Temesvár /központi park/ — 2023. október 28. — Martinek Viktor fotója

1843. december 27-én született a bánsági Vinga községben. Temesvár polgármesteri tisztségét 1876-ban szerezte meg, mintegy tízéves, szerteágazó és áldásos szolgálata alatt pedig a szó legnemesebb értelmében belegravírozta magát a város újabb kori történelmébe. A XIX. század válságos ’70-es évei (több egymást követő aszályos esztendő, általános pénztelenség, a szegény- és középrétegek feltűnő kivándorlása) után kemény kézzel és okos előrelátással, a közösség érdekeit szigorúan szem előtt tartva, ő szervezte meg a nekilendülő nagyváros életét. Bár megválasztásakor nem állt melléje egységesen a megye vezetősége, minden politikai erővel megtalálta a kellő hangot, a város érdekében egybefogta a gyakran különböző véleményre hajlamos tanács tagjait. 

Török János polgármestersége idején építették a Bégán átívelő első vashidat; ő szorgalmazta a Belváros csatornázását, mely a közegészségi helyzet javításának alapja. Nagy szerepet vállalt a Temesvári Királyi Állami Főreáliskola felépítésében, a neves ipariskolák és az állandó színtársulat létrehozásában. Helyreállította az 1873-ban leégett Miklós-gőzmalmot, megkönnyítette a belváros és a külváros közti közlekedést, nagy gondot fordított a köztisztaságra, védgátakat és vasszerkezetű hidakat emelt, népkonyhákat, árvaházat és nyugdíjalapot létesített. Legeredményesebben mégis Temesvár villamos közvilágítását oldotta meg, amikor az osztrák légszeszvilágítási vállalattal a lejárt szerződést nem hosszabbította meg, hanem helyébe a londoni cég előnyösebb ajánlatát fogadta el. Ezáltal elérte, hogy 1884. november 12-ei keltezéssel Temesvár lett a kontinens első villamos közvilágítással bíró városa. A villanyvilágítást a lakóházak egy részébe is bevezettette.

A szegedi árvíz idején (1879) jelentős támogatásban részesítette a Tisza-parti települést, melynek újjáépítésében kiemelkedő szerepet vállalt. Jó üzleti megoldásaira, szervezőkészségére, erélyességére felfigyeltek Budapesten is. 1885 februárjában a főváros rendőrfőkapitányává nevezték ki azzal a céllal, hogy az 1881-ben született törvény szellemében szervezze át a magyar állami rendőrséget. Megkezdte a modernizálást, személyzeti cserét hajtott végre, új intézményeket (detektívosztály, bűnügyi nyilvántartás, sajtószolgálat) hívott életre. Időszakonként keményen ellenőriztette a fogházak egészségi állapotát. A túlfeszített munkáját ugyan elismerték: miniszteri tanácsos címmel tüntették ki, de megromlott egészségi állapotát e titulus nem tudta orvosolni. Mindössze 48 évet élt.

Örök nyugalomra Bánát fővárosában, Temesvárott helyezték. A Béga-parti város központi parkjában 2009-től szobor, Szakáts Béla szobrászmester (Székelyudvarhely, 1938. IX. 19. — Temesvár, 2022. VI. 7.) alkotása idézi emlékét. (Külső hivatkozások: Wikipédia és banaticum.ro)

Temesvár - 2016. július 9. - Martinek Imre fotói