A tíztagú Danyi család Karolina esküvőjén

Fehér hótakaró borítja a Királyhalmot körülölelő szántóföldeket. Varjak kutatnak némi eleség után. Kevés sikerrel. Mi is épp egy ilyen kiszolgáltatott, nehéz sorban élő családhoz igyekszünk...
A hidegben szinte még a gyümölcsfák is reszketnek a rajtuk felejtett, pirosságukat már szürkésre cserélő, szomorú arcú almákkal. Most minden csendes. Közeleg a karácsony...
Itt, a hótenger közepén, egy szegényes tanyán él a nyolcgyermekes Danyi család. A három épületből álló tanya és környéke arról árulkodik, hogy nehéz körülmények között élnek. A földes udvar most síkos a ráfagyott hótól. Vigyázni kell, ha az ember kilép az ajtón...
Az épület maga siralmas állapotban van. Falairól omladozik a vakolat, a konyhába az udvarról nyílik ajtó, amelyen áthatol a hideg. A helyiségben nincs szőnyeg, csupán némi rongy, ami inkább a meleg megóvása, bent tartása végett került ide, mintsem hogy dísze lenne az amúgy is szegényes konyhának. A tűzhely régi, elavult, itt-ott kiégett már. De nincs másik. Ezen készül mindennap a szerény ebéd a nagy család számára...
- Nyolc gyermekünk van - mondja Mária, az édesanya. Apró termete megroggyant a nélkülözés terhe alatt. Kezei igazi dolgos kezek. Most nyugodtan pihennek a terítő nélküli konyhaasztalon. - A legidősebb Karolina, őt Mária követi, majd Erzsébet, Károly, Mihály, Valéria, József és András. Közülük már csak ketten járnak iskolába. Valéria Szabadkán jár a Vegyészeti Szakközépiskolába, ahol varrónőnek tanul. Adriska most ötödikes. Éppen iskolában van.
Az édesanya elmondja, hogy a három legidősebb lány már férjnél van, és a négy kis unoka mellé a napokban várják az ötödiknek a megérkezését is. A szemébe könny szökik, amikor a közelgő karácsonyról kérdezem.
- Aki tud, eljön, és együtt leszünk ezen a szép ünnepen - mondja könnyeivel küszködve. - Én nagyon szeretném, ha mind együtt lehetnénk, de hát az élet nem mindig alakul úgy, ahogy mi szeretnénk.
E szavak mögött mélyebb, csak a családra tartozó fájdalmat érzek. Erről nem faggatom tovább. De az asszonyban mégis megindul valamiféle panaszáradat, valami szívet tépő, lelket sajdító vallomás:
- Nagyon nehéz körülmények között élünk. 1999-ben leégett a házunk, és azóta két szobába kényszerülünk a még itthon lakó öt gyermekünkkel. A férjem szüleinek a régi háza volt ez, amiben most élünk. A konyhánk - mint ahogy maguk is látják - el van különítve a főépülettől, így egész télen át az udvaron keresztül kell járnunk, ha a konyhából a szobába vagy onnan ide szeretnénk átjutni. Nyáron ez még nem is okoz gondot, télen azonban egy kicsit kellemetlen...
Aztán elmondja, hogy amikor megtörtént a tragédia, amikor lakhatatlanná lett az otthonuk, a városi önkormányzat megígérte, hogy segít nekik rendbe tenni az épületet. Ezekből az ígéretekből azonban alig valósult meg valami.
- Némi homokot, cementet meg nádat kaptunk. Ennyi volt az eddigi segítség. Az épület azóta is használhatatlan. Segítséget senkitől se remélhetünk.
Mária nagyon büszke a nagylányára, aki a városban tanul. Ezt is a nagynéninek, Berényi Erzsébetnek köszönhetik, aki némiképp hozzájárul a taníttatási költségek fedezéséhez.
- Se családi pótlékot, se egyéb segélyt nem kapunk. Én az egészségi állapotom miatt nem tudok dolgozni. A férjem és Mihály fiam alkalmi munkákból tartják el a családot. Még szerencse, hogy saját részünkre tudunk baromfit nevelni, és hogy a telkünkön van némi tűzifa. Így csak szenet kellett vásárolnunk télire. A gyerekeknek ruhaneműre és lábbelire lenne legnagyobb szükségük. Több mint két kilométerre van az iskola, hosszú út az, főleg ilyen hidegben...
A Danyi családot Silák Mária és a Vox Humana emberbaráti szervezet segíti. åk minden évben biztosítanak számukra némi élelmiszert és ruhaneműt.
- Nagyon hálásak vagyunk, amiért igyekeznek segíteni nekünk. Senki mástól nem remélhetünk támogatást. Valamikor a Szabadkai Piacok KKV-től is kaptunk karácsonyi ajándékként egy kis gyümölcsöt, krumplit, hagymát, a gyerekek pedig édességet. Minden segítségnek nagyon örülnénk. Az ötödik osztályos kisfiam még csak ingyen uzsonnát sem kap az iskolában. A tankönyveket, füzeteket és minden egyéb szükséges felszerelést magunknak kell megvásárolnunk. Elmaradtunk a számlák kifizetésével is, és fél évre kikapcsolták az áramot. Gondból van elég, csak legyünk elég erősek ahhoz, hogy megoldjuk őket...
A Danyi család kopott asztalán azért karácsonykor mégis ott lesz a hagyományos ünnepi vacsora. Nélkülöznek sokat, de az ünnep az övék is.
- Ajándékokra nem telik, de egy kis bableves, mákos guba kerül majd az asztalra. A gyerekek nagyon szeretnének karácsonyfát, de hogy sikerül-e megvennünk, még nem tudjuk. Szegényesek az ünnepeink, szerényen élünk, de szeretet lakja a szívünket. A gyermekeinket és az unokáinkat imádjuk, és ez a legszebb ajándék, amellyel az élet megajándékozhatott bennünket.
Eljövetelünkkor még egy fénykép erejéig megállunk az udvar bejáratánál. Fölöttünk valamikor régen készült boltív, afféle kapufélfa, most fenyőágakkal van díszítve. Az ünnepvárás varázslatos megnyilvánulása. Bennem pedig egyre erősebb az érzés, hogy éljen bármilyen nehéz sorban is ez a család, az ünnepi várakozás számukra is öröm, lelkük és szívük tisztasága pedig ott ég a tekintetükben, fájdalmas mosolyukban, minden kimondott és kimondatlan szavukban.