet. Itt nincs lehetőség a pihenésre, a modell nem lehet éhes, fáradt, nem mehet ki a mosdóba, és főleg nem panaszkodhat. Sokat változtat azonban a helyzeten, hogy elkezdtem kínaiul tanulni. Így már tudok egy kicsit kommunikálni a stábbal, aminek az az előnye, hogy könnyebb jó hangulatot teremteni. A legfontosabb, amit megtanultam a kínaiakról, hogy habár a mosolyuk sokszor nem őszinte, de szinte mindig viszonozzák a kedvességet. Ezzel a taktikával könnyen el lehet kerülni a konfliktusokat.
- Mi motivál a szakmában?
- Néha már megfordul a fejemben, hogy szívesen lassítanék, élnék ,,normális'' életet, de egyelőre jól érzem magam ebben a szakmában. Tudni kell, hogy számtalan hátránya is van, ezért nem tervezem sokáig folytatni, azonban hobbiként szerintem még sokáig része lesz az életemnek.
- Érdekelne, hogy belsőleg is modellalkatnak érzed-e magad. Számomra ugyanis nagyon kifejező és árulkodó a profilképed az egyik népszerű közösségi oldalon: szerény kismadár, csodaszép tollazattal...
- Jelenleg ez a munkám, és ugyanúgy próbálom a legjobbat kihozni magamból, mint régen az ötvösségből vagy bármi másból, amivel foglalkoztam. Közel áll hozzám, és ha jók a körülmények, akkor örömet is szerez, de nem élek olyan életet, amilyet a kívülállók a modellekről elképzelnek. Természetesen szeretek vásárolni, szeretem a szép cipőket, és néha szoktam buliba járni, de semmit sem viszek túlzásba.
- A híresztelésekkel ellentétben tehát lehetséges magánéletet élni ebben a szakmában is?
- Először egyedül utaztam ki, de most már a párom is jött velem, ami rengeteget könnyít a dolgon. Nélküle hosszabb időre már nem utaznék el dolgozni, de szerencsére velem tud tartani bárhová.
- Ha a jövőbe tekintesz, hol látod magadat?
- Pillanatnyilag Ázsiában, de hogy hol leszek egy év múlva, nem tudom. Amióta modellként dolgozom, rengeteget változott az életem, igyekszem élni minden lehetőséggel, de szeretnék sikereket elérni más területeken is. Jelenleg a fotózáson kívül ezen dolgozom, és bízom benne, hogy legközelebb már ezekről az eredményekről adhatok hírt.